Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

238 301. országos ülés 1908 el most ugyanazt az álláspontot, a melyet akkor a »Magyarország« hasábjain Bartha Miklós hirdetett és az ország többi lapjai naponként utána hirdették. Más talán az állapota a közös hadseregnek, mint a minő akkor volt ? A közös intézmények is mások ? Nem, t. ház. A láz ugyanaz, a betegség állapota is ugyanaz, a tünetek is ugyanazok és azért mégis nem a baj okára mennek vissza, hanem a házszabályok területén kezdik az orvoslást, holott a közös hadsereg területén kellene elkezdeni, s akkor itt, a közös hadsereg ellen obstrukczió nem volna soha. Azt mondja továbbá : »Tisza gróf mindenáron boldogulni akar. Ez az ember le akarja rombolni alkotmányunknak azt a két bástyáját, a melyeken az osztrák beolvasztási politika évszázadokon át megtörött. A költségvetés és ujonczmegajánlás kérdésében olyan uj korlátokat akar emelni, hogy ezentúl a képviselőház elveszitse ellenálló képességét és cselekvő hatalmából kiforgatva, egyszerű tanácskozó testületté sülyesztessék«. Még csak egy részét olvasom fel, mert ez a legjellemzőbb : »Evszázadok óta fejedelmi közösségben élünk Ausztriával. Valamennyi fejedelem kivétel nélkül Bécsben lakott és osztráknak vallotta magát. Kivétel nélkül, valamennyi fejedelem az osztráknémet kultura^emlőin nőtt fel, hazájának Ausztriát tekintette, és az uralkodása alatt lévő országokat, királyságokat, herczegségeket és grófságokat ugy iparkodott kezelni, mint Bécs városnak tartományait és gyarmatait. Az udvari politika évszázados törekvése a népeket, nemzeteket és országokat egy birodalomba olvasztani, és németté tenni. Ez a beolvasztási törekvés meglehetősen sikerült a Lajtán túl fekvő népekkel és területekkel szemben. De nem sikerült Magyarországgal. Nem sikerült pedig ősi alkotmányunk miatt és nem sikerült azért, mert ha a bécsi j^olitika alkotmányunk eltiprására erőszakot használt: a magyar nemzetnek volt bátorsága fegyvert ragadni és volt ereje a támadást visszaverni. Nem sikerült a beolvasztási törekvés ősi alkotmányunk miatt. Ezen alkotmány a nemzet kezébe fektette, le az állami élet exisztencziájának két lényeges feltételét: a pénzadó és a véradó megajánlásának jogát. A hatalom csak ugy juthat pénzhez és katonához, ha azt az országgyűlés megszavazza. Pénz és katona nélkül pedig nincsen hatalom. Király sincs, császár sincs, udvar sincs. Tehát a pénz- és véradó megtagadása a közhatalom megsemmisülését j elenti. Ennélfogva mindaddig, mig ez a nevezetes jog a nemzet birtokában van, a magyar királyság független közjogi állásának biztositékai felett a nemzet rendelkezik. Mihelyt azonban a nemzet nem lesz ama nevezetes jog birtokában : hazánk a bécsi udvar politikájának játéklabdájává válik és »a többi országak és tartományok sorsára jut«. Annyira világos és klasszikus a kérdés és olyan gyönyörűen van felállítva, hogy erre több szót márczius 30-án, hétfőn. vesztegetni igazán felesleges. De mit felelne erre Kmety Károly t. képviselő ur és a többiek ? Azt, hogy nem Tisza István ül a miniszterelnöki székben, hanem más miniszterek ülnek ott. De szabad és lehet-e az ország évszázados eUenállási jogának fegyvereit, a nemzeti ellenállás biztositékait ideiglenesen ott ülő miniszterek kedvéért kezünkből kiadni ? Lehet ezt megcselekedni ? Vagy ha igy áll a dolog, miért nem kérik a képviselő urak Apponyi Albert, Kossuth Ferencz és Andrássy Gyula fennálló minisztériuma részére ezt a házszabályt ? Miért nem mondják ki a házszabályokban, hogy addig, mig ez a kabinet fennáll, az uj házszabály érvényes, azontúl önmagától hatályát veszti ? Azt hiszem, ezzel nemcsak az országnak tennének szolgálatot, hanem magának a többségnek, magának a minisztériumnak is, mert egy ilyen a minisztérium fennállásához kötött házszabály ennek a képviselőháznak együttlétét és a kabinetnek életét is kissé megnyújtaná. Azzal érveltünk esztendőkön keresztül erről az oldalról, hogy a nemzet jogait, az alkotmány biztositékait nem lehet személyektől függővé tenni. Hiszen nemcsak Kossuth Ferenczczel, hanem Széll Kálmánnal szemben is ugyanezek voltak az érvek : ha a miniszterelnök ur lenne mindig ott a miniszterelnöki székben, akkor megtehető volna. Az elnökséggel szemben is mindig azt mondják : ha Justh Gyula lenne mindig az elnök ! Bocsánatot kérek, ez jog, ez közjog, ez nemzeti jog kérdése, ez nem egyes ember életkorához, nem egyes emberhez fűződhetik, bizalomhoz nem kapcsolódhatik. Ezt nem tették függővé egyesek iránti bizalomtól századokon keresztül annakelőtte sem, nem tehetik most sem. A katonai kérdések és a nemzeti ellentállás lehetősége ezen a vonalon igenis olyan nemzeti jog és annak fentartása olyan kötelesség a mi részünkre, a melyet intézményileg kell fentartani és nem lehet személyi politika utján feladni, nem lehet személyi bizalomból odaajándékozni önöknek sem, a kik ezen bizalommal viseltetnek, annál kevésbbé nekünk, a kik ezzel a bizalommal nem viseltetünk. Hogy pedig ez a kérdés a maga egész terjedelmében elbírálható legyen, hogy a t. képviselőháznak egy tagja se mondhassa azt, hogy én megszavaznám a katonai kérdést, de nem szavazom meg a 200 képviselő által való indítványozást és ezért elvetem az egészet, van szerencsém beterjeszteni összesen 18 rendbeli módosítást. (Derültség.) Bocsánat, de ez a javaslat annyira rossz, hogyha 200 módosítást terjesztenék be, akkor sem tehető az jóvá. A 18 rendbeli módosítás tehát csak egy konczesszió . . . Szász Zsombor: Ez viccz ! Lengyel Zoltán : . . . hogy maradjon mégis rossznak bizonyos mértékig, mert abban az esetben is az önök alkotása ez és nem a mienk. Ezek a módosítások teljesen önálló módosítások. Az elleninditványnyal csakis annyiban vannak kapcsolatban, hogy az elleninditvány egy egységes egész, de ezen módosításoknak mind-