Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

164 298. országos ülés Í908 márczius 26-án, csütörtökön. nyara, ha ahhoz az elnök is hozzájárul, a ház elrendelheti, hogy valamely törvényjavaslat vagy indítvány azonnal, minden más törvényjavaslat vagy indítvány mellőzésével tárgyalás alá vétessék, valamint elrendelheti a parlamenti tárgyalás idejének meghosszabbítását is ; a sürgősségi indítvány keü, hogy magában foglalja a tárgyalás anyagát, valamint a tárgyalási idő meghosszabbítására vonatkozó előterjesztést.<< (Zaj.) Továbbá : Az indítvány első pontjára vonatkozólag indítványozom, hogy a Nagy Emil-féle indítvány első mondatának harmadik pontjában »ülések tartama« helyett >>az ülésok időtartamai iktattassák be. Továbbá van szerencsém a következő módosítást benyújtani: »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle, tárgyalás alatt lévő 723. számú indítvány 2. pontjának »elrendelésére« kitétele helyett »elhatározására« tétessék be.« (Zaj balfelől.) Laehne Hugó: Ez már tisztára technikai obstrukczió ! Lukács László: Továbbá : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle indítvány 4. pontjában >>a tanácskozás ideje megszakítandó)) kitétel helyett »a tanácskozási idő félbeszakitható« tétessék.« Azután : »Inditványozom, hogy a Nagy Emilféle indítvány ötödik mondatában »oszlatható el« szavak helyett »nem zárható be« szavak illesztendők. T. ház ! Ez igen kevés számú módositás az első ponthoz, tekintve azt, hogy annak minden mondata, egész szerkesztése és grammatikai alkata egy nonsens és valóban a magyar nyelv természetével, géniuszával homlokegyenest ellenkező. Midőn határozati javaslatom és a benyújtott módosítások elfogadását kérem, egyúttal felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a következő szakaszokhoz ismét ilyen stiláris módosításokat leszek bátor benyújtani, mert nem lehet tűrni, hogy a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozó testület olyan magyar kifejezéseket használjon, a melyeket magyar ember nem érthet meg, a melyeket magyar észjárás fel nem foghat, s a melyekről csak azt mondhatjuk, hogy talán sejti valaki, hogy mit jelentenek, de preczize nem állapithatja meg ezt a kifejezésekből. A művészet, a tudomány, a közgazdaság, a közigazgatás, a honvédelem, a népnevelés, általában ezen közkincset képező alkotások megállapodott és kijegeczesedett nézeteket hoztak magukkal az emberiség életébe. Ezek a nézetek, elvek épen azért, mert nagy szellemek alkotásának kifejezései, örök becscsel birnak az emberiség életében, örök igazságok és ifyenek gyanánt élnek az emberiség köztudatában. Különösen a jogi élet mezején vannak ilyen elvek. Van azonban egy, a mely úgyszólván valamennyit szabályozza és a mely különösen értékes alkalmazást nyer az emberek jogi viszonyainak megállapításában, a miért is a tárgyalás alatt lévő házszabályreviziós indítványra vonatkozólag is bír és kell, hogy bírjon érvénynyel. -Ez a nagy elv ugy hangzik — így fogalmaztatott az őseink által — forma dat esse rei. Ezt a nagy elvet egy modern nyelven sem lehet ilyen röviden, a benne rejlő nagy gondolatok teljes épségben hagyásával kifejezni a nélkül, hogy annak értelmezése kárt ne szenvedne, hanem csakis körül lehet irni. Ez a körülírás nem árthat és nem lehet veszedelmére az eszmének, ha megmaradunk a lényeg szabatos kifejezése meUett. Ez az elv azt jelenti, hogy ha valaki egy intézményt, ha valaki egy törvényt akar a nép életébe belevinni, vagy egy házszabálymódosítást akar elfogadtatni, akkor mindenekelőtt szabatos kifejezést kell, hogy használjon, a mely szabatos kifejezés kell, hogy az alkotó lelkében élő eszmét kifejezze, hogy a külvilág, a kivüle álló emberek is érthessék meg épen azt a fogalmat, a mit ki akar fejezni. Miért oly szép, miért oly elragadó az anyatermészet a maga alkotásaiban ? Azért, mert megvan benne az összhang, esztétika, megvan a szabatosságnak és az czélszerűségnek nemes vonala. Ez az egységes benyomás, az esztétikai érzék az ember életében, ez az érzet vezeti az embert az ő szellemi munkálkodásában és jogi alkotásainak meg valósításában is és ezért a házszabályrevizió meghozatalában is ezen örök igazságot magában foglaló törvénynek kell érvényesülnie. Ez az elv kell, hogy jelenjék meg és uralkodjék különösen a politikai élet terén, ez az az elv, a mely állami, közgazdasági, politikai, sőt még vallásos életünknek is sarkalatos elve. (Zajos felkiáltások a baloldalon és jobbfelől: A tárgyhoz szóljon ! Ez nem általános vita !) A mi a parlament működését illeti, annak kereteit a házszabály állapítja meg és így azok megállajutásának és módosításának kérdése a jogtudomány körébe esik. Ennélfogva egy ilyen indítvány számot kell, hogy vessen azon körülménynyel és azon követelménynyel, a melyet a politikai közélet természete hoz magával. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat először is arra, hogy beszédet olvasni nem szabad. (Elénk helyeslés.) Továbbá figyelmeztetem, hogy általános fejtegetésekbe nem bocsátkozhatik a képviselő ur. Méltóztassék a tárgyhoz szólni, mert különben megvonom a képviselő úrtól a szót. (Elénk helyeslés.) Lukács László : A parlament tárgyalása alatt lévő indítvány tartalmi részét mi már megbiráltuk, most hátra van, hogy annak külalakjára tegyük meg észrevételeinket, annyival inkább, mert ez a külalak szoros kapcsolatban van az indítvány lényegével és jogi tartalmával. így pl. mindjárt az indítvány legelső részében a következők foglaltatnak (olvassa) : »150 jelenlévő képviselő Írásban benyújtott kérelmére, ha ahhoz az elnök is hozzájárul, a ház az elnök indítványára stb. elrendelheti*. Kérdem, t. ház, hogy a mi választóink miért küldöttek minket ide ? Azért-e, hogy mi itt kérelmekkel járuljunk valaki elé 1 Nem; mi a törvényalkotás nemes czéljára küldettünk ide;