Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. 331 ban és lármában hallani sem lehetett az egyes határozati javaslatokat és a ház nem is lehetett abban a helyzetben, hogy nyugodtan és tárgyilagosan Ítélhesse meg, vájjon azon,, javaslatok olyanok-e, a melyek elfogadásával a közérdeknek teszünk szolgálatot. Egyszersmind tisztelettel kérem a t. elnök urat és a t. házat, hogy ezeket a határozati javaslatokat kinyomatni méltóztassék. Kérem ezt azért, mert lehetetlen megkívánni minden egyes képviselőtől azt a fáradságot és utánjárást, hogy a ház egyes üléseiről szóló értesítőket összeszedve, azokban külön-külön tanulmányozza a felszólalásokat és külön-külön kijegyezze magának a beadott határozati javaslatokat, hogy a szavazáskor azok fölött dönteni tudjon. Azt hiszem, azoknak a kiadásoknak összegét nem lehet itt tekintetbe venni, azon nagy czéllal és fontos feladattal szemben, mely a képviselőkre hárul, a kik a maguk legjobb lelkiismerete szerint kötelesek Ítélni, de ha nincsenek kinyomatva ezek a határozati javaslatok, ugy hogy azok felett beható és gondos tanulmány alapján Ítélkezhessenek, abban az esetben igazságos ítéletet várni sem lehet. Miután a négy határozati javaslatot röviden és tárgyilagosan megindokoltam, engedje meg a t. ház, hogy ugyanezen modorban áttérhessek a Nagy Emil-féle indítvány második szakaszának bírálatára és igyekezzem kimutatni annak fogyatékosságait és előterjesztendő módosításaimmal alkalmat nyújtsak a háznak, hogy egyfelől stiláris hibáit, másfelől értelmi hibáit kijavítsa korrekt és világos szöveg elfogadásával, másfelől méltóztassék megengedni, hogy azon aggodalmaimnak adjak kifejezést, a melyek késztettek engem, hogy az egész házszabályrevizió ellen, de most, a tárgyalás alatt levő második bekezdés ellen is itt a képviselőházban szavamat felemeljem. Azt hiszem, a leghelyesebb sorrendet ugy követem, ha mondatonként, illetve összefüggő részenként veszem a Nagy Emil-féle indítvány második bekezdését, és összefüggő részekben, szakaszonként fogom azt bírálatom, ítéletem tárgyává tenni. Az első mondat, a melyet czimnek kívánok alkalmazni, a melyet egy uj fejezet alcziméül kívánok beiktatni a házszabályok szövegébe, nem szorul semmiféle módosításra, mert hiszen tisztán egy kijelentést foglal magában. A második mondat következőképen rendelkezik (olvassa) : »Elnök előterjesztéseit, ugy a kérvények és irományok bemutatását is, a napirend tárgyalására szánt idő eltelte után teszi meg. Úgyszintén a napirend tárgyalására szánt idő elteltével tétetnek meg az indítványok és interpellácziók, terjesztetnek elő a bizottsági jelentések és hitelesíttetik az aznapi ülés jegyzőkönyve is.« Én a második bekezdés ezen rendelkezésében nyilt bizalmatlanságot látok a képviselőház elnökségével szemben. Ha mi élnénk a bizalmatlansággal, az, különösen a tegnapi eljárás után, talán indokolt volna, de nem értem azt, hogy a többség miért ' akar bizalmatlan lenni, mikor a többségnek annyira rendelkezésére áll a háznak igen t. elnöksége is. Nevezetesen a második bekezdés az elnöknek csak a tárgyalásra szánt idő eltelte után adja meg azt a jogot, hogy a kérvényeket és irományokat bemutassa, tehát feltételezi a ház többsége az elnökről, hogy az esetleges obstruálók pártjára áll és ő maga az elnöki székből a kérvények és irományok bemutatásakor obstruálni fog. Hová lesz az elnöki széknek magas tekintélye, ha a házszabályok már épen az elnökséggel szemben ilyen óvóintézkedést állítanak fel ? Fájdalom, az elnökségnek tanúsított magatartása nem ébresztheti bennünk azt a reményt, hogy egy nemzeti jogokért obstruáló kisebbségnek védelmére állana és a magas elnöki székből a maga szavával, a maga befolyásával, a maga intézkedéseivel egy kisebbségi nemzeti akoziót sikerre, diadalra vinni segítene.' Épen azért, miután a házszabályok ezen szigorítása csak erre az országgyűlésre alkalmazható és miután a ház mostani elnökségéről ugy sem tételezhető fel, hogy a nemzeti kisebbség — mondjuk — egy esetleges obstrukcziójának védelmére siet, teljesen feleslegesnek tartom azt, hogy ilyen nagyhangú kijelentések tétessenek és az elnök is megóvassék attól, hogy esetleg a szenvedélye, indulata, igazságszeretete, vagy hazaszeretete elragadja és a nemzeti kisebbség védelméhez csatlakozzék. Feleslegesnek tartom tehát azt, hogy az elnöknek az a megszokott, igazán csekély terjedelmű joga, hogy a kérvényeket, irományokat a tárgyalásra szánt idő előtt mutathassa be, itt a sürgősség esetén megváltoztassék. Talán nem bir olyan nagy sulylyal az, hogy ez kihagyassék vagy pedig benn maradjon. De ha arról folynak viták, miért nagyobb az angol alsóház elnökének tekintélye, mint a magyar országgyűlés képviselőháza elnökéé, ha itt az elnöki szék tekintélye körül egészen a tettleges fenyegetésig menő vitáknak lehet helye, abban az esetben, méltóztassék megengedni, ha mi az elnöki szék tekintélyét meg akarjuk óvni, ha igazán a szenvedélyek, az indulatok fölé akarjuk helyezni, akkor a sürgősségre vonatkozó ez a rendelkezés nem maradhat benn, abban az esetben meg kell adni az elnökségnek azt a jogot, — örökké az elnökségről beszélek, hiszen három tagjáról az elnökségnek van szó — hogy igenis az eddigi szokásnak, gyakorlatnak megfelelőleg a natűrend tárgyalására szánt idő előtt terjeszthesse be az irományokat, mutathassa be az ország minden részéből érkező kérvényeket. T. képviselőház ! Ugyanitt nekem egy indítványom is lenne, Írásban ugyan nem adtam be, de kérem az elnök urat és a ház tagjait, méltóztassék megszívlelni, hogy elnök alatt értsük a sürgősségnél és egyáltalában a szigorított házszabályok rendelkezéseinél örökké az elnökséget, hogy ebben a kérdésben kívánjuk, követeljük meg az elnökségnek egyöntetű eljárását, mert nem képzelhető el, hogy annak a sürgősséget kérő 150 képviselőnek arra kelljen lesni, mikor ül egy 42*