Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

232 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. az intézkedést, azt az elvet is, hogy a szónokok az egyes pártok számaránya szerint osztandók fel, mondjuk : húsz szónok volna megállapítva, de ez ugy osztandó fel, hogy minden egyes pártnak, még a legkisebb ellenzéki pártnak is, legalább egy szavazata legyen ebben a kérdésben. T. képviselőház ! Meglepetések kikerülése czél­jából szükségesnek tartom azt, hogy a sürgősség kimondása kérdésében beterjesztett indítvány fe­lett ne a következő ülésen, hanem a harmadik ülésen lehessen intézkedni, határozni, hogy igy a többség ne hozhasson ilyen kérdést meglepe­tésszerűen a ház elé, s ne találja az ilyen kérdésnek tárgyalása és az e felett való szavazás készület­lenül az ellenzéket; hogy legyen ideje az ellenzék­nek is a maga erejét összegyűjteni, esetleg a több­ség akaratával szemben a maga kisebbségi aka­ratát kellőleg kifejteni. (Helyeslés.) Ebből a szem­pontból, továbbá azon indokból, hogy a többség ne élhessen a sürgősség kimondásával olyan eset­ben is, a midőn obstrukezió egyáltalán nincs, én 20, esetleg 30 képviselőnek megadnám azt a jogot, hogy együttesen Írásban kérhesse azt, hogy a meny­nyiben a sürgősség kimondását czélzó indítványt a tárgyalás alatt lévő indítvány vagy törvény­javaslat általános vitájának első hetében terjesz­tetik be, a határozathozatal a sürgősség kérdésé­ben legalább egy hétre elhalasztassék. Ha megadjuk ezt a jogot a kisebbségnek, akkor ez által biztosítjuk számára azt a lehetősé­get, hogy ne találhassa e kérdésben a szavazás elő­készületlenül, másfelől azt a jogot adjuk a kisebb­ségnek, hogy abban az esetben, midőn a többség tényleg esak a kisebbség boszantására használja a sürgősség kimondására vonatkozó eszközöket, a kisebbségnek módjában legyen ezt meghiúsítani és a többség részéről jövő ezen támadást vissza­verni. A sürgősség kimondása előtt kétségtelen, hogy a régi házszabályok alkalmazandók. Erre vonatkozólag azon intézkedést foglalja magában a Nagy Emil-féle indítvány, hogy a sürgősség ki­mondása kérdésében még azon ülésen feltétlenül szavazni kell és addig az ülés el nem oszlatható. De, bocsánatot kérek, hogyha — a mint tényleg áll a dolog — addig, míg a szavazás a sürgősség kérdésében nem történt meg, föltétlenül a régi házszabályok alkalmazandók, akkor kérdem, hogy miként képzeli a többség lehetőnek azt, — hogy­ha egy elszánt kisebbség, mondjuk, a házszabá­lyokhoz való házzászólás vagy zárt ülések segít­ségével a házat esetleg egy esztendei permanens ülésezésre kém^szeriti és az országgyűlést ezekkel a kérdésekkel folytonos permänencziában tartja — hogy kimondható legyen a sürgősség a nélkül, hogy a régi házszabályoknak erre vonatkozó szakaszait a többség esetleg át ne törje ? Épen ezért tisztázandónak tartom és azt hiszem, hogy épen a többség szempontjából föltétlenül tisztá­zandónak kell tartanom azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha, mondjuk, ilyen eszközökkel akarja a kisebbség a sürgősség kérdésében való szavazást lehetetlenné tenni. Azt hiszem, hogy mielőtt ebben a kérdésben provideálna a többség ; mielőtt olyan intézkedést foglalna magában ezen Nagy Emil-féle indítvány, a mely lehetővé teszi a többségnek azon eshetőség kizárását, hogy a kisebb­ség, mondjuk, egy esztendei permanens ülésezéssé változtathassa át ezt a képviselőházat, a nélkül, hogy a sürgősség kérdésében egyáltalában határoz­hatna ; addig illuzóriusnak kell tartanom az egész Nagy Emil-féle indítványt. Ugyancsak a kisebbség védelmére és jogainak biztosítására szükségesnek és feltétlenül jogosnak tartom a szünet kérdésének rendezését. És ha már a többség ilyen radikális eszközök­kel akarja úgyszólván lehetetlenné tenni a kisebb­ség ellentállását, akkor méltóztassanak a kisebbség védelmére felvenni olyan intézkedéseket, a melyek a kisebbségnek fokozott ellentállását ki nem zárják. Tudjuk azt, hogy a szünet kérdése ma feltétlenül az elnökség jogkörébe tastozik, az határoz, hogy, ha egy szónok beszéde közben elfárad, és szünetet kér, elrendelje-e azt vagy sem. Ezt ma tisztán mél­tányossági okok alapján az elnök dönti el. Hát, bocsánatot kérek, a mikor tizenhatórás ülések lesznek, nem lehet ezt kizárólag az elnök hatás­körébe utalni, mert ha ezt teszszük, akkor az elnök­ség ezt a jogot ugy fogja kihasználni, hogy a kisebb­ség szónokait fizikailag teljesen kifáraszsza és igy tegyen lehetetlenné minden esetleges ellenzéki álláspontot. Ezért én a Nagy Emil-féle indítványban pro­videálnék e tekintetben és azt mondanám, hogy ha egy szónok legalább két órán át beszél, joga legyen feltétlenül tizenöt pereznyi szünetre, a melyet az elnök az illető kérésére köteles a szónok helyreállítása czéljából megadni. (Zaj. Elnök csenget.) Ha a kisebbségnek még ilyen jogos kíván­ságait sem teljesitik, ha még az ilyen jogos kíván­ságok teljesítését is feltétlenül az elnöki jogkörbe utalják, akkor a kisebbségi ellenállás teljesen illuzóriussá lesz. akkor becsukhatják a képviselő­házat, mert nem csinálhatnak ott semmit. És én azt hiszem, hogy ha rossz a kormányra az ellen­zéki állásfoglalás, sokkal rosszabb és sokkal vesze­delmesebb a }:>arlamentre és a többségre, ha álta­lában tétetik lehetetlenné minden ellenzéki ellen­állás. T. ház! Nem tartom helyeseknek a Nagy Emil-féle indítványnak azon intézkedéseit, amelyek az üléseknek tíz óráról tizenhat órára való meg­hosszabbítását mondják ki. Nézetem szerint provi­deálni kellene arról, hogy tiz órára tizenhat órára csak akkor lehessen meghosszabbítani az üléseket, ha a tárgyaláson lévő javaslat általános vitája már egy-két hónajűg eltartott. Ugyancsak a kisebbség védelmére szolgálna, hogy ilyen esetekben, a mikor a tizenhat órás ülések hozatnak be, előfelté­tel gyanánt nemcsak 150 képviselő, nemcsak a leadott szavazatoknak kétharmada kivántassék meg, hanem megkívántassék az általunk elfoglalt álláspont értelmében a sürgősség kimondásához,

Next

/
Thumbnails
Contents