Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. 339 séges módosításokat nyújtottak be. (Zaj.) Engedelmet kérek, de vagyok bátor konstatálni, hogy ugy az én részemről, mint képviselőtársaim részéről, a túloldalról például Maniu képviselő ur részéről, oly módosítások adattak be, a melyek nagyon is objektív tartalommal bírnak, és ezekről Justh elnök ur azt a kijelentést tette, mely megjelent az összes lapokban, hogy azért felesleges ezen módosítások kinyomatása, mert azok obstrukcziós anyagot tartalmaznak. Én a magam részéről felvetettem ezt a kérdést és szükségesnek tartottam volna, hogy az ellenzék a maga egészében a leghatározottabban tiltakozzék ezen inszinuáczió ellen, nemcsak azért, mert az elnökség részéről jön, a melynek tekintélye mindenesetre magasabb minden más véleménynél, de azért is, mert a tényekkel ellenkezik. Ha mi abban az időpontban, mikor ezen kijelentés történt, összes módosításainkat publikáltuk volna, akkor meggyőződhetett volna minden elfogulatlan ember arról, hogy itt nem obstrukcziós módosításokról van szó, hanem oly módosításokról, a melyek még a többség előtt is kedvesek lehettek. Említettem is, hogy a többség részéről voltak számosan, a kik helyeselték ezeket a módosításokat. (Igaz! ügy van!) Voltak olyan módosítások is, a melyek szükségesek lettek volna még azon elleninditvány elfogadása esetében is, mely az eredeti javaslat helyébe lépett. De mikor Hodzsa Milán képviselő ur ezt a 164 indítványt benyújtotta, ezzel igenis tápot adott annak a feltevésnek, hogy nem ténylegesen szükséges, kívánatos és hasznos módosítások nyújtattak be általunk, hanem obstrukcziós indítványok. Ezzel lerontotta annak a helyes taktikának a sikerét, a melyet mi alkalmaztunk, a melyet részben a nemzetiségi képviselő urak is alkalmaztak. Ezért voltam bátor szerény nézetemet kifejezni arra nézve, hogy itt ez a taktika nem volt szerencsés, nem volt sikeres, mert elrontotta a mi helyes taktikánknak, a mi tisztességes, parlamentáris szempontból kifogástalan eljárásunknak sikerét. Ezt a nemzetiségi képviselő urak közül sokan elismerték akkor, mikor objektív módosításokat adtak be. így tehát az én kifogásom és véleményem sem személyes sértést, sem pedig a párt taktikája ellen való kifogást nem tartalmazott. Elnök: Szót kért Kmety Károly képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében, őt illeti tehát a szó. Kmety Károly: T. képviselőház! Távol voltam akkor, mikor Nagy György t. képviselőtársam reám hivatkozva, azt állította, hogy a múlt hó 30-án itt történt felszólalásomban a közös ügyekre vonatkozólag más nézetet vallottam és hirdettem, mint a mely nézetet, véleményt az egyetemen és irodalmi működésemben tanítok és hirdetek. Nagy György : Igaz, mondottam ; fentartom. Kmety Károly: Ezt t. barátom csakis olykép állíthatta és állithatja, hogy félreérti, félremagyarázza azon felszólalásomat, mert nincs ebben a házban remélhetőleg olyan közjogi analfabéta, a ki elég vakmerő azt állítani, hogy az ujonczlétszám megállapítása, vagy az évi ujonczjutalék megajánlása közös ügyet képez. Farkasházy Zsigmond : Történt ilyen kijelentés a parlamenten kívül ! Hoffmann Ottó ; Majd a harmadik szakasznál meglátjuk ! Kmety Károly: Bocsánatot kérek, én csak szavaim értelmét kívánom helyreigazítani. Azt hiszem, saját beszédemnek mégis csak legilletékesebb magyarázója vagyok, és t. képviselőtársaim véleményemnek e tekintetben való tiszta kifejtését, hogy a félreértés ne forogjon tovább fenn, szívesek lesznek meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, nem hiszem, hogy akadjon ebben az országban bárki, bármely pártárnyalathoz tartozó/a ki más véleményen lehetne az ujonczlétszámmegállapitás és az ujonczlétszám-megajánlás ügyében, mint hogy az közösügyet, valóságos közösügyet, a pragmatika szankczióból származó közösügyet nem képez. (Ugy van! Ugy van!) Ez a magyar parlamentben tudtommal soha vita tárgyát nem képezte, a magyar parlamentben ezt a kérdést vitássá tenni nem is volna szabad. (Élénk helyeslés balfelől).'} En azt állítottam rövid felszólalásomban, hogy ezen indítvány harmadik szakaszának első pontja értelmében igenis az ujonczj avaslatokat ki veiteknek tekintem a szigorítás alól, a melyek tekintetében tehát nem tartom azt sem megengedhetőnek, hogy az első szakasz értelmében kéressék a szigorítás kimondása. Ebben a véleményben vagyok ma is. Megmondom az indokot, a miért ezt állítottam, mert ugy látszik, itt van közöttünk a félreértés. Az idézett harmadik pont, a melyről itt nem akarok érdemben szólni, de mivel arra történt akkor is hivatkozás, kénytelen vagyok azt a pontot szórólszóra idézni. Ez a házszabályszigoritás csak a választói törvényjavaslatokra, a költségvetési törvényjavaslatokra és azon ügyekre terjed ki, a melyek kizárólag a magyar szent korona országait érdeklik. Már most én abban a nézetben vagyok, hogy addig, a míg nekünk Ausztriával közösen van hadseregünk, vagy hogy az 1867-es törvény nomenklatúrájával éljek, összes hadseregünket, a mely szervezetileg jelenleg egy egész és a melynek kiegészítő része a magyar hadsereg, Ausztriával közösen birjuk, addig, a mig ez a közös hadsereg fennáll, kétségtelen és természetszerű dolog, hogy Ausztriát is érdekelni fogja az, vájjon ez a közös intézmény fenmaradhat-e, vájjon a magyar törvényhozás ezen közös intézmény fentartására az ujonczot megállapitja-e, az ujonczot megajánlja-e % Ilyen értelemben, t. barátom, igenis érdekelni fogja Ausztriát ez az ügy és ilyen értelemben ez a második kérdés, az ujoncz megállapításának és az ujoncz megajánlásának a kérdése, mint a harmadik pontja értelmében Ausztriát is érdeklő kérdés, igenis, a házszabály szigorítása alól ki van véve, az én szerény felfogásom szerint és magyarázatom értel43*