Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

332 305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. olyan elnök az elnöki székbe, a ki az ő intenczióit hajlandó méltányolni; hogy minden képviselő a maga jogaival a szerint éljen, hogy vájjon Justh Gyula, Rakovszky István vagy pedig Návay Lajos ül-e az elnöki székben. Elnök : T. képviselő ur, ez az első szakaszhoz tartozik, ezen már túlestünk. Hogy milyen feltételek alatt lehet a sürgősséget kimondani, az nem tartozik a második szakaszhoz. Nagy György : Végtelenül sajnálom, hogy az elnök ur ismét félreérteni méltóztatott, és kérem, hogy vonja vissza a figyelmeztetést. Elnök : Nem vonok vissza semmit! Nagy György : Az kérem, hogy én élhessek interpellácziós jogommal, a második pont szerint az elnökségtől függ, hogy napirend előtt felszólalhatok-e, az is az elnökségnek a dolga. Mindezek a kérdések az elnökség jogkörébe tartoznak. Talán el méltóztatott téveszteni a t. elnök urnak, vagy talán rossz szöveg van az elnök ur kezében. (Derültség.) Az előttem fekvő szöveg szerint, mondom, nekem azt kell néznem, hogy ki ül az elnöki székben, és bár én minden elnök iránt azzal a köteles tisztelettel viseltetem, a melylyel a ház minden tagjának viseltetnie kell, mégis abban a meggyőződésben vagyok, hogy a ki több jóindulattal tekint reám, a mely elnök nagyobb szimpátiát érez irántam, az valószinűleg előbb fogja nekem megadni az interpelláczió megtételéhez, vagy a napirend előtti felszólaláshoz a jogot. Szóval, nekünk valóságos bujosdi játékot kell játszanunk, el kell kerülnünk azon elnököket, a kiknek a felfogása nem egyezik a mienkkel és viszont keresni kell az alkalmat, hogy oly valaki üljön az elnöki székben, a kinek a szimpátiáját meg tudtuk nyerni. így nem lehet nagy kérdésekben határozni, t. ház. Az elnökségnek ilyen kérdésekben egyöntetűen kell eljárnia. Elnéztem, fájdalommal, pl., hogy a horvátokkal szemben milyen különböző volt az elnökség eljárása. Ily módon állandósulni fognak a különböző irányzatok és állandósittatni fog ezen sürgősségre vonatkozó házszabálynál is, hogy minden elnök a maga belátása és felfogása szerint fogja ezt a kérdést kezelni. Ezért óhajtom, hogy az »elnök« kifejezés alatt örökké az elnökséget értsük, ugy hogy az elnökség kénytelen legyen egyöntetűen eljárni. Ha közöttük nincs meg az egyetértés, ha nem tudnak közös megállapodásra jutni, a konzekvencziát a kisebbségben maradt elnök vonja le és távozzék az elnöki székből és ne egymással homlokegyenest ellenkező enunoziáeziók tétessenek az elnöki székből, hanem egyetértően alkalmazzák a házszabályokat, és a parlamentarizmus nagy komolyságához és nagy fontosságához mérten, ugy kezeltessenek ezek a kérdések, a mely nagy fontosságot a nemzet a parlamentarizmus fogalmához és lényegéhez fűz. T. képviselőház! Nem én vagyok hivatott arra, hogy az elnökség tekintélyét megvédjem. Ebben a kérdésben sem a szeretet, sem az ellenszenv nem vezethet senkit, csak tisztán az a nagy nemzeti érdek, a mely megkivánja, hogy ebben a képviselőházban minden szenvedély és indulat nélkül tárgyaltassanak ezek a kérdések és a mely okból kivánatos egyúttal az is, — gondolom, hogy fogunk is a jövőben erre preczedenst teremteni és változtatni fogunk az eddigi helyzeten — hogy az elnök semmiféle párt kötelékébe ne tartózhassák. Ha már az angol alsóház elnökéről beszélnek, akkor méltóztassék egyúttal felhozni azt is, hogy ott az elnök egyetlenegy párt kötelékébe nem tartozik. Lehetetlenség, hogy valaki, a ki itt ezeken a padokon ülve, egy pártnak felfogása és indulata által vezetteti magát, a párt felfogását teszi magáévá és azok szerint irányitja gondolatait, azért, mert azután két méterrel feljebb ül, az emberi szenvedélyeket, indulatokat és gyarlóságokat azonnal leveti és pártatlanul jár el minden egyes képviselővel szemben. Mondom, akármilyen párt kötelékébe tartozzék az az illető elnök, lehetetlen levetnie a pártbilincseket. Épen azért szükséges, hegy egyetlen egy párt kötelékébe se tartozzék, mert csakis igy lehet pártatlan és a pártatlanság folyományaként igazságos Ha kimondjuk, hogy az elnökség egyetlenegy tagja sem tartozhatik egy pártnak a kötelékébe se, abban az esetben teljesen feleslegesnek tartom, hogy elvonjuk az elnöknek azt a jogát, hogy irományokat és kérvényeket csak a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után terjeszthet elő. Honnan érkeznek ezek a kérvények, t. kéjiviselőház % Az ország minden részéből, ugyebár % Az egyes törvényhatóságokban sokszor nehéz, küzdelmes csatát vivnak, nagy viták között, egy inditvány elfogadása vagy el nem fogadása érdekében. És a mikor azt elfogadták, kérvény alakjában kerül el hozzánk, ide a házhoz. Hogyan fogjuk mi majd elbírálás alá venni a törvényhatóságoknak ezen kérvényeit hajnali négy órakor, álmos, félig lecsukott szemekkel, az elnök valamit motyogni fog, mert ki lesz fáradva — arra vonatkozólag például, hogy Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye vagy Bács-Bodrog vármegye vagy Háromszék vármegye mit óhajt. A vármegyék autonómiájának, annak a nagy hatalomnak, a melyet a magyar törvényhozás a vármegyék kezébe adott, kicsnfolását képezi az, hogyha a vármegyék kéréseivel a ház csak a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után hajnak négy órakor, álmosan foglalkozik. Méltóztassék csak e kérdés fontosságát megfigyelni. Hányszor van az, hogy olyan kérvények kerülnek elő, a melyeknél igazán sürgős a ház határozata, de másfelől megköveteli a kérvény fontos természete azt is, hogy a ház éberül gondolkozva tudjon határozatot hozni. A t. képviselőház tagjainak megvan a joguk, hogy bármikor felszólalhatnak, kétségbeesésüknek, aggodalmaiknak kifejezést adhatnak, de a többi állampolgároknak, a millióknak csak egyetlenegy alkalmuk van, hogy kérést vagy felszólitást intézzenek a magyar országgyűlés képviselőházához és ez az, a mikor a kérvényezés jogával élnek. Fontos alkotmányos jog a kérvényezés joga; nem parádéból adták azt