Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

178 299. országos ülés 1908 indítványokra vonatkozólag a házszabályok 216. §-a megint határozottan azt rendeli, hogy azokat mindig irásha foglalva kell beadni; tehát ez az egyedüli követelménye a házszabályoknak és e felett azután a ház határoz. A szónoknak az a joga, hogy indítványt beadjon,, a képviselői joggal jár, és így a házszabályoknak a beszédre vonatkozó rendelkezését s az elnöknek e tekintetben adott jogot az Írásban beadott indítványokra kiterjeszteni nem lehet. Ezért én is azon véleményhez ragaszkodom, hogy az elnök hatásköréhez nem tartozik magának olyan jogokat vindikálni, a melyek a házszabályok határozott rendelkezéseivel ellentétben állanak. Megnyugtatásul, és esetleg Farkasházy képviselő ur megnyugtatására, azt mondotta az elnök ur, hogy a szólásszabadságot akarja itt védeni, mert hiszem ha megengedtetnék, hogy egy indítvány nem kellő helyen adassék be, azt későbben sem lehetne megtenni és így esetleg megengedtetnék, hogy az nem kellő helyen fogadtassék el. A háznak van joga határozni az indítvány felett és azt azon indokból, mert nem vonatkozik pl. az első pontra, a ház elutasíthatja. De ebből nem lehet azt következtetni, hogy azt az indítványt ki lehet vonni a ház határozata alól és az elnöknek ilyen jogot lehet adni. Ha a szólásszabadságot ekként akarják biztosítani, éjjen ugj^ jár Farkasházy képviselőtársam, mint járunk mi pl. az iskolai törvénynyel, melyet mi károsnak tartunk, de a kormány mindég hangoztatta, hogy javunkra alkotja. Nekünk is azt mondják, hogy itt a törvényeket a mi javunkra hozzák, pedig hátrányunkra, kárunkra vannak. Es az elnök ur, a mikor panaszkodik itten Farkasházy képviselőtársam és a balpárt a szólásszabadság elvonása ellen, azt mondja nekik : hiszen nem vonom el tőletek, csak több szabadságot adok. Ezzel szemben én ragaszkodom ahhoz, hogy a házszabályok helyes értelme szerint az elnök urnak nincsen joga határozni az indítványok felett. Ez a jog csak a házat magát illeti meg. (Zaj, Elnök csenget.) Hiszen megtörténhetik, hogy valaki feláll, indítványt nyújt be és az elnök azt egyszerűen visszautasítja. Ez nem parlamentarizmus. Ez egyszerű játék. Az indítványt a házhoz adják be és nem az elnökhöz ; a háznak kell tehát határoznia, akár elfogadja azt, akár nem. Elnök : Maniu képviselő urat illeti a szó. Maniu Gyula: T. ház ! A házszabályokhoz és személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Eakovszky István képviselő ur tegnap felszólalásomra a következőkkel aposztrofált engem (olvassa): »T. képviselőház ! A mit itt Maniu képviselő ur elmondott, hogy az igen t. elnök ur eljárása alkotmányellenes, törvényellenes és házszabályellenes, azt én határozottan tagadom. (Helyeslés.) Ha a t. házelnök ur ugy járt volna el, a hogy Maniu képviselő ur a tényállást a ház elé festette, igenis, az lett volna. De egyrészt a tényállás nem volt való, ugy, a hogy előadta, másrészt a 216. §., a melyre a t. márczius 27-én, pénteken. képviselő ur hivatkozott, egészen hamisan lett itten czitálva. (Igaz ! Ugy van ! Nagy zaj.)« (Ugy van ! ügy van ! jóbbfelől. Tovább olvas) : »Elnök : Csendet kérek. Rakovszky István : A t. képviselő ur igen óvatos és igen ügyes volt, nem czitált, mert rosszhiszeműen adta elő a dolgot.<< Szmrecsányi György: Igaz, igy van! Maniu Gyula : T. ház ! Én nem akarom követni Eakovszky István képviselő urat a vitatkozásnak azon utján, a melyen ő maga elindult. Az én álláspontom, a melynek kifejezést adtam, sokkal erősebb, semhogy annak gyengeségét a szavak erősségével, hogy ne mondjam, durvaságával kellene kipótolni. Épen azért arra szorítkozom, hogy tiltakozzam azon mód ellen, a melylyel engem Rakovszky István képviselő ur akkor illetett, másrészt, hogy mind a háznak, mind az egész közvéleménynek szeme elé állítsam azt a tényt: mennyiben felelt meg Rakovszky István kijelentése a való tényállásnak. Egyszerűen fel fogom olvasni azt, a mit az elnök kijelentett és azt, a mit én mondottam s igy a ház meg fog győződni arról, hogy valóban nem én voltam az, a ki nem hűen adtam elő a tényállást. T. ház ! A mikor az elnök ur Farkasházy Zsigmond képviselő úrtól megvonta a szót, a következőket mondotta (olvassa) : »Ez a harmadik ponttal van összefüggésben, az első pontnál ezt nem lehet tárgyalni és ilyen határozati javaslatot nem lehet benyújtani. Miután a képviselő ur kétszeri figyelmeztetésemre sem hallgatott, megvonom tőle a szót.« Ez volt a tényállás. Mikor pedig én a házszabályokhoz felszólalva a tényállást előadtam, a következőket mondottam (olvassa) : »A házszabályokhoz kivánok szólni a 215. §. értelmében, a 216. és 217. §. értelmezése iránt. Előttünk volt az eset, a melyben a t. elnök ur megvonta a szót Farkasházy Zsigmond képviselő úrtól azért, mert állítólag a tárgytól való eltérés történt, másodsorban pedig azért, mert oly elleninditványt nyújtott be, a mely a t. elnök ur véleménye szerint nem tartozik a tárgyhoz.« Én tehát emlékezetből majdnem szó szerint ismételtem azt, a mit az elnök ur mondott. Ebből az következik, hogy Rakovszky István képviselő urnak az az állítása, hogy én nem adtam elő hűen a tényállást és nem szegeztem le hűen a dolgot, nem egyéb, mint légbőlkapás. Továbbá Rakovszky István kéj3viselő ur azt mondotta, hogy én hamisan czitáltam. Bocsánatot kérek, én egyáltalában nem czitáltam, hanem visszaadtam szavaimmal egy szakasznak a tartalmát, szerény véleményem szerint, a mely lehet jó, vagy lehet rossz. (Mozgás jóbbfelől.) Szmrecsányi György: Ott van a rosszhiszeműség ! Maniu Gyula: Hiszen nemcsak czitálni lehet egy ilyen szakaszt, hanem annak tartalmáról is elmondhatja mindenki véleményét saját belátása szerint. A kérdés csak az, hogy ez a vélemény helyes, vagy nem helyes ; ezt mindenesetre ugy a t. háznak, mint Rakovszky István képviselő