Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

304-. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön. 311 és az elnök közt, a mely következményeiben a többség taktikáját megzavarja és arra nézve kényelmetlen volna, azonnal tendencziákkal gyanúsítanak, hogy a házszabály felforgatására és téves magyarázatára törekszünk. A magam részéről csak egy határozati javaslatnak szavazás alá bocsátását kérem, a mely nézetem szerint halasztó természetű és a melyet az elnök ur nem emiitett, a mennyiben csak a Lukács-féle inditványt hozta fel mint halasztó természetűt. Molnár Jenő indítványáról van szó, a mely szerint a képviselőház addig nem foglalkozik a revizióval, a mig a katonai kérdések meg nem oldattak. Méltóztassanak talán felolvasni és a t. ház bölcsességére bizni annak eldöntését, hogy halasztó természetű-e vagy nem ; ha pedig az, akkor méltóztassék előzetesen szavazás alá bocsátani. Elnök : Eögtön fogok válaszolni a képviselő urnak. Ha ugy szólna Molnár Jenő képviselő ur határozati javaslatának szövege, mint a képviselő ur feltüntette, kétségenkivül halasztó természetű volna, de nem ugy szól . . . Hoffmann Ottó: Különválasztva! Elnök: Akkor sem ! Az indítvány szövegében az van, hogy a 16 órás üléseket a katonai kérdések megoldása előtt nem tartja alkalmazásba veendőknek. Ez nem halasztás, hanem módosítása a szövegnek, a mely most tárgyalás alatt van. Hoffmann Ottó: Legalább annyira halasztó természetű, a mennyire módosítás természetével birnak a határozati javaslatok. Farkasházy Zsigmond: Az elnök ur indítványát a kérdés feltevése tekintetében részben elfogadom, részben nem. Kétségtelen dolog, állandó prakszis volt, a legutóbbi napokig terjedő prakszis, hogy elsősorban a halasztó természetű indítványok bocsáttattak szavazás alá. Erre való tekintettel konstatálni vagyok bátor, hogy Molnár Jenő indítványa, úgyszintén Lukács László indítványa halasztó természetű, mert ha elfogadta a t. ház Molnár Jenő indítványát, hogy a tizenhat órás ülések alkalmazásba nem veendők addig, mig a katonai kérdések megoldást nem nyertek, akkor Eitner elleninditványa, a melyet az elnök ur előterjesztett, mint másodsorban szavazás alá bocsátandót, fel sem tehető szavazásra, mert ebben az esetben ez az inditvány, vagy legalább is egyik integráns része már, egy előzetes szavazás következtében elesik. Ez tehát világosan dokumentálja azt, hogy a Molnár Jenő képviselő ur halasztó természetű indítványa olyan, hogy annak feltevése szükséges az Eitner képviselő ur indítványának feltevése előtt, mert az egyik a másiknak az elfogadását kizárja. Egészen kétségtelen, hogy Lukács László képviselő ur indítványa halasztó természetű. Mert ha Lukács László indítványát a t. ház elfogadja, akkor ezzel az összes többi indítványok és módosítások elesnek, mert az eredeti inditvány ez esetben egy 25 tagú bizottsághoz volna utasítandó. Ha ez a két halasztó természetű inditvány elsősorban feltétetik szavazásra, akkor hozzájárulnék ahhoz, hogy következőnek a Nagy Emil képviselő ur eredeti indítványa tétessék fel szavazásra. Ahhoz azonban nem járulhatnék hozzá, hogy utána közvetlenül Eitner Zsigmond képviselő ur elleninditványa tétessék fel, mint olyan, a mely, ha elfogadtatnék, akkor a többi módosítások és elleninditványok egy csapásra elesnek. Ez a házszabályok 234. §-ával egyáltalában össze nem egyeztethető. Állandó gyakorlat az, hogyha kérdés tárgyává tétetik, hogy egy inditványt a ház elfogad-e vagy nem, abban az esetben, ha az inditványt módositásokkal kívánja elfogadni a ház, akkor a ház nem-mel szavaz. Azután felteszi a kérdést az elnök ur, hogy ezen és ezen módositásokkal elfogadja-e a ház az inditványt, igen vagy nem ? Akkor a legközelebbi módosítás, mely közel áll ehhez az eredeti indítványhoz, kétségtelenül a Mérey Lajos indítványa és módosítása lesz, mely ezt kiegészíti. Es megtörténhet az, valószínűleg meg is történnék, ha igy méltóztatik feltenni a kérdést, hogy a Nagy Emil indítványát nem fogadja el a ház, ellenben, ha elsősorban feltétetnék ezzel kapcsolatban a Mérey Lajos képviselő ur módosítása és elleninditványa, akkor ezzel együtt, ezzel összefüggésben egész biztosan elfogadná a t. ház többsége — mi nem fogadnók el — ezen módosításokat. Ez egy 40 esztendős gyakorlat, még ezelőtt két héttel is ez a prakszis volt, most ezt a prakszist megszüntetik, mint a hogy számos prakszist most szokatlanul, preczedens ellenére megszüntetnek. Ez nem volna helyes; méltóztassék az eddigi prakszis helyes álláspontjára helyezkedni. (Ugy van I a szélsSbaloldalon.) Én és társaim benyújtottunk több módosítást és elleninditványt. Most is ragaszkodom azon nézethez, hogy az általam benyújtott határozati javaslat külön zárszó jogára is alkalmat adott volna, a ház megkérdezése nélkül. De ha az elnök urnak most előterjesztett propoziczióját méltóztatik elfogadni, akkor az az abszurd helyzet következnék be, minden parlamentarizmus felforgatásával, hogy egy benyújtott módosításhoz sem hozzászólni, sem a felett szavazni nem lehet, mert hiszen akkor minden javitó módosítás elfogadásától még a többséget is el lehetne ütni azzal, hogy az egész tárgyalásnak végén benyújtanak, mint Eitner képviselő ur tette, egy ellenindiványt, annak előnyt adna az elnök ur, mondjuk a kisebbséggel tartva, a kisebbség javára, és akkor az összes többi indítványok elesnének. Ez már nemcsak a szólás jogának, hanem a határozás jogának is kijátszása. Nem képtelenség az, hogy mi benyújtottunk nem obstrukeziós módosításokat. . . (Nagy derültség és zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát a 164 indítványa Hodzsának ? Farkasházy Zsigmond: Ez helytelen dolog volt, káros dolog volt, de a komoly elleninditványokat azért nem volna helyes elzárni attól, hogy a ház azokat elbírálja. Nagyon sajnálom, hogy