Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

299. országos ülés 1908 márczius 27-én, pénteken. 187 képviselőház tanácskozásának tárgya olyan természetű, hogy annak sürgős letárgyalása hazájára és a népre nézve életkérdés, joga legyen a ház elnökét arra kérni, hogy javasolja a képviselőháznak arra a napirenden levő tárgyra nézve a sürgősséget. Ha aztán a ház elnöke, a kire nézve előrebocsátottam azt, hogy a pártatlanságába vetett hit általános kell hogy legyen a képviselőházban, azt fogja látni, hogy az illető képviselőnek nincs igaza és hogy az ügy nem sürgős, akkor röviden ki fogja jelenteni, hogy a »képviselő indítványát nem teszem magamévá<< és akkor a sürgősség elesett. Ha azonban a ház elnöke azt fogja látni és ugy fogja érezni, hogy valóban igaza van annak a felszólaló képviselőnek és az az ügy sürgős, akkor a képviselőház plénumában a képviselőkhöz azt a kérdést fogja intézni: kimondják-e az illető tárgyra nézve a sürgősséget, igen vagy nem ? Ha azután akad 227 képviselő, vagyis az összes képviselőknek abszolút többsége, a kik a sürgősséget kimondják, akkor az a napirenden lévő tárgy sürgősen lesz tárgyalandó. Inditványom elfogadásában látom én a ház szabad rendelkezési jogának és az elnök pártatlanságának valódi biztositékát. Mert ha elfogadtatnék — a miben bizom és remélem, hogy nem fog elfogadtatni — Nagy Emil és Mérey Lajos inditványa, különösen Nagy Emil inditványa, akkor mi történnék ? Az történnék, hogy 150 képviselő Írásos indítványára kénytelen az elnök nyilatkozatot tenni: vagy azt, hogy visszautasítja azt a 150 aláirásos sürgősségi indítványt, vagy azt, hogy magáévá teszi, Méltóztassék a t. képviselőháznak elképzelni, hogy az elnök milyen nehéz helyzetben lesz egy ilyen adott esetben. 150 képviselő a mai képviselők számának egyharmadrésze. A képviselők egy harmadrészével szemben az elnök már bizonyos tekintetben feszélyezettnek kell, hogy érezze magát. Ha 150 képviselő kívánságát visszautasítja, akkor attól kell tartania, hogy a ház egyharmad részének véleményével ellentétbe jutott, a ház egyharmad részének akaratát utasította vissza. Ha pedig elfogadja az elnök annak a 150 képviselőnek az indítványát és a többséggel megszavaztatja a sürgősséget, akkor is megrendül a képviselőház elnökének pártatlanságába vetett hit a kisebbségben, a mely esetleg a sürgősség kimondását ellenzi, abban az ő szólásszabadságának korlátozását és elfojtását látja. Az én inditványom mind a két veszedelemnek elejét veszi. Egy képviselő kívánságával szemben sokkal szabadabban nyilatkozhatik meg a ház elnöke, sokkal szabadabban mondhatja, hogy nem tartja az ügyet sürgősnek arra, hogy a házat megszavaztassa. Viszont én 227 képviselő hozzájárulásához kötném a sürgősség kimondását azért, mert igy Id volna zárva, hogy pártpolitikai érdekből, a párturalom kedvéért valamely ügyben, a mely a képviselők hazafiúi lelkiismeretét bántaná, a mely a képviselők szabad mérlegelését korlátozná, a sürgősség játszi kedvvel a mindenkori többség részéről kimondassék. 227 képviselőt sokkal nehezebben lehet arra kapni, hogy egy sürgősséget kimondjon akkor, ha az az ügy valóban az ország és a nép szempontjából nem sürgős és ha 227 képviselő ha egy ügyre kimondja a sürgősséget, akkor a kisebbség lelkében nem fog a sérelem érzése maradni, sem a megbántás érzése, mert a ház abszolút többségének akarata előtt az a kisebbség nyugodtabb szívvel meghajlik, mint hogy ha elfogadnák Mérey Lajos vagy Nagy Emil indítványát, a mely 150 képviselő akaratához köti a sürgősség kimondását. Ez az egyik ok, a miért én tisztelettel kérem indítványomnak elfogadását. A másik ok pedig, a miért javaslom inditványom elfogadását, a következő : Egy igen szakavatott pennából kikerült dolgozat van előttem, a melynek czime »Parlamenti dolgok« és a melyből néhány sort a t. képviselőház engedelmével fel fogok olvasni azért, mert szorosan hozzátartozik indítványomhoz. Ha az én igénytelen szavaim, a melyekkel szemben a képviselőház tagjainak többsége bizonyos averzióval viseltetik, mint a kisebbség egy tagjának szavaival szemben, nem birnak hatni, de talán ez a pártatlan bírája a házszabály körül folyó mostani vitának, meggyőzné a képviselőház többségét arról, hogy valóban nem szabad Mérey Lajos vagy Nagy Emil képviselő urak indítványának első részét változatlanul elfogadni. (Halljuk I a baloldal hátsó padjain.) Ez az igen érdekes tanulmány, a melyet a képviselőház többségének figyelmébe ajánlok, igy hangzik : »A Nagy Emil képviselő által a házban előterjesztett indítvány szerint 150 képviselőnek Írásbeli kérelmére az elnök indítványozhatja valamely ügy tárgyalására nézve a sürgősség kimondását és az ülések meghosszabbítását. Mielőtt tehát a ház akaratának megnyilatkozására kerülhetne a sor, két biztosítékhoz van kötve a rendszabály alkalmazása. Az egyik abban áll, hogy a kérelmet igen tekintélyes számú képviselőnek kell előterjesztenie, a másik abban, hogy csakis az elnök hozzájárulásával bocsátható a kérdés szavazás alá. E kettőnek összekapcsolása azonban, a helyett, hogy fokozná, inkább kisebbíti a biztosíték értékét.« A mikor t. i. e sorok megírattak, akkor még Mérey képviselő urnak az a függetlenségi és 48-as párt nevében beadott módosító inditványa nem volt ismeretes. De ha ismeretes lett volna, ennek a fejtegetésnek logikájából kitűnik, hogy ez az avatott tanulmányíró bizonyára még kevésbbé fogadta volna el Mérey Lajos indítványát. »A rendszabály pártatlansága iránt több megnyugvást nyújt ma, ha a kezdeményezés súlya az elnöki székben lenne. Lélektani alapon állitható, hogy előre nem látható jövő alakulásokban is a kizárólagos egyéni és politikai felelősség érzete és az elnöki szék pártatlanságának és méltóságának megbecsülése az elnököt nagyobb mértékben rászoríthatja arra, hogy a kisebbség jogos érdekét tekintetbe vegye, mint hogyha csupán hozzájárulását kell adnia a jelentékenyebb számú képviselő kéréséhez.« 24*