Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden, 11 bármilyen körből vette is az a maga eredetét, abban a perczben, a midőn alkalmas arra. hogy ezen eszméknek itten való érvényesülését megakadályozza, abban a perczben ennek nem az lesz a következménye, hogy az eszmék fognak letörni, hanem hogy a harcz, nem itten nyugodtan, megfontoltan, a nyilvános fórum ellenőrzése alatt fog megtörténni, hanem ki fog oda menni olyan elementáris erővel, a mely magával fogja ragadni nemcsak a rosszat, hanem a jót is, a melynek megmentése ebben a parlamentben lehetséges volna. Azon uj eszmék, azon áramlatok, a melyek ebből a parlamentből kizárva voltak, természetesen — és ez nem tetszik az uraknak — osztozkodni kivannak a hatalomban ; ha egyelőre nem is ugy, hogy a tényleges, a gyakorlati hatalmat kezükbe ragadják, hanem, hogy a hatalom mikénti gyakorlásánál, habár közvetve is, közreműködjenek. Es ne csodálkozzanak ezen, mert az a rendszer, a melyet önök ma képviselnek, körülbelül 40 esztendeje tartja a maga uralma alatt az országot. Ez alatt a negyven esztendő alatt önök bebizonyították azt, hogy egyénileg, mondjuk osztályilag uralkodni igen, de vezetni nem tudnak. (Ugy van! a Mzépen.) Nemcsak a szabadságot nem respektálták, hanem nem tudnak vezetni sem a fejlődés azon utján, a melyet a népek, a különféle társadalmi osztályok és különféle eszmék elől elzárni nem lehet, önök nemcsak, hogy nem vezettek fejlődéshez, hanem a szabadságot is megvonták sok olyan érdekközösségtől, sok olyan egyediségtől, a mely a szabadságot a maga kollektív részére feltétlenül jogositva van megkivánni. De feltéve, hogy önök a szabadságot respektálták is, kultiválták is, ez nem elég, mert én részemről a szabadságot hatalom nélkül, majdnem semmire sem becsülöm. Hisz akkor, a mikor egy államban megvan az a tagoltság, hogy egyfelől áll állandóan a hatalom, másfelől j^edig a szabadság, akkor megszűnt az egészséges vérkeringés, a mely nélkül ép ugy, mint az emberi szervezet, az állami szervezet is tönkremegy. Szabadság hatalom nélkül semmit sem ér. önök pedig, a kik ebben a parlamentben többségben vannak, állandósítani akarják a hatalmat a maguk részére. Ezáltal a vérkeringést megszüntetik, üszkösödést idéznek elő, a mi az egész állami organizmus életműködését megakadályozza. Önök e vérkeringés megakadályozását czélozzák evvel a házszabályrevizióval és épen azért, mert az a parlamenti szólásszabadságot illuzóriussá teszi, a tárgyalás alatt levő indítványt nem fogadom el, hanem a magam részéről a következő határozati javaslatot terjesztem be, kérve annak elfogadását (olvassa) : »A tárgyalás alatt levő indítvány elvetésével jelentse ki a ház, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogra vonatkozó törvényjavaslaton kívül más törvényjavaslatok letárgyalására magát etikailag és politikailag feljogosítottnak nem tekinti. Az uj választói törvény alapján összehívandó valódi népparlament lesz hivatva a házszabályokat revízió alá venni és pedig olyképen, hogy a parlamenti szólásszabadság teljes mértékben biztosittassék az elnöki »tulbuzgósággal« szemben is.« (Helyeslés a középen.) Csizmazia Endre jegyző : Molnár Jenő ! Molnár Jenő : T. képviselőház ! Ezelőtt három esztendővel végződött be egy vita,azonban nem ugy, mint a hogy ennek a mi küzdelmünknek eredményét vártuk. Minden, a mi itt az utóbbi esztendőben történik, 1867 év óta minden törvényjavaslat egy más állam érdekében történik. Mikor az elnök ur azt a csengőt megrázza, közvetve az is egy másik állam érdekében történik. (Derültség.) Ne csodálkozzanak azon, t. ház, hogy itt egy örökös küzdelemnek keli folynia, a mely küzdelem egy végczélhoz vezet, és ez Magyarország függetlensége. A helyett azonban, hogy közelednénk napról napra ehhez a czéllioz, napról napra eltávolodunk attól. Mi ennek az oka ? Az, hogy az a nép, a mely odakünn küzd, embereket nevel politikára, megválasztja őket képviselőnek, a képviselőválasztások alkalmával a szuronyok elébe áll, verekedik, csakhogy szeretett jelöltjét diadalra juttassa, és a mikor az feljön ide, megfeledkezik a népről, s oda dobja magát a hatalom szolgálatába. Mindent tud adni a nép a képviselőnek, adhat tekintélyt, politikai hivatást, fizetést, de egyet nem képes adni : kitüntetéseket és azt a díszt, a mely a politikai poziczióhoz ma már szükséges. Ha azokat a valóságos belső titkos tanácsosságokat, udvari tanácsosságokat, nemességeket a 48-as körök osztogatnák, egészen nyugodtak lehetnénk, mert akkor a nemzet is közelebb volna ahhoz a végczélhoz, a melyért mi küzdünk. Farkasházy Zsigmond : Igaz ! Molnár Jenő: Tárgyalás alatt van ismét egy házszabályrevizió. Azt hiszik talán, hogy ez az ország érdekében történik ? Első látszatra minden okos ember oszthatja azt a feltevést, azt az indokot, a melylyel ezt a házszabályreviziót idehozták és a mely azt tartalmazza, hogy a parlamentnek mint minden más testületnek, tanácskozási rendjét kell, hogy bizonyos szakaszok szabályozzák. Ez nagyon tetszetős. De nem ez az indoka a házszabályreviziónak. Egészen más indok készteti a hatalmon lévő köröket arra, hogy a házszabályreviziót, ide hozzák. Mi lehet ez. Ismét csak az, a mivel beszédemet kezdtem, t. i. Ausztriának érdeke. Később majd még egy párszor rá fogok térni erre a mi kedves barátunkra : Ausztriára, most azonban azt a kérdést vagyok kénytelen feltenni, hogjr vájjon azoknak van-e igazuk, a kik most ezt a házszabályreviziót ideterjesztették, vagy nekünk, a kik azt mondjuk, hogy ezt a házszabályreviziót még akkor is, ha szükséges, most ideterjeszteni nem időszerű. (Ugy van ! balfelöl.) Miért nem időszerű ? Azért, mert mikor mi a választási küzdelmekbe belementünk, bizonyos programmot adtunk a népnek. Nevezetesen megegyeztek a koahczióban lévő pártok abban, hogy minden függőben lévő kérdést, a melynek el nem intézése az országnak nyugodt ormányzását akadályozza, elintézünk, de sernmi9*