Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

228 301. országos ülés 1908 márczins 30-án, hétfőn. járni.« Ivánka Milán erre azt válaszolja : »Eszrevétleniil kimentek.* Az elnök csenget és szól: »Másodszor utasítom rendre a képviselő urat, harmadszor pedig el fogom a szót vonni.« Ivánka Milán folytatja : »Tették ezt azért, hogy őket esetleg ne vádolhassák meg.* Az elnök csenget : »Megvonom a szót.« Ebből világos, hogy a szó elvonásának oka nem lehetett a tárgytól való eltérés, csakis az, hogy esetleg durva sértés követtetett el. (Zaj. Elnök csenget.) Véleményem szerint tehát itt csak arról lehet szó, hogy durva sértés követtetett el a képviselőkkel szemben. A házszabályok 221. §-a azt mondja : »avagy a háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el.« Hogyan értelmezendő a házszabályoknak e rendelkezése % Először ugy, hogy meghatározzuk, hogy személy ellen irányul-e a sértés % A nélkül, hogy bizonyos személyek ellen volna vonatkoztatható a dolog, a sértés nem állapitható meg. De eltekintve ettől és feltételezve, hogy meg nem határozott egyéneket is lehet sérteni és ezekkel szemben is lehet durva sértést elkövetni, akkor is azt hiszem, hogy a szóelvonásnak csak akkor van helye, a durva sértés csak akkor van elkövetve, ha az a tény, a melyet a szónok állit egyes képviselőkről, nem igaz, nem felel meg a valóságnak. Teszem az esetet, hogy feláll egy képviselő és nyilatkozik egy másikról. Nem akarok több esetre hivatkozni, de itt van Udvary Ferencz esete, a kiről köztudomású, hogy miért távozott. Ha tehát feláll egy képviselő és kijelenti, hogy Udvary Ferencz képviselő sikkasztott, ez a tény magában véve természetesen durva sértést foglal magában. De ha az illető be tudja bizonyítani, hogy ez igaz, akkor nem lehet a házszabályok 221. §-a alapján azért a szót elvonni valakitől, mert az igazságot megmondotta, még abban az esetben sem, ha durva sértés is volna benne. Elnök (csenget): A képviselő ur ugyanezt mondja kerülő utón megerősitve, a mit a múltkor Ivánka Milán képviselő ur mondott. Nehogy kollizióba kerüljön, figyelmeztetem, hogy én azt sértésnek tekintem. Most én gyakorlom az elnöki jogokat. Méltóztassék tehát figyelembe venni, hogy az a kijelentés, hogy képviselők bujkálnak a szavazás elől, sértés. Tessék ehhez alkalmazkodni. (Helyeslés.) Vlád Aurél : Egyáltalán nem mondom ezt, nem is ismétlem, hanem felhozom ezt a példát. Már most köztudomású az is, hogy mindenkor voltak oly képviselők, a kik nem egész határozottsággal akarták bizonyos esetekben véleményüket kifejteni. Voltak oly esetek, lesznek jövőben is. En azt hiszem, hogy azért, mert egy képviselő bizonyos konkrét esetben nem akar szavazni és kivonul a teremből, ha ezt a tényt leszegezzük és az igazságot kimondjuk, hogy történtek ily esetek és valószinűleg fognak történni a jövőben, véleményem szerint, ez magában véve még nem sértő, mert az a tény magában véve, hogy egy képviselő nem akar szavazni, az ő egyéni becsületét legkevésbbé sem érinti. Tudjuk, hogy mindig voltak ilyen esetek, ezért én abban, a mit Ivánka Milán t. képviselőtársam a múlt ülésben mondott, nem látok semmiféle durva sértést. (Mozgás balfelől.) Geréb János : Egyéni felfogás! Vlád Aurél: Még ha sértés is az a mit mondott, ha igaz, abban az esetben sem lehet aszót elvonni. Tudjuk, hogy törvényeink értelmében abban az esetben, ha becsületsértő vagy rágalmazó állítást koczkáztatok és bebizonyítom annak valódiságát, fel fognak engem menteni, csak abban az esetben nem, ha a durva sértés vagy rágalmazó és becsületsértő állítás valótlan. Ha pedig az az állítás igaz, akkor azt egyáltalában nem lehet annak minősíteni. En azt hiszem, hogy a szólásszabadsággal egyáltalában össze nem fér az, hogy az igazságot azon a czimen, mert sértő valamely képviselőre nézve, nem szabad kimondani. En ezekből azt a konzekvencziát vonom le, hogy a szombati ülésben elnöklő alelnök ur a házszabályok 221. §-ának azt a részét, a mely durva sértés esetén az elnököt a szó elvonására jogosítja fel, nem helyesen alkalmazta. Akkor, mikor én a múlt ülésen ezt szó tárgyává akartam tenni, abban a zajban, mely akkor itt a képviselőházban felmerült, felállott a többek között ifjabb Madarász József képviselő ur és hozzám, a ki itt állottam, azt a szót koczkáztatta, hogy meg fog engem pofozni. Ezzel fenyegetett meg ifj. Madarász József. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél : Eltekintve attól, hogy én nem osztom a lovagiasságnak középkori felfogását, de ha valaki krakéler, ha valaki szándékosan beleköt valakibe, azt hiszem, hogy még ha annak a középkori lovagiasságnak szabályait és szellemét alkalmazzuk is, ezt a lovagiasság útjára terelni egyáltalában nem lehet és az illető eljátszotta azt a jogot, hogy ezen kérdés a lovagiasság szabályai szerint intéztessék el. Elég az hozzá, hogy ifj. Madarász József képviselő ur azt mondta nekem, hogy meg fog jaofozni. Nem az első eset ez ; megtörtént az, hogy más képviselő is kínált már pofont itt a ház szine előtt, de nem akarok neveket emliteni. Én nem látom ezt a fenyegetést a ház naplójában, nem látom valószinűleg azért, mert tényleg nagy zajban történt. En azonban ezt a fenyegetést világosan meghallottam. Ha az általam imént emiitett kéjjviselő ur becsületszavára ki fogja jelentem, hogy ezt a fenyegető kijelentést nem tette, kész vagyok itt a ház szine előtt tőle ünnepélyesen bocsánatot kérni, de ha meg fogja erősíteni azt, a mit én mondottam, akkor ezen tény a mentelmi jog flagráns megsértését képezi. En azt hiszem, hogy a pofon még nem eszköze a parlamentáris kapaczitácziónak, én azt hiszem, liog}^ ilyenekkel a jiarlamentben előhozakodni talán még sem jogos. Ezért bátorkodom mentelmi jogom megsértését bejelentem.