Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

300. országos ülés 1908 márczins 28-án. szombaton. 203 azon kijelentése, hogy a tegnapi inezidens legfeljebb vis majornak lehetett a következménye, mert én ebben impliczite azt látom kifejezve, hogy az elnök ur egyáltalában nem helyesli az olyan eljárást, hogy ha az országgyűlési képviselők a házszabályok alkalmazásához kérnek szót, a szó nekik meg ne adassék. A mi az elnök urnak másik nyilatkozatát illeti, legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy épen azért tettem szóvá a magam részéről a tegnapelőtti inczidenst, kizárólag csak azért, mert az elnök urnak tegnap adott válasza engem ki nem elégitett. Ezeket kivántam megjegyezni. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Urmánczy Nándor! Urmánczy Nándor: T. ház ! A tárgyalás alatt lévő indítvány első szakaszához összeállított módositásaim indokolása és általában álláspontom jelzése végett egy kijelentést kell tennem, azt t. i., hogy én a házszabálymódositást nem tekintem politikai kérdésnek, vagy legalább olyan kérdésnek, a melyet a politikai bizalom szempontjából kell mérlegelni, mint pl. a költségvetési felhatalmazás kérdését. Tisztán elvi alapon próbálom azt elbírálni, kutatva a házszabályok czélját és rendelkezését és mérlegelve, hogy e czélt és rendelkezést mai házszabályaink kellőképen képesek-e szolgálni, önként következik tehát, hogy ezen kérdés elbírálásánál nem azt néztem, hogy a jelenlegi kormány és a következő kormányok milyen javaslattal lépnek a ház elé, hanem azt kutattam, hogy egy törvényesen összegyűlt, törvényes választásból kikerült országgyűlésen, az előirt formák között megalakult képviselőházban a ház asztalára kerülő javaslatok mellett, vagy ellen mikép nyilvánulhat meg, mikép alakulhat ki minden kétséget kizáró módon a ház valóságos döntő akarata. (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Mostani házszabályaink mellett bizonytalan, hogy a ház valóságos akarata kialakulhat-e egyáltalában és hogy a ház határozatokat hozhat-e ? Az általános vita során akartam e kérdést részletesebben, bővebben fejtegetni, de a czél érdekében és abban a reményben, hogy módosításaim esetleg a részletes tárgyalás során figyelembevehetők lesznek, elállottam e szándéktól, és igy most csak módosításaimnak rövid ismertetésére és indokolására szoritkozhatom. A Nagy Emil-féle indítvány szerint 150 képviselő kérheti a sürgősség kimondását és az ülés idejének meghosszabbítását, a határozathozatalhoz pedig mindössze az ellene szavazókkal együtt 150 képviselő jelenlétét irja elő. A súlyt tehát, t. ház, az indítvány beterjesztésére, illetve bejelentésére helyezi, nem pedig a határozathozatalra. Nézetem szerint a döntő momentum épen ellenkezőleg nem az indítvány bejelentésében, hanem a határozat meghozatalában van. Hivatkozhatom a német parlamentre, a hol a vita bezárását, tehát fontosabb dolgot már 10 képviselő indítványozhatja, vagy a franczia házszabályokra, melyek általános többséget kivannak meg, de nem az indítvány megtételéhez, hanem a határozathozatalhoz. Módosításom szerint 100 képviselő kérheti a sürgősség kimondását és az ülések meghosszabbítását. Ezzel szemben azonban a határozathozatalt kívánom garancziákkal körülvenni. Ilyen fontos határozathozatalnál feltétlenül megkívánható, hogy a ház valóságos döntő akarata nyilatkozzék meg. (Zaj.) Ezért előírom, hogy feltétlenül névszerinti szavazással kell a kérdés felett dönteni és hogy az indítvány csak akkor jelenthető ki elfogadottnak, ha a szavazásra jogosult képviselők általános többsége mellette állást foglal, vagyis ha a mai létszám mellett 207 képviselő, a társországokra is kiterjedő ügyekben 227 képviselő az indivány mellett leszavazott. Az a kormány, a melyik valamely javaslata mellett — és mindenesetre fontos javaslat kell, hogy legyen az, a melynek tárgyalására ilyen kivételes eszközöket akar igénybevenni — mondom,— az a kormány, a mely a maga javaslata mellett nem tudja a ház többségét megmozdítani és az urna elé állítani, az jobban teszi, hogy ha lemond. De viszont az a képviselő, a ki a ház valóságos döntő akarata előtt meg nem hajlik, az lehet híve önmagának, vagy valamely különleges eszmének, de a parlamentarizmusnak nem. (Zaj.) T. ház ! Hogy a sürgősségi indítvány (Zaj.) mellett, vagy ellen a határozathozatalt meg ne lehessen akadályozni, bizonyos megszorításokat vettem fel módosításaim közé. Polónyi Géza volt t. igazságügyminiszter urnak az általános vita során elmondott beszéde érlelte meg bennem ez elhatározást. Ö ugyanis, mint az ilyen kérdésben valóságos szakértő, kijelentette, hogy a sürgősségi indítványt magát mai házszabályaink mellett ugy meg lehet obstruálni, hogy határozathozatalra soha nem kerül a sor. Módosításaim közé bevettem, hogy az ülés jegyzőkönyve, a melyen a sürgősségi indítvány bejelentetett, az ülés végén hitelesítendő, azután bevettem azt is, hogy a következő ülésben az ülés megnyitása után azonnal megejtendő a névszerinti szavazás vita kizárásával; mert annak, a mit a Nagy Emil barátom indítványa megenged, hogy négyen szólalhatnak fel, vagy a mit Mérey Lajos képviselőtársam odamódositott, hogy kettő ellene, kettő pedig mellette szólalhat fel, valami nagy fontosságot, különös jelentőséget nem tulaj donitok azért, mert ilyen kérdésben már minden képviselő előzetesen állást foglal ós attól eltérni nem igen szokott. Sokkal ötletesebb, szellemesebb a franczia házszabályoknak az az intézkedése, hogy a vita bezárásánál, ha az indítvány megtétetett, csak egy felszólalást enged meg, még pedig az indítvány ellen. Én ezt az egy felszólalást is kihagytam, mert hogy ha egyet engedünk is meg, már kaput nyitunk az obstrukcziónak, már pedig az a fontos, hogy az indítvány felett 26*