Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

342 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. melylyel ezen javaslat sorsa iránt viseltetnek, — ha a 16 óra szankczionálva van és benne van a házszabályokban : ugy még akkor is, ha az eddig érvénybon levő házszabályok szakaszait szabadon értelmezhetné az a kisebbség, a 16 órai tanácskozás mellett most már lehetetlen volna az önök által áruéira rettegett obstrukcziónak nyélbeütése és obstrukcziós vitáknak folytatása. Nagy Emil képviselő ur inditványa második részének első két mondata igy szól (olvassa) : »EInök előterjesztéseit, ugy a kérvények és irományok bemutatását is, a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után teszi meg. Úgyszintén a napirend tárgyalására szánt idő elteltével tétetnek meg az inditványok és interpellácziók, terjesztetnek elő a bizottsági jelentések és hitelesíttetik az aznapi ülés jegyzőkönyve is. Nagy György t. képviselőtársam kifejtette, hogy micsoda lehetetlen helyzet elé állit ja a képviselőházat már ezen két első mondat esetleges törvényerőre emelkedése is, de nézetem szerint nem eléggé fejtette ki azt, és a mennyiben egyikmásik érvét ismételném, ez az ismétlés csak azt bizonyítja, hogy erre vonatkozó érvei olyan nyomósak, hogy szükséges azokat a t. többségnek újra és újra emlékezetébe idézni; hát ha ezen nyomós és erős érvek hatása alatt talán megtörténnék az a nem remélt csoda ebben a képviselőházban, hogy a többséget valaminek lehetetlen voltáról itt a parlamenti vitatkozás közben meg lehet győzni és igy nem lenne szükség arra, hogy kész megállapodásokkal jöjjenek ide, a melyekből egy pontnyit, egy vesszőt, egy szót se engedjenek. Hogy fog festeni, t. ház, e képviselőház tanácskozásainak komolysága 1 Meg fog történni az, hogy az elnök csak a 10, illetve a 16 órás ülések végén fogja az időközben beérkezett kérvényeket a háznak bemutatni. Hiszen általános és nézetem szerint jogosult az a panasz, hogy a magyar államjiolgároknak a törvényben és a képviselőház szabályaiban biztosított kérvényezési joga ma már valósággal kész nevetség : illuzórius jog. A legfontosabb kérdésekre vonatkozó kérvények érkeznek a t. ház elé és a t. ház ezeket a kérvényeket úgyszólván hozzászólás nélkül százával intézi el egy napon. (Ugy van I a középen.) Az előadó ur felmegy az emelvényre ; felolvassák a kérvények sor jegyzékét ; az előadó ur tíz sorban elmondja azok tartalmát és a t. ház szavaz, mint a parancsolat és pedig rendesen oly értelemben szavaz, hogy a kérvény az irattárba, vagyis az örök feledés helyére tétessék, vagy kiadassék a t. miniszter uraknak tanulmányozás végett, a kik azután tanulmányozzák is a kérvényeket az emberi kor legvégső határáig. A kérvényezés joga tehát ma is úgyszólván illuzórius és itt csak az az egy reménye van meg azoknak a kérvényezőknek, hogy midőn a képviselők figyelme még éber és nem kimerült, akkor az elnök azMilés elején elmondja : innen és innen ez és ez a kérvény érkezett, s igy alkalma és módja van a képviselőknek a kérvények tartalma felett gondolkozni. Ha azonban törvénynyé lesz a Nagy Emil-féle javaslatnak a második része, akkor az történik, hogy a 16 órás ülés bevégzése után fogja az elnök ur nekünk elreferálni, hogy ez és ez az érdekcsoport, ez és ez a vármegye, vagy ez és ez az egyén a magyar képviselőháztól ezt és ezt kérelmezte. Ki fog azokra a kérvényekre ügyelni ? Kérdem, ki lesz abban a képviselőházban, a ki a kérvények iránt egy perezre is érdeklődni fog ? Ugy látszik a függetlenségi párt többségét vagy egy részét ezek a komoly indokok szintén megkörnyékezték és talán annak köszönhetjük Mérey Lajos képviselő urnak kissé liberálisabb pótinditványát, a melyet az ülés elején terjesztett elő és a melyre nézve kifogásolom, hogy nem nyomtatásban fekszik előttünk, mert az a nyomtatott szöveg, a melyet a függetlenségi párt, de nem maga a képviselőház, nyomtatott ki, nem teljesen fedi azt az indítványt, a melyet ma reggel Mérey képviselő ur benyújtott, t. i. számos pótlás és módosítás van az ő indítványában, a mely nem egyezik meg a nyomtatott szöveggel. Az én nézetem és meggyőződésem szerint az ilyen rendkívüli fontos kérdésnél, a mely hosszú esztendőkre dönti el a képviselőház tanácskozásának formáját és szabadságát, valóban nem volna szabad ily felületesen, hogy ugy mondjam könnyelműen tárgyalni. A képviselőház többsége törvénynyé fogja emelni, legalább ez a valószínűség, Mérey Lajos képviselő urnak ma felolvasott indítványát, a melyet a képviselőház elnöke átvett, de a melynek kinyomatását a ház el nem határozta és igy sem ma, sem holnap nem leszünk abban a helyzetben, hogy elmélkedhessünk indítványának helyessége vagy helytelensége felett. Én azonban mégis megpróbálom Mérey Lajos képviselő ur pótinditványának ama részeivel szembeszállni, a melyek az én nézetem szerint Nagy Emil javaslatát nem javítják, sőt sok helyen rosszabbá teszik. Mérey Lajos képviselő ur azt a konczessziót teszi indítványában és ez már nagy kegy, ezt már a függetlenségi pá.rt hivei, mint nagy engedményt tüntették fel, hogy nem a 16, illetve 18 órai tanácskozás után, a melyben két órai szünet van, de ez a két óra nem számíttatik be, tehát nem a 18 órai ülés után, hanem ezt megelőzőleg egy fél órával lesz kötelessége az elnök urnak Mérey Lajos pótinditványa értelmében előterjeszteni az interpellácziókat, irományokat, kérvényeket, csakhogy ebben a szerencsétlen félórában nemcsak ez fog előjönni, hanem abba fognak esni a házszabályok 215. §-ában körülirt személyes megtámadtatás esetén való felszólalások, félremagyarázott szavak helyreigazítása, a házszabályokra való hivatkozás, mindez abban a szerencsétlen félórában fog megtörténni. S ekkor fognak a Nagy Emil és Mérey Lajos képviselő urak indítványának második részében körülirt ügyek dolgában szavazni. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha már oly kegyetlen a t. többség, hogjr a tizenhat órás ülést statuálja, akkor valóságos gúny számba megy ez a módosítás, hogy ugyanis a tizenhat órából fél órát szén-