Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

338 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. tárgytalanok. Méltóztassék megnyugtatni engem, hogy szabad-e nekem hinnem, hogy egy már be­terjesztett indítvány fogadtatik el, mikor csak 24 órával ezelőtt tapasztaltuk, hogy a legutolsó perczben beterjesztett indítványt, az Eitner Zsig­mondét fogadta el a ház a Nagy Emil-féle indit­ványnyal szemben. A Nagy Emil-féle indítványnak az is a veszedelme, hogy nem_fejezi ki nyíltan azt a ezélt, melyet szolgálni akar. Én hiszem, hogy nem az volt az intenczió, hogy az általános vita be­fejezése után csak 100 képviselő kérhesse a név­szerinti szavazást, de látjuk azt, hogy házszabá­lyoknál milyen sokat jelent a precziz, határozott kifejezés, a pontos, félreértést nem tűrő szövegezés és épen azért szükséges, hogy egy ilyen fontos intézkedésnől, mely a sürgősségre vonatkozik, minden kifejezés a legkorrektebb, a legpreczizebb, a legtökéletesebb legyen, hogy a szavakkal játékot űzni ne lehessen, nehogy azután ezen játék épen a kisebbség jogát veszélyeztethesse. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mérey Lajos indítványa világossá teszi ezt a homályos szöveget, de fájdalom, rosszabbá is, legalább a nemzeti ellenzék szempontjából. Mé­rey Lajos indítványa ugyanis világosan kimondja, hogy a tárgynak általánosságban való letárgyalása után 20 képviselő írásban névszerinti szavazást kérhet, de kimondja azt is, hogy ez az egyetlenegy eset, mikor 20 képviselőt ez a jog megillet és ezt az esetet kivéve az egész tárgyalás folyama alatt meg van fosztva 20 képviselő attól a jogától, hogy névszerinti szavazást provokálhasson. Itt rá kell mutatnom arra, hogy a beadott határozati javaslatok, elleninditványok feletti sza­vazás milyen döntő fontossággal bir. Mérey Lajos indítványa szemben a Nagy Emilével épen ilyen­kor fosztja meg a kisebbséget attól, hogy névsze­rinti szavazást kérhessen. Én azt hiszem, hogy a t. képviselőtársaim is belátják, hogy egész felszó­lalásom keretében igyekeztem a szöveghez ragasz­kodni, igyekeztem rámutatni azon módosításokra, melyeknek előterjesztése elsősorban a többség kötelességét képezi, és igyekeztem legjobb meg­győződésem szerint megjelölni azt a czélt, a mely előttünk áll a házszabály tárgyalásánál, és egy­szersmind rámutatni azon eszközökre, melyeket szükségesnek és czélszerűnek véltem. Kezdettől fogva kifejeztem, ennek az álláspontomnak híve vagyok ma is, és az is maradok, hogy az ok nélkül való vitának barátja nem lehetek, de lelkiismeretem azt parancsolja, kötelességérzetem is arra sarkal, hogy egy ilyen fontos javaslatnál a magam kevés tudásával, de egész lelkesedéssel igyekez­zem rámutatni ezen javaslat hibáira és kérjem a többséget, hogy lássa át felszólalásom igazságát és igyekezzék a még helyrehozható hibákat ki­javítani. A nemzet ugy kéj>zeli, azok a jó választó­polgárok, kik minket ideküldtek, azt hiszik, hogy a mikor egy ilyen fontos tárgyalásról van szó, telt sorok előtt beszélhet a szónok. Azt hiszik, hogy a nemzeti képviseletnek minden tagja érdek­lődik az ügy iránt, hogy lelkét fekteti belé a tár­gyalásokba, hogy munkaerejével igyekszik a leg­jobbat, a leghasznosabbat produkálni. És íme, a szomorú valóság az, hogy csak néhány, talán személyes szimpátiából itt ülő más pártbeli és néhány fegyvertárs hallgatja a szónokokat és azután ha szavazásra kerül a sor, a nélkül, hogy meghallgatták volna a szónokot, a nélkül, hogy az élő, közvetlen előadásból igyekeztek volna meggyőződésüknek megfelelő áüáspontot elfoglalni, felállással a legjobb, a legátgondoltabb módosítá­sok felett napirendre térnek. Nagyon szeretnek nálunk hivatkozni az angol parlamentre. Ha ez folytonos vita tárgyát képezi, én magam sem térek ki ezen kérdés fejtegetése elől, az összevetése elől a magyar és az angol parlamenti szokásoknak. Elnök: A szónoktól megvonom a szót, mert ismételten eltért a tárgytól. Hoffmann Ottó: Hallatlan. Elnök : Hoffmann Ottó képviselő urat pedig rendreutasítom. (Helyeslés.) Nagy György képviselő ur a következőket mondotta, a mint utólag meggyőződtem a gyorsírói jegyzetekből: »Itten tegnap például, a mint az indulat viharzott, ha talán életünkről lett volna szó, azt is megszavazták volna, mert a többség ugy állott fel, hogy halvány sejtelme sem lehetett arról, mi felett szavaz.« Ez a házszabályok 221. §-ának harmadik bekezdésébe ütközik, a ház tekintélyét sérti, ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. Jelentkezett szólásra Parkasházy Zsigmond képviselő ur a házszabályok 215. szakaszának b) pontja értelmében. Őt illeti tehát a szó. Farkasházy Zsigmond: A képviselőház teg­najDÍ ülésében Hodzsa Milán képviselő ur személyes megtámadtatás czimén szó tárgyává tette egyik megjegyzésemet, a mely szerint én helytelen és téves taktikának minősítettem azt az eljárását, hogy egyetlenegy pontjához a szőnyegen lévő indít­ványnak 164 módosítást nyújtott be. Én akkor mindjárt hozzátettem azt, hogy a képviselő ur jóhiszeműségét ebben a tekintetben nem vonom kétségbe, ö mégis egyfelől személyes megtámadást látott ezen megjegyzésemben, másfelől ugy vélte feltüntethetőnek a dolgot, hogy én kifogásolom azt a taktikát, melyet a t. túloldali képviselő urak követnek. Én először is nem támadtam meg Hodzsa Milán képviselő urat személyében, de nem kifo­gásoltam azt a taktikát sem, melyet a képviselő urak követnek, mint olyant, a mely jogosulatlan volna. Ellenkezőleg én minden taktikát és harcz­modort jogosultnak ismerek el a saját szempont­jából. De a magam jogát is hangoztatnom kell abban a tekintetben, hogy véleményt mondjak ezen tak­tikáról a ház szempontjából, a közérdek szempont­jából és a magam szempontjából. Épen azt voltam bátor kiemelni, hogy Hodzsa Milán képviselő ur ezzel nemcsak önmagának, nemcsak azon párt álláspontjának árt, a melyhez tartozik, hanem^ár­tott azoknak is, a Mk objektív, hasznos és szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents