Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 263 felelősség elvénél fogva alkottatik meg, másrészt csinálnak olyan házszabályt, a mely"?'egyenesen feleslegessé és illuzióriussá teszi a felelősség elvét, a mikor azután a népképviselő már nem képviselője, hanem ura és parancsolója lehet a saját választóinak. A többségi elvre való hivatkozással nyújtatott be ez az inditvány, és a többségi elvre való hivatkozással kívánja azt a többség házszabály erejére emelni. Azonban a többségi elv hogyan egyeztethető össze azzal, hogy mi a felelősséget nem statuáljuk mint elsőrendű politikai kötelességet épen azon politikai pártokkal szemben, a melyeknek a nemzet akaratát kell majd képvisel niök és érvényesíteniük ? Hogyan egyeztethető össze a többségi elvvel az az abszolút uralom, a melyre szert fog tenni minden többség, a melyik tudni fogja, hogy hiszen elegendő 150 képviselőnek jelenléte a sürgősség kimondására és a mikor a többségnek esetleg felerésze minden politikai következmény terhe alól szabadulni fog ? A felelősség pedig nemcsak általános követelménye a politikának általánosságban, hanem főként egyik sarkalatos elve magának a magyar alkotmánynak. Már több izben volt szerencsém ismertetni, hogy részleteiben ez az inditvány nem egyéb, mint kigunyolása minden eddigi alkotmányos magyar tradicziónak. Es ha még hozzáveszszük, hogy a majoritás elvéből is gúnyt üz azáltal, hogy a majoritás majoritás lesz ugyan, azonban a felelősség illuzóriussá lesz téve : akkor, azt hiszem, hogy e házszabályreviziónak elfogadása által ezen képviselőház egy olyan történelmi cselekedetet fog elkövetni, a melyért a jövőben még keservesen fog bűnhődni. A Nagy Emil-féle inditvány hetedik mondata azt mondja, hogy a tanácskozás ideje megszakítható és a megszakítást nem számítva, ülésenként 10 órára terjedhet. Tehát a tanácskozás ideje megszakítható. Ezt intézményileg biztosítani kívánja az inditvány. azonban egy szót sem szól arról, hogy mennyi időre szakitható félbe a tanácskozás. Első pillanatra ez egészen alsóbbrendű, mellékes kérdésnek látszik, felfogásom szerint azonban a tanácskozások menetére nézve, továbbá bizonyos törvényjavaslatok elintézésénél igenis nagy szerepet játszik az, hogy a tanácskozások milyen időre és milyen gyakran szakithatók félbe % E szerint a revideált házszabály szerint ülésezni fogunk 10—10 órán át és az elnöknek egyáltalában nem lesz kötelessége, hogy szünetet rendeljen el, csak épen egyszer és akkor is esetleg csak öt perczig. Ma, a mikor négy órán át ülésezünk, kétkét órai tanácskozást választ el egymástól egy-egy szünet, a jövőben azonban, a mikor 10 órás, sőt hosszabb ülések lesznek, vájjon helyes-e, hogy a képviselőháznak ne legyen meg az az igénye, hogy akkor gyakrabban és hosszabb időre szakittassék félbe a tanácskozás ? T. képviselőház! TJgy a többségi pártokra nézve, mint az ellenzékre nézve igen fontos a szünet elrendelése nemcsak fizikai szempontból, hanem fontos azért, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos ügyekben, bizonyos meglepetésszerüleg szőnyegre kerülő ügyekben a pártoknak egyenesen kötelességük, hogy tanácskozásuk közben is saját kebelükben hozzanak esetleg ujabb határozatot, hogy alkalmazkodhassanak a parlamenti pillanatnyi helyzetekhez. Erre nézve minden parlamentben szoktak intézkedések történni. És a midőn a magyar képviselőház azzal az indokolással csinálja a házszabályreviziót, hogy igen fontos teendői lesznek a jövőben, akkor megfeledkezik arról, a mi a tanácskozás rendes menetére nézve égetően szükséges, a mi feltétlenül szükséges, hogy t. i. képviselőknek alkalom nyujtassék, hogy kötelességmulasztás elkövetése nélkül megfelelő szünetet is vehessenek igénybe. Felhozatott már több izben, — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni — hogy a jövő parlament kisebb csoportokba, kisebb pártokba fog összeverődni, nem lesznek olyan hatalmas pártok, a melyek mindig önállóan előre meg tudnák csinálni taktikájukat. A többséggé verődött pártok megtehetik ezt, mert előre ismerhetik meg a munkarendet, de a kisebbségi pártok nem tudhatják és így a kisebbségi pártok akkor, a mikor az elnök még félórás szüneteket sem köteles elrendelni tanácskozás közben, el vannak zárva annak lehetőségétől, hogy bizonyos újonnan felmerülő kérdésekben abban a pillanatban állást foglaljanak. T. ház! A nyolczadik mondat, azt hiszem, fontosságában felülmúlja a Nagy Emil-féle inditvány egyéb intézkedéseit. (Olvassa) : >>Ezt meghaladó, s a megszakítást nem számítva, ülésenkint 16 óráig terjedhető tanácskozási idő csak később, ugyancsak 150 jelenlévő képviselő Írásban beadott kérelmére az ehiök hozzájárulásával s ennek indítványára fenti módon hozandó ujabb határozattal és a beadott szavazatok legalább kétharmadával rendelhető el«. A tízórás ülés, általában a sürgősség kimondása az ellenzéki pártoknak tönkretétele, kiéheztetése, azonban a tizenhatórás ülés már nem az ellenzék és nem csak egyes pártok ellen irányul, hanem egyszerűen a parlamentarizmus tönkretételét idézi elő. Sehol a világon tizenhatórás üléseket a parlamentek nem ismernek. (Felkiáltások balfelől: De ismernek fermanens üléseket!) Csakhogy azok nem rendszeresek. (Felkiáltások : Ez sem lesz rendszeres ! Ez is kivételes lesz !) Ez, ha egyszer megkezdik az urak, a tanácskozás első pillanatától az egész törvényjavaslat tárgyalására szól, ellenben a permanens ülések nem szoktak egész törvény javaslatok tárgyalására szólni. Szász Zsombor: Hát mire ? Hodzsa Milán : T. képviselőház ! A parlamentnek nemcsak az a feladata, hogy az egyes törvényjavaslatokkal szemben állást foglaljon ; az ellenzéknek nem csak az a tisztje, hogy aggodalmait, kritikáját juttassa kifejezésre az üléseken, de a parlamentarizmusnak egy más feladata is van, t. i. a többségnek a kisebbséggel való vitatkozása.