Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

176 299. országos ülés 1908 márczius 27-én, pénteken. könyvben. Mivel pedig ez az elleninditvány tíznél több képviselő aláírásával beterjesztetett, azt vagy elfogadja az elnök ur, vagy visszautasítja ; de bármelyik ténynek benne kell lenni a jegyzőkönyvben, mert különben egyáltalában nem lehetne tudni, hogy vájjon mi történt ezzel az elleninditványnyal, mert az nem tény, hogy itt maradt a jjadon, ez nem olyan tény, a miből valami kitűnhetnék, hogy pl. a terembiztos felvitte. Azt hiszem, t. ház, nagyon egyszerűen el lehetne intézni ezt a mulasztást. Máskor is előfordult már, hogy a tárgyalások zajában, izgalmában valami tévedés, félreértés történt, a melyet aztán utólag reparáltak. En tehát arra kérem a mélyen t. elnök urat, ne méltóztassék ebből az inczidensből egy olyan preczedenst alkotni, a mely később nagyon káros következményekre vezethet, mert én őszintén megvallom, hogy felszólalásom és aggodalmam czélja az a kérés, a melyet a házhoz intézek, hogy t. i. méltóztassék reparálni ezt a megtörtént tévedést, a mely egészen konkrét indítványommal történt. Az elnök urnak igaza van, hogy ezt reparálni lehet azáltal, hogy más benyújtja ezt az indítványt egy más alkalommal, mert hiszen a háznak igen sok alkalma lesz a katonai kérdések kikapcsolásáról beszélni; de én abból indulok ki ennek a kérdésnek behatóbb megvitatásánál, hogy itt egy olyan preezedens alkottatik, a mely későbbre a képviselők inditványozási jogát, a mely a házszabályokon meg a parlamentarizmuson egyáltalában alapszik, teljesen megnyirbálja. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogyha elleninditványok és határozati javaslatok elbírálása, azok tartalmának megvizsgálása a ház elnökének jogkörébe tartoznék, az elmúlt negyven esztendő alatt csak fordult volna elő egyetlen egy preezedens, hogy az elnök elbírált volna egy elleninditványt azzal, hogy kimondotta volna, hogy az a tárgyhoz nem tartozik. Méltóztassék nekem egyetlenegy esetet említeni, mélyen t. elnök ur. Én nem Perczel Dezső idejéből példálózom, hanem az összes elnökök idejéből, a midőn azt állítom, hogy nem fordult sohasem elő, hogy az elnök ilyen elleninditványt visszautasított volna. Volt igenis példa arra, — s talán ez lebegett az elnök ur szeme előtt — hogy ilyen elleninditványra nézve az elnök kifejezte azon nézetét, hogy ez nem ide tartozik, nem most nyújtható be és felkérte az illető képviselőt, hogy legyen szives máskor benyújtani, s az illető képviselő azután belátása szerint ezt megtette vagy nem tette meg. Ha az elnök ur ezt a felszólítást intézte volna hozzám, talán eleget tettem volna a felszólításnak ; de előre kijelentem, hogy, ha az elnök ur szives lesz ezt a felszólítást hozzám intézni, most is kész vagyok visszavonni azt az elleninditványt, mert nekem a legfőbb aggodalmam nem ezen elleninditványra magára vonatkozik, minthogy ennek érdemileg való leszavazását módjában áll a háznak reparálni, azt még százszor a ház elé terjeszthetjük, igen sok alkalma lesz még a háznak arra vonatkozólag határozni; de az én aggodalmam oda irányul, hogy ebből a véletlenből, a terembiztosnak mulasztásából vagy feledékenységéből, s az ebből származó hiányos eljárásból egy olyan preezedens alkottatik, a mely a parlamentarizmus legelemibb jogát megsérti. En arra kérném a mélyen t. elnök urat — Rakovszky István alelnök ur is egy esetben konstatálta, hogy tévedett és tévedését helyreigazította — hogy méltóztassék konstatálni, hogy nem az elnök tévedett, hanem hogy technikai tévedés folytán az elleninditvány nem került kellő időben a ház elnökének kezébe. Méltóztassék esetleg hozzám azt a felszólítást intézni, hogy vonjam vissza az elleninditványt, mert ez nem ide tartozik, s én készséggel visszavonom. De az, hogy az elnöknek joga volna elbírálni.... (Zaj.) Lengyel Zoltán : Miniszterek visszaszívnak sokkal hamarabb, deputáczió nélkül is. Farkasházy Zsigmond : ... egy elleninditványnak tartalmát, ez olyan elemi jogát sértené meg a képviselőnek, hogy ez egyúttal a parlamentarizmusnak, mindnyájunknak, a magyar alkotmányosságnak súlyos sérelmével járna. Ezt a kérelmet vagyok bátor tehát az elnök úrhoz intézni. Ezzel kapcsolatban minden esetre kérem, hogy a jegyzőkönyv kiigazittassék, mert még hogyha az elnök ur — a mit nagyon sajnálnék — ebből az elgaloppirozásból származó állásponthoz tovább is ragaszkodnék, akkor olyan irányban kellene módosítani a jegyzőkönyvet, hogy ezen elleninditvány beterjesztetett és elutasittatott. Ez ellen azután nekünk módunkban lesz tiltakozni és tiltakozni is fogunk minden alkalommal, mert, hogy az elnöknek joga volna a képviselőknek inditványozási jogát ellenőrizni, ez annál kevésbbé állhat meg, mert semmiféle jogát a kéviselőknek, még a kérvényezési jogát sincsen joga ellenőrizni és megbírálni, mert, ha az ország legutolsó polgára egy képviselő utján kérvényt nyújt be, az elnöknek kötelessége azt a beérkezett irományok között bemutatni aliáznak, s a ház dönt a felett, hogy foglalkozik-e azzal a kérvénynyel, vagy nem. Ha az utolsó honpolgárnak megvan ez a joga, de az elnöknek nincs visszautasitási joga, akkor igenis a képviselőnek is megvan az a joga, hogy saját belátása szerint bírálja el, hogy milyen indítványt adjon be. Ilyen preezedens elkerülése végett, a mely, hogy most alkottatnék meg, abból következik, hogy még nem fordult elő, kérem az elnököt, hogy minden párttusától és minden személyes animozitástól eltekintve, méltóztassék ezt a kérdést elbírálni. Elnök : Hammersberg László ! Hammersberg László : T. ház ! Nem szándékozom kitérni azokra a magyarázatokra, a melyek a házszabályoknak helyes vagy helytelen kezelésére vonatkozólag itt előadattak, még formailag sem, mert igazán nem vagyok tisztában vele, vájjon azon kérdés felett, hogy vájjon a jegyzőkönyv helyesen van-e szerkesztve és tehát észrevétellel vagy észrevétel nélkül hitelesittessék-e,