Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

252 Ő02. országos ülés 1908 különösen ott, a hol kis kisebbség van, mint jelenleg, 50—60 többségi képviselő jelenléte elegendő arra, hogy a kisebbséget kedve szerint boszantsa. T. képviselőház ! Ez a Nagy Emil-féle indítvány ugy azokkal a módosításokkal, a melyeket Mérey Lajos t. képviselőtársam beadott, egyáltalában el nem fogadható. Azt mondotta a mélyen tisztelt belügyminiszter ur, hogy kétségbeesnék a magyarság jövője iránt, ha a szittyavér nem birna ki 16 órás üléseket, a mikor az irek 40 órás üléseket is kibírtak. Hát az a szittyavér is megváltozott; a kultúra is sokat ront benne, különösen a fizikai ellenállóképességet illetőleg. A belügyminiszter ur is szittyavér, de szeretném látni, tartana-e ő csak egy négy órás beszédet. A tüdőpróbák ideje már lejárt és most inkább argumentumokkal, a tudomány, az ész fegyvereivel küzdünk, azokat pedig senki sem tudja 19 órán keresztül forgatni. Csodálkozom, hogy a tisztelt egyetemi tanár urak nem foglaltak ez ellen állást, pedig ők tudják, miért tartanak heti négy-öt előadást. Nem azért, mintha nem kellene több órát tartaniok vagy az egyetemi szabályzat megkötné őket, hanem azért, mert nem képesek többet előadni. Nekik el kell készülniök, nem szórhatják a kabátujjukból a tudományt. De még náluk is nehezebb dolga van annak, a ki itt a parlamentben az egész világ ellenőrzése alatt beszél és tudatában van nagy felelősségének és annak, hogy sokszor azt a hibát, a melyet egy képviselő itt a tárgyalások során elkövet, jóvátenni nem lehet. Ennek daczára a képviselőt belekényszeríteni egy lehetetlen helyzetbe, hogy a szóáradatba fulladjon bele, azt hiszem : ez a parlamenti életnek halálát, tönkretételét jelenti. Ha benne van a házszabályokban és benne van abban az erkölcsi kötelezettségben, a melyet itt feltételezünk minden képviselőről, az, hogy itt kell lennie, ha már megválasztatta magát, akkor kérdem, hogy gondolható-e, lehetséges-e az, hogy hajnali négy-öt óráig itt legyünk és azután tíz órakor újból kezdjük meg a munkát és ezt folytassuk hónapokon keresztül ? Kérdem, van-e a világon olyan orvos, a ki azt mondaná, hogy ez fizikailag lehetséges ? S akkor nagyon természetesen elő fog állani az, a mit Eötvös Károly t. képviselőtársunk mondott, hogy a második, harmadik napon a kedélyek felizgulnak, egymásnak mennek az emberek és skandalumok fognak történni. Ez lesz az eredménye ennek a most forszírozott házszabályrevíziónak. Pedig, mint mondám, nekünk éleslátással, nagy figyelemmel, óriási felelősségünk tudatában kell dolgoznunk. Vájjon mit mondana az a kalauz, a ki a vonatot vezeti, ha arra kényszerítenek, hogy minden éjszaka ő vezesse a vonatot ? ügyebár elaludnék, erői meglankadnának, s azután felforditaná a vonatot. Félek, hogy ez fog beállani a parlamentben is, hogy akkor, a mikor majd a fizikai erők ellankadnak, a parlamenti élet lehetetlenné válik. (Zaj a középen.) Ezt a házszabályreviziót már megszavaztuk általánosságban és most részleteiben kellene, hogy döntsünk. Kérdem, hogy a világ bármely államámárczius 31-én, kedden. nak alkotmányaival összeegyeztethető-e az, hogy egy ilyen házszabályrevizió egyszerű többséggel hozassék meg % Volt-e valaha az áUamok életében ilyen intézkedés és van-e ma ? Hiszen ha egyéb intézményes garanczia nincs is a kisebbség részére, megvan az, hogy maga a többség szokott a maga számára akadályokat és gátakat felállítani az által, hogy már eleve kimondja, hogy fontosabb határozatok, mint teszem, ez a házszabályrevizió, csak kétharmad többséggel hozhatók meg. Ennek óriási nagy jelentősége van. Láttuk, hogy mikor az általános vitánál döntöttünk, milyen kevesen voltak jelen ; majd meglátjuk ezt a részletes vitánál is. Láttuk tegnap is, hogy ilyen fontos, az egész parlamenti életre kiható indítvány tárgyalásánál milyen kevesen voltak a képviselőházban. Hát ha elfogadom a többségi elvnek érvényesítését, a mint hogy elfogadom, akkor kérdem : az az össze en 150 képviselő, a kik között lehet 74 a kisebbséghez vagy az ellenzékhez tartozó képviselő, tehát az a 76 képviselő a többsége ennek az országnak ? És így nyilatkozik meg az országnak, a parlamentnek többsége ? íme, milyen visszás helyzet állhat elő, ha mi azt mondjuk, egyrészről érvényesüljön a többség akarata és másrészről, ha ez a többség a szavazásnál rendesen elenyésző kisebbség az egész házhoz képest. T. képviselőház ! Mindezeket a dolgokat nem mi mondjuk itt először ; ezt vallották a t. miniszter urak is, különösen Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert; vallották Szederkényi Nándorral, hogy a legvisszásabb helyzet az, ha egy parlamentben a határozatképességet 100 tag, a tanácskozó képességet pedig 40 tag jelenlétéhez köti. Ha azt akarjuk, hogy ennek a harcznak komoly képe legyen, tessék elfogadni előterjesztendő indítványomat, tessék kimondani, hogy sürgősség esetében a ház csak akkor tanácskozásképes, ha száz tag van jelen és csak akkor határozatképes, ha 200 tag van jelen. Akkor azután nemcsak a mi jogaink koboz tatnak el, hanem kötelezettségek hántatnak önökre is, mint többségre. És ha önök mindig azt mondják, hogy mi elraboljuk a hazától a drága időt, akkor mutassanak a maguk részéről is áldozatot, nem is áldozatot, hanem a kötelezettség teljesítésére való hajlandóságot. így azután a míg egyrészről a kisebbség bosszantása nehezebb lesz, addig másrészről meg lesz a kisebbségben az a tudat is, hogy tényleg kényszeritette a többséget arra, hogy a tanácskozásoknál jelen legyen. T. képviselőház ! Ez az egész első pont intézkedéseiben kusza, tartalmában homályos és a törvényalkotás legelemibb követelményeinek sem tesz eleget, a mikor nem mondja meg, hogy a házszabályok melyik szakaszai helyeztetnek hatályon kivül a sürgősség esetére. Már pedig a 202. és 203. §§-ok teljesen hatályon kivül fognak esni, ha ez elfogadtatik. A helyes törvénytechnika, a jó beosztás megkívánja, de a téves magyarázat elkerülése végett is szükséges, hogy mi határozott kijelentéseket