Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. 337 kisebbség joga van megvédelmezve. Azért nem tartom én helyesnek, hogy a Nagy Emil-féle indítványt megváltoztatja Mérey Lajos indítványa, ugy hogy csak egyetlenegyszer ad alkalmat a névszerinti szavazáshoz'és ez az alkalom a tárgynak általánosságban való elfogadására vonatkozik. Azt hiszem, hogy az elnök ur is vallja azt a felfogásomat, hogy nem lehet gondolni, hogy a kisebbség olyan kérdésben kérne névszerinti szavazást, a mely rá nézve nem fontos. Hiszen nekünk módunk és alkalmunk lett vohia elég sok névszerinti szavazást kérni, de csak egyszer tettük, hogy az ország lakosai, a választópolgárok megtudják, kik a házszabályok szigorításának barátai és kik annak ellenségei. A nemzetnek valóságos irányadója a parlament. Azt mondják, hogy a milyen egy nemzetnek a parlamentje, olyan maga a nemzet. Ha tehát névszerinti szavazást kérni nem lehet, abban az esetben, ha nem nyilatkozhatik meg nyíltan, bátran a nemzet véleménye : abban az esetben vájjon nem az a vélemény fog-e elterjedni, hogy a házban a képviselők nem mernek nyíltan kifejezést adni a maguk meggyőződésének ? Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a parlament szinvonalat emeli, ha maga a többség kéri a névszerinti szavazást, mert így látni lehet, hogy helyes-e vagy helytelen a mit cselekednek, s a mi mellett bátran kitartanak és az ország előtt is vállalni merik a felelősséget. Mikor egy aláíró véletlen távozása miatt nem lehetett névszerinti szavazást elrendelni a házszabály-szigorítás kérdésében, vájjon mit gondolt az ország közvéleménye ? Nem azt-e, hogy nem lehetett húsz embert sem kapni a névszerintire, mert félt a többség, mert a többség minden eszközt megragadott minden alkalmat felhasznált annak keresztülvitelére, hogy a névszerinti szavazást meghiúsítsák. Nem én mondom—tudom, hogy az volt a hiba, hogy egy aláíró távozott — de én a nagy közvéleményről beszélek, a melynek mindig szüksége van becsületes, tiszta, egyenes tájékoztatásra, és azt egyedül a névszerinti szavazásban találja meg. Mielőtt áttérnék a második szakasznak ama részére, a melyet harmadik pontként akarnék beiktatni a házszabályok szövegébe, tisztelettel kérek ötpercznyi szünetet. Elnök: Sajnálom, nem adhatom meg. Méltóztassék folytatni. (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain : Miért nem ?) Mert a házszabályok 256. §-a értelmében ez az elnök joga. (Élénk helyeslés.) Tessék folytatni. Nagy György: A ház iránti tekintetből kértem, mert hála Istennek, engem kétórai fejtegetés nem fáraszt ki. Elnök: Épen azért; nem akarom gátolni, hogy a képviselő ur e tehetsége érvényesüljön. (Derültség.) Nagy György : Áttérek most a Nagy Emil-féle indítvány második szakaszának azon részére, a melyet beadott határozati javaslatomban, mint harmadik szakaszt, kívánok a házszabály szöveKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. gébé beiktatni. Ez a javaslat igy hangzik: »A napirendre tűzött tárgy általános tárgyalása befejeztetvén és a javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, a javaslat részletei felett, szintúgy a javaslattal kapcsolatos minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett is névszerinti szavazásnak csak akkor van helye, ha annak elrendelését 100 jelenlevő képviselő Írásban kivánja.« E szövegezés homályos, könnyen félreértésekre adhat alkalmat. Nekem az az »is« végtelenül gyanús. Egyszer már szomorúan jártunk az »is« szóval a horvát kérdésben ; azt hiszem, ez a szomorú preczedens arra taníthatott meg minket, hogy másodszor e kifejezéssel óvatosabban bánjunk. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Mert én, a ki — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — a magyar nyelvet magyarul beszélem és magyarul gondolkodni is tudok, magyarul is fejezem ki magamat, magyarul tudom indokolni azt, miben látom az »is« szó veszélyét. A magyar stilisztika szerint az »is« mindig visszamutat valamely előzőre ; azt akarja kifejezni, hogy már előző dologban, hasonló dologban, megfelelő intézkedés történt, hasonló dologban megfelelő eljárást hoztak alkalmazásba. Már most az »is«-t itt ugy értelmezhetik, hogy ez azt jelenti, hogy a javaslatnak általánosságban való tárgyalásánál is csak 100 képviselő kérheti a névszerinti szavazást. A magyar grammatika, a magyar stilisztika, a magyar logika szabályaira hivatkozom, a mikor ezt igyekezem fejtegetni. Ezt az »is«-t tehát ki kellett volna hagyni azon esetben, ha a 100 képviselő kívánsága csak az indítvány, elleninditvány és módosítás feletti szavazásokra vonatkozott volna. Méltóztassék »is« nélkül olvasni a mondatot, és meg méltóztatik látni, hogy igazam van. Is nélkül igy hangzik a mondat: »A napirendre tűzött tárgy általános tárgyalása befejeztetvén és a javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, a javaslat részletei felett, szintúgy a javaslattal kapcsolatos minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett névszerinti szavazásnak csak akkor van helye«, stb. Világos, nyilt, határozott lenne, hogy miután az elleninditványok és módosítások felett névszerinti szavazásnak csak ugy van helye, ha száz képviselő kéri, nyilvánvaló, hogy ez nem tartozik az általános vitára, tehát hogy a tárgy általános befejezése után a házszabály 229. §-a alapján igenis már 20 képviselő kérhet írásban névszerinti szavazást. Mérey Lajos t. képviselő ur a maga módosításában megváltoztatta a Nagy Emil-féle homályos szöveget, de nem tudom, hogy melyiket fogják elfogadni. Mily meglepetéseknek voltunk kitéve az első szakasznál is, a hol az utolsó szónok Eitner Zsigmond képviselő ur volt és végül az ő módosítását fogadták el! Nekünk a Nagy Emil indítványával szemben vannak aggodalmaink. Ha most megnyugtat a ház, hogy a Mérey Lajosét fogadja el, akkor az én aggodalmaim is 43