Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

320 30í. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön. én és elnöktársaim vagyunk. (Igaz! Ugy van! Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Vlád Aurél: T. ház ! A házszabályok . . . (Zaj.) Rakovszky István: Kérem, én előbb jelentkeztem ! Elnök: Vlád képviselő ur már megkezdte beszédét, pSj '-*i TiH ,-" Vlád Aurél: A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján, a házszabályok 227. §-ának helyes értelmezése végett kérek szót. (Halljuk! Zaj.) T. képviselőház ! Kétségtelen az, — a gyorsírói jegyzetek is bizonyíthatják — hogy én akkor, a mikor a kérdés feltevéséről volt szó, hivatkozva arra, hogy a módosítások, indítványok és határozati javaslatok egész tömkelegével állunk szemben és hogy a képviselőházat abba a helyzetbe kell juttatni, hogy alkalma legyen elhatározását ugy meghozni, hogy ismerje az összes szőnyegen lévő indítványokat: kértem az indítványok felolvasását. (Ellenmondások) Elnök : Mikor a kérdés feltevése felett folyt a vita, — igy tessék mondani. Vlád Aurél: Én a kérdés feltevésekor tettem ezt, ez kétségtelen. (Zaj.) T. képviselőház! A házszabályok 227. §-a arra vonatkozólag, hogy mikor lehet az indítványok és módosítások újra való felolvasását kérni, időpontként csak ennyit mond (olvassa) : »a szavazás megkezdése előtt«. De nem mondja, hogy mennyivel előtte és egyáltalában nem határozza meg közelebbről, hogy mikor kell ennek történnie. (Zaj. Ellenmondások.) Ebből, t. képviselőház, az következik, hogy lehet 10 perczezel előtte, lehet 15 perczezel előtte. (Folytonos zaj.) A házszabályok 227. §-ának ilyen értelmezése tekintetében, azt hiszem, nem lehet kétség, mert hiszen azt mondjuk, hogy valami előtt teszünk valamit, de hogy pontosan 10 vagy 15 perczezel előtte-e, azt nem állapítjuk meg. Különben is bocsánatot kérek, t. képviselőház, a ház elnökének az a kijelentése, hogy a mennyiben hallotta volna kérésünket, akkor elrendelte volna az indítványok felolvasását, bizonyítja, hogy a házszabályoknak az a magyarázata, a melyet én itt most adok, helyes. (Zaj.) Már most mi történt, t. képviselőház ? Az elnök ur akkor nem hallotta azt, hogy én és Maniu képviselőtársam ezt a kérést intéztük hozzá, a mi szavazás közben történt. Ez igaz. De én nem azért állottam fel, hogy ismételjem a mit mondtam és újra kérjem, hanem azért, hogy figyelmeztessem az elnök urat, (Zaj.) hogy én a maga idején, tehát a szavazás megkezdése előtt egy kérést intéztem hozzá, a melyet a házszabályok értelmében teljesítenie kell. Akkor, valószínűleg azért, mert az elnök nem tudta, hogy mit akarok és azt hitte, hogy olyasmit akarok kérni, a mivel már elkéstem — és valószínűleg a többség is ezen nézeten volt, mert igen nagy zaj és lárma támadt erre — figyelmeztetett engem, hogy a mennyiben nem állok el a szótól és tovább renitenskedem, akkor a 255. §-t fogja ! velem szemben alkalmaztatni; mondom, daczára annak, hogy nekem az volt az intenczióm, hogy figyelmeztessem az elnököt arra, hogy mi olyan kérést intéztünk hozzá a maga idején, a melynek eleget kell tenni, én nagyon sajnálom, hogy ez az eset megtörtént. Nem tételezem fel, — mert egyáltalában semmi sem jogosít fel annak a feltételezésére — hogy az elnök akkor, a midőn előterjesztettem ezt a kérést, ezt hallotta volna és szándékosan mulasztotta volna el ennek teljesítését. Ezt nem tételezem és nem is tételezhetem fel, legkevésbbé Justh Gyula elnök úrról. (Felkiáltások balfelől.' Akkor ne beszéljen !) Mindazonáltal sajnálatomnak adok kifejezést a felett, hogy akkor, a midőn még reparálni lehetett volna a hibát, a többség magatartása megakadályozott engem abban hogy alkalmat szolgáltassak arra, hogy ez a hiba meg nem történtté tétessék. Elnök: Engedelmet kérek, szavazás közben semmiféle felszólalásnak helye nincs. Maga a képviselő ur elismerte, hogy szavazás közben állott fel és akart szólni, (ügy van !) Bocsánatot kérek, ezt a házszabályok nem engedik meg. Módjában lett volna a képviselő urnak akkor, a midőn itt már konczipiáltattak a kérdések, s a mikor a ház már elhatározta, hogy azok hogyan tétessenek fel, nyomban kérni, hogy tétessék föl szavazásra az indítványa. Hiszen, ha szigorúan veszszük, akkor, midőn csak a kérdés feltevéséről van szó, nem is szólhatott a képviselő ur arról, hogy kéri az indítványok felolvasását. Mert a házszabályok szerint csak a kérdés feltevéséhez volt joga szólni a t. képviselő urnak és ha másról szólt, ezen a czimen meg is lehetett volna vonni a képviselő úrtól a felszólalás jogát. Most különben méltóztassék megnyugodni azon kijelentésemben, hogy én abszolúte nem hallottam a képviselő urnak ezen kívánságát és igy semmiféle tendenczia fenn nem forgott. (Elénk helyeslés.) Rakovszky István képviselő ur kivan szólni. (Halljuk !) Rakovszky István : T. képviselőház ! A házszabályok 227. §-ához kérek szót. (Halljuk I Halljuk I) Maniu Gyula és Vlád Aurél képviselő urak, valamint közelebbi elvbarátai napról-napra egy taktikát követnek és ez az, hogy az elnökök akármelyiké ül az elnöki székben, kitalálják, hogy a háznak elnöke vagy alelnökei, a házszabályokat sértik. _Ezzel a nézettel ők egyedül állanak. (Ugy van !) Én elismerem, hogy az elnököt épen ugy . . . (Nagy zaj a nemzetiségiek padjain. Halljuk,! Halljuk !) Ivánka Milán : Mert mi ellenzék vagyunk! Rakovszky István : Bocsánatot kérek, az urak ellenzékiek, de azért nincs meg az a joguk, hogy az elnököknek helyes és házszabályszerű eljárását oly módon kommentálják, a mint azt nemcsak most, hanem igen sokszor hallottuk, hogy t. i. párhuzamba állítják az elnökök eljárását olyan elnökökével, a kikkel magunkat párhuzamba helyeztetni nem engedjük. (Elénk helyeslés a jobb- és ' a baloldalon.) A t. képviselő urak lépten-nyomon