Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

301. országos ülés 1908 volna a parlamentnek egy olyan csoportja, a mely ' például hosszabb ideig vagy csak relatív rövid ideig is, meg tudjon akadályozni bármilyen elszántsággal vagy erélyes akarattal egy, a népnek minden igényét kielégítő adóreformot, (Helyeslések a középen.) vagy például egy oly választási törvénynek a törvénykönyvbe való beiktatását, a mely az egyenlőség és az általános igazság elvein alapszik. (Igaz! Ugy van! a középen.) Szóval, t. képviselőház, nem tudom elképzelni a magyar parlamentnek egy oly vakmerő csoportját, de semmiféle parlamentnek a világon olyan csoportját, a mely a nép javára szolgáló javaslatok elfogadását mesterségesen, technikai obstrukczióval megakadályozhatná. Nem tudok elképzelni oly körülményeket, hogy akármilyen erős támogatásban részesüljön is valamely parlamenti csoport, akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül, pl. egy népies, a komoly progresszivitás alapján épült adójavaslatot, vagy egy általános, egyenlő igazságot érvényesítő választójogot tudna, vagy merne hosszabb időre obstrukczióval megakadályozni. Egész világos tehát, hogy a sürgősség intézménye nem olyan javaslatok keresztülvitelére szükséges, a melyek a nép és az ország érdekében szükségesek, hanem olyan javaslatokat és intézményeket fognak a sürgősség jellegével felruházni, a melyek sürgősek lehetnek Bécsnek, a kormánynak, a hatalomnak, de semmiesetre sem sürgősek a népnek, az országnak. Sokat beszéltek már e házban a Nagy Emilféle javaslat pongyola, magyartalan, értelmetlen szövegéről. Maga az, hogy a sürgősség fogalmát beviszik a javaslatba, szintén a tökéletlenségek közé tartozik, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársaim felemlítettek. Mert nem látjuk sem ezen házszabályban, sem azon házszabályokban, a melyek a beterjesztett módosítások folytán keletkezhetnének, hogy hol kezdődik a sürgősség fogalma. Én meg tudnék nyugodni a házszabályrevízióban, sőt ebben az első szakaszban is annál inkább is, mert én a parlament komoly munkájának vagyok híve és nem tudok elképzelni semmiféle obstrukcziót, a melyért lelkesednék és melyet csekély erőmmel támogatnék, ha a sürgősség tekintetében valamely megnyugtató magyarázat vagy garanczia feküdnék előttem. Elképzelem például, hogy, a mint hiszszük, előttünk lesz a választási törvény. Meglehet, sőt a házszabályok egyenesen intézkednek arról, hogy ezt is sürgős természetűnek fogják kvalifikálni, a mi annyit jelent, hogy e javaslat megvitatásának kezdete is mindjárt a sürgősség jegyében, 10—16 órás ülésben fog végbemenni. Ez kissé furcsa kívánság a belügyi kormánytól, a mely éveken át dolgozott, nagy segédeszközökkel ebben a kérdésben, ám a belügyminiszter ur ma sem tudja megmondani, hogy mikor fogja ezt a javaslatot a ház elé terjeszteni és mikor fogja a házat és a közvéleményt legalább tájékoztatni, hogy milyen általános szabályok alapján szerkesztetik meg a választási törvény. márczius 30-án, hétfőn. '2A1 Tehát vagy azt gondolják, hogy túlságos vakságban leledzik ez a képviselőház, vagy hogy az emberi erőt meghaladó képességekkel van felruházva, hogy ha a házszabályok első bekezdése alapján azt követelik, hogyha valamikor a belügyi kormány elkészült ezzel a javaslattal és be is terjeszti, az egyetlen tizenhat órás ülésen elfogadtassék. Kétségtelen, hogy nincs az a fontos tárgy, javaslat, a melynek megvitatása kétszer tizenhat óráig eltartana. Ha a kormány megállapittatja a sürgősséget a javaslatra, bármilyen javaslat legyen, bizonj^os, hogy több mint egyszeri tizenhat órára nem lesz szükség a letárgyalására. A ki ismeri az emberi természetet, az emberi erők határát, azt tudja, hogy különösen a mai parlamentben a túlnyomó többségnek az a természete, hogy nem szereti magát túlságosan zavartatni a parlamenti élet munkája által, hanem túlságos mértékben bizik a kormányban, előre helyesnek és jónak talál mindent, a mit a kormány benyújtott, vagy be fog nyújtani. Egészen bizonyos, hogy a parlamentnek csak igen csekély töredéke fogja gyakorolni a kritika, az ellenőrzés jogát, és nem tudom ezt a töredéket olyan erősnek elképzelni, hogy egyetlen egy tizenhat órás ülés kimerítse. Azt mondja a javaslat első bekezdése (olvassa) : »Százötven jelenlevő kéjwiselő írásban benyújtott indítványára elrendelheti a ház a tárgyalás alatt lévő valamely tárgy sürgős tárgyalását.« Azt hiszem, hogy e szóban magában benne van a kifejezés értelme. Rámutattam felszólalásom elején, hogy a kormánynak és a mai parlamenti többségnek nem szándéka sürgőseknek jelezni ama javaslatokat, a melyek természetüknél és czéljuknál fogva sürgősek, hanem bizonyára azokat fogja ilyeneknek minősíteni, amelyeknek keresztülvitele különben nagy nehézségekbe ütköznék. Nem is csinál titkot a kormány és a többség abból, hogy a sürgősség az obstrukczió letörésére szükséges, az obstrukcziónak ellenszere, az obstrukczió leküzdésének fegyvere. Nincs a világnak olyan parlamentje, a hol a guvernamentáhs elemek védelmet ne kerestek volna az obstrukczió ellen. Magam is azok közé tartozom, kik szívesen adják meg ellene a védelmet, mert a parlament komoly munkálkodásra, reális cselekvésre van hivatva, nem pedig haszontalan időtöltésre. Csakhog)^ obstrukcziónak kell lennie, a mi ellen védekezünk, olyan jelenségeknek kell mutatkozni ok, a melyekből megállapítható, hogy ismét akadt egy csoport, párt, irányzat, a mely a parlamentet komoly munkájában meg akarja akasztani. Szükségesek az obstrukczió létezésének tárgyi előfeltételei, az a tény, hogy fölülkerekedjék olyan irányzat, a mely a parlamentet lejáratja. De ahhoz bizonyos idő kell, bizonyos események, bizonyos feltételek szükségesek. Ezek nélkül akkor, a mikor még meg sem kezdették e javaslat tárgyalását, a mikor még egyáltalában nem láttuk azt, hogy lesz-e komoly vita az illető kérdés körül, legyen bár az a legfontosabb, vagy legjelentéktelenebb mind-