Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

282 303. országos ülés W( arra, hogy a ház az általános vita után elfogadta a javaslatot, a részletekhez magam is néhány szóval hozzá akarok szólni. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.JA többség részéről érthetetlen az az indulat, a melyet a legutóbbi időben velünk szemben tanúsított. A kik figyelemmel kisérik a parlamenti reformokat más államokban, mindenütt tapasztalhatják, hogy minden ilynemű parlamenti reformok a legnagyobb rázkódtatásokkal szoktak végbemenni, még Angliában és Francziaországban is; pedig ott normális viszonyok vannak, nem ugy, mint nálunk, a kik nem vagyunk teljesen önállóak, más állam sorsához vagyunk hozzákötve. Azok a kisebb inezidensek, a melyek az utóbbi napokban történtek, a szómegvonások a tárgytól való eltérés czimén, nem oly nagy dolgok, ezeket nem tartom oly nagy sérelmeknek, ezek minden nagy parlamenti reform keresztülvitelénél jelentkezni szoktak. De azt nem tartom teljesen lojálisnak velünk szemben, hogy az elnökség olyan szigorúan alkalmazza a házszabályokat; mert hiszen hogyha ideális őre az elnökség a házszabályoknak, hogy tűrheti meg, hogy nap-nap után . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a részletekhez hozzászólni. Molnár Jenő: Csak azt akartam kijelenteni, hogyha az elnökség olyan ideális őre a házszabályoknak, miért nem konstatálja, hogy nap-nap után a képviselő urak nincsenek jelen, sem a tanácskozásképes, sem a határozatképes számban ? Az elnökség sohasem konstatálja azt hivatalból, pedig azt nem egy képviselőnek kell konstatálni, hanem mindig az elnöknek kell hivatalból konstatálni, hogy tanácskozásképes, határozatképes-e a ház ? Ezt azért vagyok bátor felhozni, mert azt mondják ránk ellenzéki balpártra, hogy mi, a kik kisebbséget képezünk a nagy többséggel szemben, mégis megakadályozzuk a többség határozathozatalát. Az utóbbi napokban seholsem látjuk azt a többséget. És ha nagyon érdekében áll a dolog a többségnek, akkor neki volna kötelessége a tanácskozási és határozatképességi számot fentartani. Azt szokták mondani, hogy a házszabályokat vagy nem kell nagyon pedánsul alkalmazni, vagy ha alkalmazzák, nem lehet mindig jól alkalmazni. Azért ismételten van szerencsém az elnökséget felkérni, hogy általában a házszabályokat ne méltóztassék oly szigorúan alkalmazni, a hogy elő van irva, hanem oly méltányosan, ahogy mi ellenzék a parlamenti tanácskozásokban résztveszünk. A kisebbséget sehogysem akarják elismerni, sehogy sem akarják elismerni, hogy mi önzetlen harczot akarunk vivni. Azt mondják, gáncsoskodunk és minden á,ron a többséget meg akarjuk akadályozni. Esküt nem tehetünk arról, hogy minket ez a szándék nem vezet, és ha megengedi a t. ház, egy példára hivatkozom a múltból, az ó-korból ;. Cajus Mucius-ra hivatkozom, a ki, a mikor az etruszkok vezérét, Porsenát, a sátrában le akarta szúrni, elfogták és hadi törvényszék elé akarták állítani, és ekkor azt mondta, hogy megmutatja azt. hogy április 1-én, szerdán. valóban a szent ügy iránt való lelkesedés vezeti, és ezzel a jobb karját az áldozati tűzbe tartotta. Porsenának pedig annyira imponált ennek az embernek a bátorsága, hogy megkegyelmezett neki és ekkor Cajus Mucius azt mondta, hogy a kit nemesebb czél után való küzdelem hevit, az a fájdalmat nem érzi. Mi is azt mondjuk, hogy az önök gúnyja, megvetése, a sajtójuk folytonos támadásai minket nem érintenek, mert minket nemes, szent ügy vezet, a melylyel szemben igenis eltűrünk minden szenvedést épugy, mint akkor Cajus Mucius, mert arányos a szenvedés, a melyet mi napról napra tűrünk a többség részéről a Cajus Mucius tüzével. (Zaj.) A Nagy Emil-féle házszabálymódositási inditvány első részében különösen két intézkedés van, a melyet kifogásolok. Az első a 150 képviselőnek a sürgősségre vonatkozó jogát illeti. Mi a sürgősségi kérdést nagyon fontosnak tartjuk, és nem engedjük, hogy a parlamentnek csekély többsége (Zaj. Elnök csenget.) az elnöki hatáskörrel egyetértőleg ragadja magához a képviselőház döntési jogát. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Mert azt tartom, hogy fontos kérdésekben 150 képviselő jelenléte nem elég oly képviselőházban, a melynek 413 tagja van, és a melynek a parlamenti reform, az általános választási jog behozatala után 500 tagja lesz. Ez a szám aránytalanul csekély. (Zaj.) Elnök : Csépán képviselő urat nagyon szépen kérem, ne zavarja a szónokot. Folytonosan hallom a hangját, de nem hallom a szónokot. Méltóztassék tehát csendben lenni, nehogy az elnök ne vegyen észre olyasmit, a mire nézve a képviselő urak kivannak, hogy az elnök észrevegye. (Helyeslés.) Tessék folytatni. Molnár Jenő: Ez a szám nagyon csekély, a mikor fontos kérdések várnak eldöntésre, a melyek végett épen módositják a házszabályokat. Égy időben Kmety Károly is nagyon ellene volt e házszabályreviziónak, különösen pedig az első bekezdésnek, mert azt mondta, hogy a katonai kérdéseket nem látja kikapcsoltnak. Ezen az alapon a folyosón és a pártban a legnagyobb vehemencziával küzdött ez ellen. Kmety Károly: De nem az egész ellen! Molnár Jenő : Csodálkozom, hogy épen Kmety Károly képviselő ur, a ki annak idején exponálta magát e kérdésért, most Lengyel Zoltán indítványa ellen felszólal. Mi nem vádoljuk önöket, kik megszavazzák a házszabályreviziót, de ha már valaki így exponálja magát és benyújt Lengyel Zoltán egy ilyen módosítást, akkor ne méltóztassék az ellen beszélni. Kmety Károly: Többet akarok! '<Molnár Jenő: Ha pedig többet, akar tessék legalább azt megszavazni, a mit Lengyel Zoltán indítványozott. Elnök: Kérem Kmety képviselő urat, ne tessék zavarni a szónokot, ezt tiltják a házszabályok. Molnár Jenő: Én megengedem, hogy Kmety