Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdún. 287 hacsak valamiben is, enyhíteni akarjuk. Meg akarjuk győzni a többséget és lazábbá akarjuk tenni azokat a kapcsokat és azt a lánczot, a melyek a szólásszabadságot volnának hivatva korlátozni és ámbár csak kis mértékben is: lélekzethez akarjuk juttatni a szólásszabadságot. Lehet, hogy ez nekünk nem fog sikerülni, de a mi lelkiismeretünk legalább nyugodt lesz, hogy az adott körülmények között mindent megtettünk, mindent megkísértettünk és minden erőnkből küzdöttünk csak azért, hogy a szólásszabadságot legalább részben megmentsük. A mi a Nagy Emil-féle javaslatnak első szakaszát illeti, erre vonatkozólag — mint már eddig is mondották — és én is állíthatom, hogy a jogi fogalmak zavarát foglalja magában és hogy találóan nem is jellemezhető másként, mint a félremagyarázások és visszaélések kutforrásaként. Ez öldöklő fegyver lesz azoknak kezében, a kik hivatva lesznek az uj házszabályokat kezelni, ha ennek a javaslatnak szigorú rendelkezéseivel és fogyatékosságaival élni akarnak. En, t. képviselőház, ugy tudom, hogy a házszabályoknak az a czélja, hogy a tárgyalásnak, a munkának a rendes mederben való lefolyását biztosítsa. Ebből a czélból mindazokat a rendelkezéseket, a melyek itt foglaltatnak . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyhoz. Egész általánosságban méltóztatik beszélni. Először figyelmeztetem a képviselő urat. Damján Vazul : . . . mindezeket kívánhatjuk, hogy egészen tisztán, szabatosan és preczizen legyenek szövegezve, hogy mindenki megértse azoknak lényegét és ne legyen alkalom arra, hogy nyomról-njromra értelmezésekre és magyarázatokra szoruljanak, a mely értelmezéseket és magyarázatokat mindenki a saját kénye-kedve szerint fűzhet azokhoz, hogy ne kelljen a »quot capita tot sensus« állapotába jutnunk. Röviden összefoglalva, a házszabályok czélja, a mint a latin közmondás tartja : »ordo est anima rerum.« Tehát mindenekben oda kell irányulniok, hogy a tárgyalási rend normális menetét biztosítsák. Hogy a kérdéses javaslat első része valóban zavaros fogalmakat tartalmaz ; hogy értelmetlen és hogy félremagyarázásokra adhat alkalmat, azt nem találom helyénvalónak most tovább kutatni, hiszen valamennyi előttem szóló, köztük b. Bánfi'y Dezső t. képviselőtársunk is, eléggé bonczolgatta és bizonyította már ezt a tényt. Lássuk most röviden, hogy mi e szakasz czélja. (Halljuk ! Halljuk !) Nyilt czélja a sürgősség kimondása a tárgyalandó tárgyak tekintetében — így fejezem ki magam is, hogy a javaslat rossz stílusával éljek — és az ülések meghosszabbítása, hogy ezáltal mód adassék az ügyek gyorsabb letárgyalására, tehát a munkaképesség és a munkálkodás eredményeinek az ország javára való előmozdítása. Ez a szakasz vallott czélja, de a tulajdonképeni, a burkolt czélja a hatalmi kérdés, az uralom biztosítása, perpetuálása a kisebbségnek. az ellenzéknek letörése által. Hogy ez valóban igy van, a tekintetben csak egyetlenegy indokra hivatkozom. {Halljuk!) Nem letörése-e az a 30—40 tagból álló kisebbségnek, ha arra van kárhoztatva, hogy ne 16, hanem húsz óráig ülésezzék, (Mozgás. Elnök csenget.) különösen, ha ehhez még hozzáveszszük az elnöknek azt a korlátlan rendelkezési jogát, a melylyel őt a többség a felszólalási jog megadása tekintetében felruházza ? Kétségtelen tehát, hogy ezen egyetlen intézkedés is letörő hatással van a kisebbségre nézve. Hiszen, a mint az általános vita alkalmával szerencsés voltam hangoztatni, semmi sem állott, nem áll és a jövőben sem fog állani a kormánynak és a többségnek útjában a tekintetben, hogy az ország és népei érdekében hozandó törvényjavaslatok minden akadály nélkül, sőt az ellenzék segítségével minél hamarább megszavaztassanak. És ha épen nyerni akarunk időben, hát itt van a házszabálynak érvénj'ben levő diszpozicziója, a mely megengedi az ülések idejének meghosszabbítását. Ebből világos, hogy semmi szükség sem forog fenn arra, hogy rendkívüli eszközökhöz folyamodjunk. Ez a burkolt czél inkább a második szakaszban nyer kifejezést . . . Elnök: Kérem, a második szakasz nincsen tárgyalás alatt. Damján Vazul : . . . és csak ott lesz helye a fejtegetésnek. (Derültség.) Az ellenzékre szükség van, sőt a mint mondva lett, hogyha nincsen is, azt teremteni kellene. Az ellenzék hivatva van az ellenőrzést gyakorolni, tanácsadója lenni a kormánynak és pártjának. Elnök : Másodízben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen általánosságokat, melyeket minden első éves jogász is tud, ne tessék a részleteknél előadni. (Helyeslés.) Maniu Gyula: Tiltakozunk az ilyesmi ellen. Ez nern eljárás ! (Zaj balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Rendre! (Nagy zaj.) Tiltakozom az ellen, hogy Maniu Gyula itt igy komandirozgasson. Ez skandalum. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. A képviselő ur felháborodását nagyon értem, nagyon méltánylom, de ez mégis házszabályellenes. Ügy látom, hogy már nem lehet a képviselő urak irányában máskép eljárni, mint hogyha a házszabályokra hivatkozva a mentelmi bizottsághoz fogjuk küldeni őket. (Helyeslés. Felkiáltások a középen : Tessék !) Mert utolj ára is az elnöknek, a kinek kötelessége türelemmel lenni, a türelme szintén elfogyhat. Méltóztassék folytatni. Kétszer figyelmeztettem a képviselő urat, harmadszorra megvonom a szót. Tessék. Damján Vazul : En csak azzal akarok tisztában lenni, hogy a kisebbségnek érdekében, a kit e szakasz szigorú rendelkezései érintik, reflektálhatok. Elnök : Kérem, tessék, a mi szorosan összefügg a tárgygyal, arról beszélhet a képviselő ur, de most már általánosságban beszélni nem lehet.