Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. 207 igy is, ugy is csak inczidentaliter rendezi a dolgot, és nem tisztázza magát a kérdést. Nagy György: Még rosszabbá teszi! B. Bánffy Dezső: Nem tartom azonban elfogadhatónak a Nagy György képviselő ur módosítását sem, mert az talán még komplikáltabb és talán még nehezebbé teszi a megoldását a kérdéseknek a nélkül, hogy a czélt szolgálná. En abban a nézetben vagyok, hogy az a 150 képviselő nagyon sok, én abban a nézetben vagyok, hogy annak a 150 képviselőnek a segélyével a czél egyáltalában elérhető nem lesz, nem lesz elérhető azért, mert én szerintem, sajnos, — fájó szivvel mondom és hiszem — hogy az abszolút többségek ideje lejárt, (Ugy van ! balfelől.) többé Magyarországon az uj választási törvény alapján olyan többség nem lesz, a mely mint abszolút többség a parlamenti tárgyalások irányitója lehessen. Ha ez nem lesz, akkor honnét vegyük a 150 képviselőt ? De ha meglesz is esetleg — mit nem hiszek — az a többség, méltóztassanak meggondolni, honnét kerül ki az a 150 képviselő és honnét kerülhet ki az az erős, kemény pártfegyelem, hogy azok a házban tényleg jelen legyenek, akkor, a mikor követeléssel állanak elő a házszabályok alkalmazása tekintetében ? A legközelebbi napok példája mutatja ezt. Nagy kérdés felett szavaztunk, a kormány tárczáját, állását kötötte le a házszabályok módosításához és nem volt 200 képviselő az ellenzékkel együtt a házban. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ugyanezzel kapcsolatosan a bizalom kérdése vettetett fel és megint hiányzik 150 képviselő, ki a bizalmat meg is szavazza. Béla Henrik : Nem hiányzott! B. Bánffy Dezső: Ha a mai viszonyok között, a hol a függetlenségi párt állitólagos abszolút többsége ebben a házban még segitségül veszi maga mellé az alkotmány- és a néppárt támogatását is. ez a 150 képviselő nem került elő, honnan méltóztatik elővenni majd akkor, mikor az én hitem szerint — fájó szivvel, szinte kétségbeesve mondom — hiányozni fog az abszolút többség. Elismerem, hogy 150 képviselőre való hivatkozás kellő mérsékletről tanúskodik, de én, a ki akarom a házszabályok módositását rendszeresen és tervszerűen, nem tartom czélszerünek, hogy már az első kisérletnél, a mely mondhatnám, szinte erőltetettnek látszik, a végrehajtás lehetetlensége veszélyei fenyegessenek. Andrássy Gyula belügyminiszter ur elmondott beszédében szólt arról, hogy az uj választási törvény hatálya alatt miképen alakulhatnak a képviselőházban a pártviszonyok. Beszél a nemzetiségi képviselőkről, kik már most is tekintélyes számban vannak a képviselőházban és kik — kétségtelenül igaza van — nagyobb számban fognak itt megjelenni. Beszél a szoczialisták pártjáról is, akik hasonlókép kétségtelenül az uj választási törvény alapján a képviselőházban tekintélyes számmal jelennek meg. En ugy a nemzetiségi képviselők számát. mint a szooziáldemokrata párt képviselőinek számát itt a házban az uj választási törvény életbelépte után sokkal tekintélyesebbnek és nagyobbnak látom és hiszem, mint a mai viszonyok közt ez lehetséges, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem harmincz és egynéhány nemzetiségi, nem nyolcz-tiz szocziáldemokrata-párti képviselő lesz itt a házban, hanem ennél sokkal több. Már most, méltóztatnak-e hinni, hogy örök időkig tarthat ez a jelenlegi koalicziós helyzet ? (Zaj.) Méltóztatnak-e hinni, hogy a néppárt állandóan megmaradhat abban a szövetségben, a melyben ma természetellenesen van, (Mozgás jobbjelől.) és nem fog-e természetesen, jogosan és helyesen önálló akczió következtében itt a házban képviselve akarni lenni, a minek következtében, a hogyan én, sajnos, fájó szivvel, liberális érzéseim rovására az iránj^zatot és hangulatot látom az országban,, a klerikális szellem terjedése folytán kétségtelenül nagyobb számban lesznek itt, mint ma vannak. Szmrecsányi György: Csak látnám, csak lennénk ! Ez nem Bánffytól függ ! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Szmrecsányi képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni ! B. Bánffy Dezső: Ne méltóztassék itt szeméi yi motívumokkal jönni. Szmrecsányi György: Nem mi kezdtük ! Elnök : Kérem Szmrecsányi képviselő urat. . . B. Bánffy Dezső: Demokratikus és liberális érzelmeimnél fogva a klerikális irány terjeszkedését nem helyeslem. Szmrecsányi György: Semmi klerikális irány ! Elnök : Csendet kérek. Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom. Szmrecsányi György : Nincs klerikális irányzat! Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat másodszor. B. Bánffy Dezső: Én az ország hangulatára való tekintettel a néppárti urak javára mondom, hogy kétségtelenül nagyobb számban fognak itt jelen lenni, nagyobb számban fognak itt megjelenni, mint itt most jelen vannak. Ez ellen csak nem méltóztatnak kifogást tenni ? Én nem örvendek ennek; ha módomban lenne, igyekezném, hogy ez ne sikerüljön. Szmrecsányi György: Mint 1896-ban! B. Bánffy Dezső: Egészen nyugodtak lehetnek, nincs és nem lesz módomban ennek, sajnos, útját állani és ezért hiszem, terjeszkedni fognak. Most már ezeket a kombinácziókat összeállítva és egészen őszintén hive és tudva, hogy bizonyos más körök is végtelen időkig a függetlenségi párttal egy táborban nem maradhatnak, elvi, hagyomány! és más érdekokoknál fogva, megint egy más csoport kiszakitásáról van és kell hogy szó legyen. Ilyen körülmények között lehet-e remélni azt, hogy egy olyan erős abszolút többség jön létre, a melynek állandóan meglesz az a 150 harczképes jelenlévő tagja, a kiknek igénybe vétele mellett ezen házszabály alkalmazható lesz ?