Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 253 foglaljunk ezekbe az intézkedésekbe, kerülve minden kétértelmű szót, kerülve az olyan szövegezést, a mely grammatikai, vagy logikai félremagyarázásokra adbat alkalmat. A javaslat grammatikai helytelenségeire nem akarok kiterjeszkedni; nem akarom felsorolni azokat a szavakat, a melyeknek a magyar nyelvben egészen más értelmük van, mint a mely értelemben a javaslat használja. Ott van pl. az ülés »eloszlatása«. (Zaj.) Ezt többször emiitették, de azért még senki sem kelt fel a többség részéről, a ki a hibát beismerte volna és azt mondotta volna, hogy azt korrigálni kell. Általában nagyon sok minden mondatott, a mi helyes volna és a mit a többség még sem fogadott el. De nemcsak egyes szók, a melyeknek más értelmük van a magyar nyelvben, hanem a mondatfűzés, a fogalmak is annyira kuszáltak és értelmetlenek, hogy csakugyan rászorul ez a javaslat arra, hogy rajta javitsunk és elejét vegyük az önkényes magyarázatnak. T. képviselőház ! Azt mondják, hogy az obstrukczió letörésére szükséges ez az intézkedés. Hát az a helyes áUáspont, a melyet itt sokszorosan mondottunk, hogy t. i. az obstrukczió betegsége nem a házszabályokban van, hanem a mi parlamenti életünkben ; abban van, t. képviselőház, hogy nincs meg itt a képviselőházban az a többség, a mely többség künn létezik. Nincs meg a parlament és a nép között a kapcsolat. Ugron Gábor: Paszulyból való többség! A választókat kell megszámlálni, nem pedig a paszulyt! Lukács László : Nagyon szereti a paszulyt a képviselő ur! Pop Cs. István : Maga a belügyminiszter elismerte itt a nyilt parlamentben, hogy bizony ez osztályparlament és hogy a nép teljesen hiányzik innen. Ezt a kapcsot kell helyreállítani és akkor nem kellenek ezek a mesterséges 16—18 órás ülések. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Én nem tudom, t. ház, hogy az obstrukczió kinek milyen gyümölcsöket szerzett, de azt, hogy a mai többségnek gyümölcsöket és pedig jó és édes gyümölcsöket szerzett, beigazoltam. No már most, t. ház, ha elismerjük, hogy önök jót tettek a hazának akkor, a mikor obstruáltak, ha elismerj ük, hogy önök nemes küzdelmet folytattak akkor, a midőn obstruáltak, engedjék meg, t. kéj)viselőház, hogy ezen obstrukczió ellen irányuló tevékenységüket mostan ne helyeseljük, miután azok az előfeltételek még mindig hiányoznak, a melyek hiányoztak 1904-ben egy házszabályreviziónak keresztülvitelére, vagyis nincsen még helyreállitva a parlament és a nép között az egyensúly és a belső kapocs. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ha összehasonlítjuk, t. képviselőház, az egyes intézkedéseket, én példának okáért találtam ebben a szakaszban egy majdnem kivihetetlen intézkedést. Azt mondja ugyanis (olvassa) : »A határozat hozatalához legalább 150 képviselő jelenléte szükséges. A tanácskozás ideje megszakítható, s a megszakítást nem számítva, ülésenként 10 órára terjedhet.* Azt mondja továbbá (olvassa) : »Az indítványhoz legfeljebb négy képviselő szólhat, és az ülés addig nem oszlatható el, a mig a határozat meg nem hozatott, miért is e szavazásnak másnapra való elhalasztása nem kérelmezhető.« Tehát, t. képviselőház, 150 képviselőnek a jelenléte szükséges. Most az a 150 képviselő előterjeszti a kérelmet, szavazásra kerül a dolog és a 150 képviselő közül, mondjirk, néhányan elutaznak, vagy bárminő körülmények miatt nem lehetnek jelen. Kérdem t. ház, hogy ha a határozatképesség nem állapitható meg, itt kell-e ülniök a képviselőknek mindaddig, a mig előkerülnek azok az urak ? Hiszen csupa taktikából megtörténhetik, hogy ahhoz a 150 képviselőhöz — nem tudom, milyen rejtett taktikából — csatlakozik 30 olyan képviselő, a ki az ellenkező eredményt akarja elérni. Már most azt kérdezem, vájjon hol és melyik parlamentben szokás addig várni, a mig az a 150 képviselő összejön ? Ilyenkor mind az angol parlamentben, mind más európai művelt országok parlamentjeiben az szokott történni, hogy várnak három-négy óráig és akkor bizony széjj eloszlik a képviselőház. Mondom, hogy ez a kitétel teljesen kivihetetlen dolgot tartalmaz és azért épen a képviselőháznak, a melynek minden eshetőségre ki kell terjesztenie figyelmét, kötelessége volna azt mondani, hogy a mennyiben a határozatképesség délután négy óráig be nem áll, akkor a tárgyalás folytatása másnapra halasztatik. Felette fontos és nagyhorderejű az a kérdés, hogy mikor mondassák ki a sürgősség. Azt hiszem, hogy ezt a témát lehet is és kell is komolyan tárgyalni, mert ha felállitom azt a tételt, hogy az obstrukczió letörésére vagyok kénytelen ez utolsó eszközhöz folyamodni, akkor minden körülmények között megállapítandó az a szimptoma, a mely az obstrukczió jelenségeit foglalja magában. Nem olyan könnyen elkobozható joga a kisebbségnek az, hogy mindaddig, mig a tárgyalás rendes menetét betartva, a tudás fegyvereivel harczolva tárgyal, a régi házszabályok szerint kezeltessék az ügyrend. Az a szövegezés, a mely szerint valamely ügy tárgyalásának tartama alatt, vagy előzőleg is kérelmezhető a sürgősség kimondása, olyan óriási visszaélésre vezethet és olyan óriási fegyvert adhat a többség kezébe, a melylyel az adott alkalommal magát a parlamentarizmust is megbonthatja. Azért én minden körülmények között csatlakozom azon indítványokhoz, — azt hiszem, hogy a t. ház azokat el is fogadja — hogy mindaddig, mig az obstrukczió szimptomái nem jelentkeznek, a sürgősség iránti inditvány elő sem terjeszthető. (Helyeslés.) És még ha ilyen szimptomák megnyilatkoznak is, még akkor is cum grano salis, csak adagonként és csak a végső esetben térjen át a képviselőház a 12 órás ülésezésre, T. ház ! A régi időkben, 1904-ben (Felkiáltások : Az nem régen volt!) — a mai többségre nézve igen régi idő, annyira régi, hogy már egészen elfelejtették — felvetették azt az eszmét, hogy ne