Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

305. országos ülés 1908 április 3-án, pénteken. 329 mindnyájunknak egyet kell értenünk és hogy mindnyájunknak az legyen a közóhaja és közös követelése, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat minél hamarább elénk terjesztessék, hogy az — nem bánom, ha máT igy határozta a ház — a sürgősség alapján is minél előbb letárgyaltassék. Tessék provokálni a nemzet Ítéletét, hogy összejöjjön egy nép­parlament, a mely hivatva lesz igazi alkotó, teremtő munkára. Mert én, t. képviselőház, ugy látom, hogy a ház ebben a mai összeállításában produktív munkára alig alkalmas. (Zaj. Derültség.) Azért igenis, szükséges, hogy ezt a fontos, az ország sorsát talán századokra eldöntő kérdést sokáig ne hevertessük, hogy ne maradjon az titokban a belügyminiszter ur fiókjában, hanem ha megcsináltuk azt a törvényt: menjünk a nemzet Ítélőszéke elé, hadd nyilatkozzék az. Mi különösen abban a kérdésben kívánjuk, hogy nyilatkozzék, vájjon a mi politikánk, a kik hiven kitartottunk a függetlenségi és 48-as eszme mellett, azt a radi­kális függetlenségi és 48-as pohtikát helyesli-e a maga Ítéletével, vagy pedig azt tekinti igazi füg­getlenségi politikának, a melynek dicsősége ki­merül a kvótaemelésben, az egyszakaszos kiegye­zési törvényben és kimerül a házszabályszigori­tásban. E kérdés elbirálására egyedül a nemzet illetékes. Mi kívánjuk, követeljük, hogy mielőbb a nemzet Ítélőszéke elé állíttassunk. Bátran me­gyünk oda, vagy helyesli, vagy elitéli működé­sünket. Egy hang (baljelöl) : El fogtok bukni! Nagy György : Nem mi fogunk elbukni, rosz­szul mondja igen t. képviselőtársain ; a magyar nemzeti ügy, a magyar függetlenség szent eszméje fog elbukni, ha mi elbukunk. (Derültség jobbfelől.) Gr. Somssich Tihamér : Hát a Marseillaise 1 Nagy György : Nem t. képviselő ur, ne tessék nézni, hogy hányan vagyunk, de történeti tény, a mit nem lehet letagadni, a melyet mindenkinek el kell magában ismernie, hogy az a néhány elszánt ember képviseli most egyedül, tisztán, szeplőtle­nül a függetlenségi eszmét. Gr. Somssich Tihamér: A Marseillaise-zel! Bizony Ákos: Miféle elszántsággal ? Nagy György: Bizony Ákos t. képviselő­társain azt kérdezi: miféle elszántság kell ehhez 1 Nagy elszántság kell, a mikor az embernek mindig a leggonoszabb meggyanusitások ellen kell küz­ködnie : a midőn, ba tiltakozik az ellen, hogy a nemzetiségiekkel ^szövetkezett, azt mondják, a ta­gadás nem használ; a midőn, ha beszél, tulkiáltják, az igazát nem hallgatják meg, a házszabálysértések ellen hiába tiltakozik. És még kérdi, hogy milyen elszántság kell ehhez ? Ezt a kérdést épen Bizony Ákos képviselőtársamtól csodálom legjobban. Gr. Somssich Tihamér : Hát aranybánya kinek kell ? (Mozgás.) Nagy György: Azt nem tudom. (Derültség.) Azt hiszem, kényelmesebb dolog szépen ott kuk­solni a pártban, a mely hatalmon van, mint folyton dolgozni, munkálkodni az elaludt magyar köz­KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XVII, KÖTET. vélemény felébresztésén és a függetlenségi eszmé­nek régi tisztaságában, ragyogó fényében való visszaállításán. Ehhez elszántság kell. Ha nem kellene, miért volnánk csak tizenhatan ? (ügy van ! Ugy van! balfelől.) Méltóztassék csak köz­jegyzőségre, vagy udvari tanácsosságra pályázatot hirdetni, arra többen fognak akadni. (Derültség. Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az udvari tanácsosság sürgősségéről nincs szó a második szakasznál. Méltóztassék magát ehhez tartani. Igazán kénytelen lennék különben a ház­szabály szerint eljárni, pedig nem szeretném a kép­viselő úrtól megvonni a szót. Nagy György: Elismerem, hogy a közbe­szólások eltérhettek. De visszatérek a tárgyhoz. Elnök ". Méltóztassék. Nagy György: Azért szükséges, hogy a vá­lasztói jogról szóló törvényjavaslat előterjesztes­sék, hogy ne legyünk kitéve annak, hogy csak itt magunk közt vitassuk, kinek van igaza, ki mellett van a nemzeti közvélemény. Mi provo­káljuk, hogy igenis nyilatkozzék meg a közvéle­mény. Ezért az egész nemzet érdekében szükséges, és azt hiszem, ezt mindnyájan elismerjük, hogy e kérdésben a nemzet tisztán lásson. Ez lenne második határozati javaslatom rövid indokolása. A harmadik batározati javaslatom arra vonat­kozik, hogy a Nagy Emil-féle indítvány négy részben tárgyaltassék. Én e csodaszörnyet leg­alább a jóizlés szempontjából felkonczolni kíván­nám. Hiszen hogyan fogjuk idézni, ha ezt a lehetet­len, hihetetlen kavarékot egy szakaszban illesztjük a házszabályokba % A legkülönfélébb rendelkezések, homlokegyenest eltérő dolgok vannak itt, az elnök­ség különböző jogkörei vannak összevonva, a me­lyek szerintem egyetlen szakaszban nem foglal­hatnak helyet. (Mozgás.) Épen azért, mert a ház már az első részre elfogadott hasonló intézkedést, szükséges, hogy a második szakasznál is korrek­tivumot létesítsen, legalább ha a későbbi nemze­dékek látják e szerencsétlenül meghozott házsza­bálymódositást, legalább formai tekintetben ne botránkozzanak meg. Lássák legalább, hogy alaki tekintetben volt ízlése a háznak, hogy egy ilyen monstrum helyett négy összefüggő, egymást kiegé­szítő szakaszba iktatta be a házszabályszöveget. Ha méltóztatik megengedni, rögtön indítványt teszek, hogyan lehet a második szakaszt négy részre felosztani, olyan négy részre, a melyek mindegyike önmagában megálló egészet képez. Azon esetben pedig, ha Mérey Lajos t. kéjDviselő­társam indítványa fogadtatik el, miután ő egy külön módosítást is terjesztett elő, a mely egy­általában nincs meg a Nagy Emil-féle indítvány­ban, öt részre kellene felosztani, mert hiszen ez a sürgősségre vonatkozó intézkedés a Mérey Lajos­féle indítványban egy teljesen uj szakaszba illeszt­hető csupán. T. ház ! Határozati javaslatomnak megfele­lően a Nagy Emil-féle indítvány második szaka­42

Next

/
Thumbnails
Contents