Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. 21 T. képviselőtársaim, ha kimennek a perifériákra, meg fogják látni a nép hangulatát. (FelMállások : Voltunk!) Hogy még tojással vagy kővel meg nem hányták a képviselő urakat, az azért történt, mert az a választó tisztességtudó, de ebből még nem következik, hogy mellettük van. Kovácsy Albert: Ilyen nemzetiségi politikával menjen a magyar vidékekre. (Zaj.) Markos Gyula: Menj el Szentesre, és mondd meg, hogy milyen politikát csinálsz ! Elnök: Markos képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Lengyel Zoltán : Hadd beszéljen, hadd kompromittálja magát! Molnár Jenő: Az imént is mondtam, hogy mi az osztrákok érdekében veszekedünk és egymás hajába kajmnk. íme itt van, én a képviselőtársaim szemében mint honáruló szerepelek. Csak azt kivánom ennek az országnak és ennek a képviselőháznak, hogy mindig ilyen hazaárulói legyenek, mint én vagyok ; mert ha ilyen hazaárulók lesznek, akkor biztosithatom önöket, sohasem lesz felemelve a kvóta, sem a házszabály nem lesz revideálva. Kovácsy Albert: De lesz kiegyezés a nemzetiségekkel minden áron ! Molnár Jenő: Az fog fájni a képviselő urnak, ha lesz megegyezés ? (Zaj.) Kovácsy Albert: A minden áron való megegyezés ! Elnök : Kovácsy Albert képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Molnár Jenő : T. ház ! A képviselőház mostani alelnökének, Rakovszky István urnak vagyok bátor felolvasni azon beszédet, a melyet annakidején a másik oldal ellen tartott. Rakovszky mostani alelnökünk igen temperamentumos, szókimondó ember, a ki 8—9 esztendeig állandóan küzdött, ostorozta a többség hatalmát, és sikerült is kitartó munkával ezt a régi rendszert megdönteni. Én azt hiszem, hogyha akkor ez sikerre vezetett és jogosult volt: miután az igazság mindig csak egy lehet, sohasem lehet két embernek igazsága . . . Baross János: Ez sem egészen bizonyos ! Molnár Jenő : Mindig csak egynek lehet igaza és sohasem lehetett igazság tiz év előtt az, a mi ma nem az. Az urak gondolkozhatnak az igazságról máskép, de minden tisztán és józanul gondolkozó ember, a ki nem tanulmányozza a kérdéseket — önök nagyon mélyen belehatolnak a kérdések tanulmányozásába — csak egy igazságot ismer. Rakovszky István ur a következőket mondta (olvassa) : »Én a miniszterelnök ur által beterjesztett inditványt nem fogadom el és ebben a leghatározottabb szándékomban a t. miniszterelnök ur legutóbbi beszéde megerősitett. A t. miniszterelnök ur által beterjesztett inditványnyal szemben a következő elleninditványt vagyok szerencsés a t. ház elé terjeszteni és azt elfogadásra ajánlani : Elleninditvány. A képviselőház a miniszterelnök ur által tett indítvány felett mindaddig nem határoz, mig a kormány a képviselőház következő utasításainak eleget nem tett: A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be törvényjavaslatot 1. a választási jog kiterjesztése tekintetében, különösen biztosítván azoknak a választói jogot, a kik védkötelezettségüknek a sorhadban eleget tettek ; ezeknek a választói jog, eltekintve minden adóczenzustól, megadandó ; 2. a választási szabadság hathatósabb biztosítására a községenként!, városokban titkos szavazás elrendelésével, a zászlók és egyéb kortes jelvények használatának, az etetések és itatások szigorú eltiltásával, különösen szigorú büntető szankczióval ellátott tilalommal az iránt, hogy az állami, törvényhatósági és községi hivatalnokok és alkalmazottak a választásokra befolyást ne gyakorolhassanak.* T. képviselőház ! Ez volt a minimum, a mit Rakovszky István képviselőtársam, mostani alelnökünk előterjesztett Tisza Istvánnak azzal, hogy addig nem megy bele a revízióba. Most miféle feltételekhez kötötte a többség a házszabályrevíziót ? Tessék megmondani, miféle rekompenzácziót vár a házszabálymódositásért. Én nem hallottam senkitől semmit. Azt mondják, majd be fogják később terjeszteni az általános választói jogról szóló javaslatot. Itt megmondották, be is bizonyították, hogy nem lehetetlen, hogy meglesz a házszabályrevizió és nem lesz meg az általános választói jogról szóló törvény. Mivel fogja akkor indokolni a többség a nagy közönség előtt, hogy megszavazta a házszabályreviziót ? Ennyire vak bizalommal nem szabadna lenni a vezérek iránt, hogy megszavaznak oly dolgot, a mely feltételekhez van kötve és nem tudjuk, vájjon az a törvény mit fog nekünk adni, hogyan fogja biztosítani a különböző érdekeket, hogyan fogja beereszteni azokat a milliókat, a melyekről szó van, lesz-e általános, lesz-e titkos, lesz-e egyáltalában a kormány abban a helyzetben, hogy előtérjeszsze. Én azt hiszem, ez a házszabályrevizió következménye annak a többi hibának, a melyet a többség elkövetett, mert itten megállás nincsen. Mikor leadtuk az osztrákoknak a kvótafelemelést és a többi dolgokat és most szó van a tiszti fizetések felemeléséről, akkor nem tagadhatják meg önök ezt sem, mert bekövetkezhetík az is, hogy ha a párt megtagadja, azt mondják, akkor a kormányt más férfiakra bizzuk és nem ezen többség vezéreire. Ez az a bizonyos lejtő, a melyikről gr. Apponyi Albert ékesszólásával bebizonyította, hogy nem keletről jön fel a nap, hanem nyugatról, hogy a lejtőn felfelé is lehet menni s az iránya nemcsak lefelé visz. Azelőtt egy héttel hozzám fordult egy újságíró, hogy mondjam meg neki, lesz-e valami a tiszti fizetés felemeléséből. Azt mondtam: a tiszti fizetésemelés igenis meglesz, mert a delegácziókat májusban össze fogják hívni azzal a kifogással, hogy ez az 1908-iki költségvetésbe nem volt beállítva, és meg fogják állapítani a tiszti, fizetésfelemelést nemcsak az 1909-iki évre, hanem visszamenőleg 1908 január l-ig. Előre megjósolom, bármit is