Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

248 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. járt azzal jönni, a mivel végezni kellene, akkor, a mikor az obstrukczió féktelenkedését, garázdál­kodását, terméketlen időtöltését másként agyon­ütni nem lehet, és a mikor indokolt az ily statáriá­lis intézkedés, ez helyes nem lehet. Nincsen olyan házszabály, a mely odáig ment volna, mint az előt­tünk fekvő javaslat, a mely a sürgősséget már akkor kimondja, a mikor még nincs semmi jele, adata, nyoma annak, hogy abnormális vitával kívánják valamely javaslat törvénynyé válását megaka­dályozni. A Nagy Emil-féle indítvány, a melyet nem javít, nem rosszabbít Mérey Lajos képviselő ur módosítása, filius ante patrem, megcsinálja a sürgősséget, még mielőtt azon előfeltételek fen­forognának, a melyeknek fenforgása esetére szük­ség van minden a parlamenti élet és a parlamenti munka komolyságát tisztelő ember előtt a sürgős­ségre. De mielőtt ezek az előfeltételek fenforog­nának, mielőtt objektív, nyilvánvaló feltételek szerint megállapithatnók azt, hogy megint meg­kezdődött a komoly, becsületes, reális parlamenti munkát akadályozó obstrukczió, máris megálla­pítani a sürgősséget: ez engem is arra a dedukczióra vezet, a melyre több felszólalt képviselőtársam jutott, hogy nem is annyira az obstrukczió ellen, nem is annyira a parlamenti munka érdekében, hanem inkább olyan javaslatok érdekében szándé­koltatik a házszabályrevizió, a melyeket revízió nélkül ebben a parlamentben keresztülvinni nem lehet. Én tehát támogatok minden olyan módosítást, a mely feltételeit szabja annak, hogy a sürgősség mikor mondható ki; nevezetesen azt hiszem, Vlád Aurél, Nagy György és Lengyel Zoltán kép­viselő urak nyújtottak be módosításokat, a melyek szerint legalább 8 napig tartó vitának kell meg­előznie a sürgősségi indítványt. Szóval, felhívom a t. többség figyelmét arra, hogy valami előfelté­telét szabja meg a sürgősségnek, hogy ne forogjon fenn az a látszat és az a gyanú, hogy nem az obstrukczió leverésére kívánják a házszabályokat reformálni, a melynek leverésében én a magam csekély erejével mindig szívesen támogatom a parlamenti többséget, mert én annak ellensége vagyok. (Derültség.) Ha tényleg az obstrukczió leverésére kívánják ezt felhasználni, akkor mél­tóztassék a javaslatot a maguk köréből olykép módosítani, hogy a sürgősség csak akkor legyen indítványozható, ha legalább is az obstrukczió szimptomái jelentkeznek ; már pedig köztudomású, hogy az obstrukczió szimptomái csak akkor jelent­keznek, a mikor a javaslat tárgyalása már hosszabb ideje tart. Mert hisz idő szükséges ahhoz, hogy az érvek egymással szemben felsorakozzanak, hogy a külön­böző nézetek és különböző irányú felfogások érvé­nyesüljenek. Hát, t. ház, hogyha sok nyolcz nap, méltóztassék megszabni hat napot, öt napot, vagy három napot; ennek mindnek van értelme. Lehet, hogy a magyar parlamentben, a hol a függet­lenségi párt ellenzéki korában háromhónapos költségvetési tárgyalás sem minősült obstrukczió­nak, ma már ott vagyunk, hogy az is obstrukczió, ha három napig tart egy vita. Hát méltóztassék három napot megállapítani, de valami időhatárra okvetlenül szükség van, hogy csakis ezen időhatár elmultával lehet a sürgősséget megállapítani, a mennyiben ezen időhatár elmulta daczára a vita még befejezve nem lenne. T. ház ! Az obstrukczió ezen objektív előfel­tételeire vonatkozó intézkedések teljesen hiányoz­nak a javaslatból, és leginkább ez az, a mi engemet arra bír, hogy a sürgősség intézményét, a melyet különben igen helyesnek és okosnak tartok, el ne fogadjam. Pedig, mi tagadás benne, erre az intéz­ményre az obstrukczió betegségében tíz év óta szenvedő magyar parlamentarizmusnak feltétlenül szüksége van. Minthogy azonban ennek semmi előfeltételét nem szabják meg és ezentúl a komoly javaslatok tárgyalását azzal akarják kezdeni, a mi­vel másutt csak befej ezni szokták, én a legmélyebb sajnálatomra, bár — mint hangsúlyoztam — maga az intézmény ellen semmi kifogásom nem lehetne, én az első bekezdést ebben a szövegezésben el nem fogadhatom. De ha semmiféle előfeltételt nem kivannak megállapítani, sem az időnek múlását, sem a viták­nak semmiféle obstrukczionáris jellegét nem kíván­ják a sürgősségi indítvány beadásának lehetőségé­hez, sem pedig ahhoz, hogy sürgősnek kvaliflkáltas­sék valamely j avaslat : akkor feltétlenül szükséges­nek jelentkezik az én szememben és szerény nézetem szerint az, hogy egyéb és több garancziát nyújtó feltételt méltóztassék megszabni, mint a milyenek ezen revizionális javaslat első szakaszában meg­állapítva vannak. Ha a sürgősség egyéb tárgyi feltételeit állapítaná meg a javaslat, akkor nem­csak megnyugodnék abban, hogy 150 képviselő indítványára szavazás utján megállajDÍtható legyen a sürgősség, hanem én ennél sokkal csekélyebb számot is teljesen elegendőnek találnék arra, hogy a ház előtt ez az indítvány szavazás tár­gyává tétessék. És ez a többség, a mely ma ezt a Nagy Emil­féle javaslatot keresztül viszi, meg fog győződni arról, hogy milyen rosszul építette fel a maga épületét azon czél elérésére, hogy az obstrukcziót a magyar parlament életéből, kizárja. Mert, meg­engedem azt, hogy abnormis körülmények között, nagy időkben és nagy események alkalmával, fog­nak itt találni 150 képviselőt, a ki egy indítványt aláír és annak szavazásra bocsátása esetén szavaz is, azonban be fog következni — a mint kell, hogy bekövetkezzék — báró Bánffy Dezső t. képviselő­társam jóslata, hogy megszűnik Magyarországon a választói reformmal a nagy pártok és a nagy többségek uralma, a legközelebbi időben : akármi­féle többsége lesz ennek a képviselőháznak, tapasz­talni fogják ezen házszabályok teljesen haszna­vehetetlen, teljesen czélszerűtlen voltát. Tapasz­talni fogják, hogy egyáltalában nem áll rendelke­zésükre az az eszköz fegyver, a melylyel az obstrukczió hidráját megfojtani akarták. A vá-

Next

/
Thumbnails
Contents