Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

262 302. országos ülés 1908 szabbitása esetén, azt csak az egyik napról a másikra határozhatja el a ház, akkor azt hiszem, a logika törvényei szerint is több napi közt kellene engedni az indítvány feletti szavazásra akkor, a mikor nem egy órai meghosszabbításról van szó, hanem a sürgősség kimondásáról és esetleg az üléseknek 10 és 16 órára terjedő tartamának indítványozásáról és megállapításáról. Ebben megint nem láthatok egyebet, mint olyan czélzatot, a mely egyenesen az ellenzéki pártok ellen irányul és a mely abban áll, hogy az ellenzéki pártok bizonyos esetekben a sürgősségnek ilyen gyors kimondása által zavarba hozassanak és kijátszassanak, hogy az ellenzéki pártok meg legyenek fosztva annak lehetőségétől is, hogy azon indítványok megtétele után szervezkedjenek. Én az eddigi intézkedésekben nem látok egyebet, mint azt az egyet, hogy a házszabályoknak minden eszközét fel akarják használni nem az egész parlament, hanem a parlamenti többségnek javára. A többségi párt uralmát kívánják ezekkel megerősíteni ugy, hogy semmiféle ellenzék se legyen képes a kormánypártot még olyan törvényhozási teendőkben sem megakadályozni. a melyek eklatáns és evidens veszedelmeket rejtenek magukban. Ugyanennek a czélnak, t. i. a párturalom biztosításának fog szolgálni, véleményem szerint, az indítványnak az a része is, a mely akként szól, hogy (olvassa) : »Az indítványhoz legfeljebb négy képviselő szólhat és az ülés addig nem oszlatható el«, — ugy olvasom fel, a mint van, ámbár rossz magyarsággal van megfogalmazva — »a míg a határozat meg nem hozatott, miért is a szavazásnak másnapra való elhalasztása nem kérelmezhető.« Nagyon jól ismerjük ezt a parlamenti nyelvet, és tudjuk, mit jelent az, midőn az ülés fel nem oszlatható addig, mig a napirend meghatározva nincs. Tudjuk ezt a régi prakszisból és könnyen kitalálhatjuk, mit jelent majd mikor az ülés fel nem oszlatható addig, mig a sürgősségre vonatkozó határozat nincs meghozva. Itt azt hiszem, az indítványozó önkéntelenül is olyas valamit mondott, a mit voltaképen el kellett volna hallgatnia, mert ez elárulja a kormánynak és a kormánypártoknak azt az aggodalmát, hogy az ilyen sürgősségi indítvány a házszabály-szigorításnak ilyen alkalmazása ellen az ellenzék körében nagyon gyakori lesz a felzúdulás és ezért eleve kivan arról gondoskodni, hogy egy esetleg megtett indítványt az eUenzék agyonbeszéléssel. obstrukczióval meg ne akadályozhasson. Nagyon jól tudjuk, miképen festenek azok az ülések, a melyek fel nem oszlathatók, mig bizonyos határozatok meg nem hozatnak. Az ilyen ülések nemcsak éjfélig tartanak. Az ilyen ülések sokkal többet jelentenek, mint egyszerű üléseket, a melyeken ártatlan határozatok hozatnak. És a midőn a parlamenti harczok eme ellenszerével operál a kormány, és midőn ezen czélzatot akaratlanul is elárulja, akkor nem kötelessége-e az ellenzéknek kérdőre vonni az indítványozót, vájjon van-e tudomása arról, milyen márczius 31-én, kedden. szándékkal és törvényalkotási kezdeményezésekkel fog a kormány a törvényhozás elé lépni. Kérdeznünk kell, micsoda czéljai lehetnek a kormánynak, milyen irányban kívánja az ügyek vitelét folytatni, midőn a mostani körülmények közt, a mikor 30—40 tagú ellenzék van csak a házban, ilyen apró ellenzékkel szemben is szükségét látja a kormány ilyen intézkedéseket felvenni a házszabályszigoritó indítványba ? Csak a rossz lelkiismeret sugalhatta ugy ezt a mondatot, mint az indítvány azon intézkedéseit, a melyek az ellenzék kijátszásával, a kisebbségi pártok meglepetésével kivannak uj tanácskozási rendet meghonosítani és pedig oly czélból, a melyről a házat nem tájékoztatják, tehát rejtett czélból. Ugy látszik, ez a házszabálymódositó indítvány nem egyéb, mint egy uj mameluk-had alakítására irányuló intézkedés, mert már egészen bizonyossá válik, hogy a többség pártjai igyekezni fognak egy olyan perpetuált mameluk-haclra szert tenni, a minő volt már a közelmúltban. Midőn a többségi párturalom a házszabályokba foglalandó intézkedésekkel van megalapozva, akkor azt hiszem, hogy a parlamenti ellenzék, általában pedig minden parlamenti ember elvárhatná legalább azt, hogy az ilyen sürgős és kivételes esetekben az illető többségi pártok viseljék is a felelősséget azért, a mit cselekszenek, viseljék a felelősséget azért, hogy lehetetlenné teszik a parlament működését. Azonban ezzel szemben mit mond az indítvány hatodik pontja ? (Olvassa) : »A határozat hozatalához legalább 150 képviselő jelenléte szükséges.* Ha mi csak 150 képviselő jelenlétét kívánjuk meg a sürgősség kimondásának esetére, ez által voltaképen a másik 150 képviselőnek megadtuk azt a szabadságot, hogy a felelősség alól kibújjék, egyenesen intézményileg biztosítjuk számukra azt a szabadságot, hogy a sürgősség kimondásánál, tehát a rendkívüli tanácskozás megállapításánál még csak jelen se legyenek és távollétükkel tündökölve a felelősséget magukról esetleg még utólag is elháríthassák. Minden politikai akoziónak egyik lényeges feltétele a felelősség tudata. A mikor az egész politikának azzal kell számolnia, hogy egy erkölcsösen, helyesen vezetett poütika valójában a nép bizalmatlanságán alapszik, hogy a nép, a választók kritizálási jogát respektálni kell, a mikor minden választónak és a jövőben egész néptömegeknek ezt az ellenőrzési jogát elismerik: akkor ezzel összeegyeztethető-e az, hogy mi nem rovunk felelősséget az olyan többségi pártokra, a melyek majd a sürgősséget ki fogják mondani bizonyos törvényhozási teendőkre nézve ? Ha mi így a felelősség tudatát kiirtjuk a pártokból, ha épp oly kevéssé lesznek a pártok és politikusok felelősek, a mennyire nem felelősek ma közigazgatási közegeink, akkor mi lesz ennek következménye ? Akkor a politikai pártok tönkre fogják tenni mindazokat a politikai előnyöket, a melyeket az országnak az általános választói jog biztosi tana; mert a midőn egyrészt az általános választói jog éppen a népnek való