Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

248 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. járt azzal jönni, a mivel végezni kellene, akkor, a mikor az obstrukczió féktelenkedését, garázdálkodását, terméketlen időtöltését másként agyonütni nem lehet, és a mikor indokolt az ily statáriális intézkedés, ez helyes nem lehet. Nincsen olyan házszabály, a mely odáig ment volna, mint az előttünk fekvő javaslat, a mely a sürgősséget már akkor kimondja, a mikor még nincs semmi jele, adata, nyoma annak, hogy abnormális vitával kívánják valamely javaslat törvénynyé válását megakadályozni. A Nagy Emil-féle indítvány, a melyet nem javít, nem rosszabbít Mérey Lajos képviselő ur módosítása, filius ante patrem, megcsinálja a sürgősséget, még mielőtt azon előfeltételek fenforognának, a melyeknek fenforgása esetére szükség van minden a parlamenti élet és a parlamenti munka komolyságát tisztelő ember előtt a sürgősségre. De mielőtt ezek az előfeltételek fenforognának, mielőtt objektív, nyilvánvaló feltételek szerint megállapithatnók azt, hogy megint megkezdődött a komoly, becsületes, reális parlamenti munkát akadályozó obstrukczió, máris megállapítani a sürgősséget: ez engem is arra a dedukczióra vezet, a melyre több felszólalt képviselőtársam jutott, hogy nem is annyira az obstrukczió ellen, nem is annyira a parlamenti munka érdekében, hanem inkább olyan javaslatok érdekében szándékoltatik a házszabályrevizió, a melyeket revízió nélkül ebben a parlamentben keresztülvinni nem lehet. Én tehát támogatok minden olyan módosítást, a mely feltételeit szabja annak, hogy a sürgősség mikor mondható ki; nevezetesen azt hiszem, Vlád Aurél, Nagy György és Lengyel Zoltán képviselő urak nyújtottak be módosításokat, a melyek szerint legalább 8 napig tartó vitának kell megelőznie a sürgősségi indítványt. Szóval, felhívom a t. többség figyelmét arra, hogy valami előfeltételét szabja meg a sürgősségnek, hogy ne forogjon fenn az a látszat és az a gyanú, hogy nem az obstrukczió leverésére kívánják a házszabályokat reformálni, a melynek leverésében én a magam csekély erejével mindig szívesen támogatom a parlamenti többséget, mert én annak ellensége vagyok. (Derültség.) Ha tényleg az obstrukczió leverésére kívánják ezt felhasználni, akkor méltóztassék a javaslatot a maguk köréből olykép módosítani, hogy a sürgősség csak akkor legyen indítványozható, ha legalább is az obstrukczió szimptomái jelentkeznek ; már pedig köztudomású, hogy az obstrukczió szimptomái csak akkor jelentkeznek, a mikor a javaslat tárgyalása már hosszabb ideje tart. Mert hisz idő szükséges ahhoz, hogy az érvek egymással szemben felsorakozzanak, hogy a különböző nézetek és különböző irányú felfogások érvényesüljenek. Hát, t. ház, hogyha sok nyolcz nap, méltóztassék megszabni hat napot, öt napot, vagy három napot; ennek mindnek van értelme. Lehet, hogy a magyar parlamentben, a hol a függetlenségi párt ellenzéki korában háromhónapos költségvetési tárgyalás sem minősült obstrukcziónak, ma már ott vagyunk, hogy az is obstrukczió, ha három napig tart egy vita. Hát méltóztassék három napot megállapítani, de valami időhatárra okvetlenül szükség van, hogy csakis ezen időhatár elmultával lehet a sürgősséget megállapítani, a mennyiben ezen időhatár elmulta daczára a vita még befejezve nem lenne. T. ház ! Az obstrukczió ezen objektív előfeltételeire vonatkozó intézkedések teljesen hiányoznak a javaslatból, és leginkább ez az, a mi engemet arra bír, hogy a sürgősség intézményét, a melyet különben igen helyesnek és okosnak tartok, el ne fogadjam. Pedig, mi tagadás benne, erre az intézményre az obstrukczió betegségében tíz év óta szenvedő magyar parlamentarizmusnak feltétlenül szüksége van. Minthogy azonban ennek semmi előfeltételét nem szabják meg és ezentúl a komoly javaslatok tárgyalását azzal akarják kezdeni, a mivel másutt csak befej ezni szokták, én a legmélyebb sajnálatomra, bár — mint hangsúlyoztam — maga az intézmény ellen semmi kifogásom nem lehetne, én az első bekezdést ebben a szövegezésben el nem fogadhatom. De ha semmiféle előfeltételt nem kivannak megállapítani, sem az időnek múlását, sem a vitáknak semmiféle obstrukczionáris jellegét nem kívánják a sürgősségi indítvány beadásának lehetőségéhez, sem pedig ahhoz, hogy sürgősnek kvaliflkáltassék valamely j avaslat : akkor feltétlenül szükségesnek jelentkezik az én szememben és szerény nézetem szerint az, hogy egyéb és több garancziát nyújtó feltételt méltóztassék megszabni, mint a milyenek ezen revizionális javaslat első szakaszában megállapítva vannak. Ha a sürgősség egyéb tárgyi feltételeit állapítaná meg a javaslat, akkor nemcsak megnyugodnék abban, hogy 150 képviselő indítványára szavazás utján megállajDÍtható legyen a sürgősség, hanem én ennél sokkal csekélyebb számot is teljesen elegendőnek találnék arra, hogy a ház előtt ez az indítvány szavazás tárgyává tétessék. És ez a többség, a mely ma ezt a Nagy Emilféle javaslatot keresztül viszi, meg fog győződni arról, hogy milyen rosszul építette fel a maga épületét azon czél elérésére, hogy az obstrukcziót a magyar parlament életéből, kizárja. Mert, megengedem azt, hogy abnormis körülmények között, nagy időkben és nagy események alkalmával, fognak itt találni 150 képviselőt, a ki egy indítványt aláír és annak szavazásra bocsátása esetén szavaz is, azonban be fog következni — a mint kell, hogy bekövetkezzék — báró Bánffy Dezső t. képviselőtársam jóslata, hogy megszűnik Magyarországon a választói reformmal a nagy pártok és a nagy többségek uralma, a legközelebbi időben : akármiféle többsége lesz ennek a képviselőháznak, tapasztalni fogják ezen házszabályok teljesen hasznavehetetlen, teljesen czélszerűtlen voltát. Tapasztalni fogják, hogy egyáltalában nem áll rendelkezésükre az az eszköz fegyver, a melylyel az obstrukczió hidráját megfojtani akarták. A vá-