Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

298. országos ülés 1908 r, Farkasházy Zsigmond: De, hogy azok — nem tudom, hogy közéjük sorolandó-e t. képviselőtársam is — sokan vannak a többségben, a kik nem hogy 16 óráig beszéltek volna, de eddig még 5 perczig sem hallatták szavukat itt a házban, hajlandók volnának erre a munkára folytonosan és állandóan akkor, a mikor nagyfontosságú, a nemzetre nézve életbevágó javaslatok kerülnek itt megvitatás alá, abban én erősen kételkedem. Én azt hiszem, hogy — és ezt méltóztassék figyelembe venni — ennek a 16 órás tervezetnek legnagyobb veszedelme az, hogy annyira el fogja mérgesíteni, annyira vaddá és keserűvé fogja tenni a hangulatot itt e házban, hogy normális tanácskozások, még ha lesznek is, a kik feláldozzák a tüdejüket és egészségüket és pusztán érveik előadásával akarják az időt kitölteni, valósággal lehetetlenné válnak. Azt mondják erre és a mélyen t. belügyminiszter ur is azt mondotta annak idején, hogy ez elvégre is önfeláldozás dolga és nagy kérdéseknél, nagyszabású nemzeti érdekek megvédelmezésénél 16 órán át beszélni, 16 órán át vitatkozni és tanácskozni, elvégre nem olyan nagy önfeláldozás, mint elesni a barikádokon. Bátor vagyok elsősorban is konstatálni, hogy a parlamentarizmusnak nem tartozik a lényegébe az, hogy itt élet-halálharcz folyjék. A parlamentarizmusnak az a lényege, hogy a szőnyegen forgó tárgyak megvitattassanak és ebből kifolyólag az eszmék tisztáztassanak. Már pedig konstatálhatom, hogy 16 órás ülésekkel valamely tárgyat megvitatni teljesen lehetetlenség. (Helyeslések a baloldalon.) Hogyan képzelik önök, hogy egy 16 órás ülésen vagy mondjuk 10—12 vagy 14 órányi tárgyalás után lehetséges legyen még valakit kapaczitálni és meggyőzni egy kérdésnek helyes vagy helytelen voltáról? Ezzel szemben azt mondja a t. belügyminiszter nr, bogy a 16 órás üléseken már nem lesz szó a kapaczitálásról, hanem csak arról, hogy az obstrukcziót legyőzzük. Csak hogy akkor a t. belügyminiszter ur ennek a javaslatnak a mai szövegezését teljesen figyelmen kivül hagyja. Rámutattam már arra ismételten, hogy Wekerle Sándor t. pénzügyminiszter ur a költségvetést akarja ezen sürgősségi módosítással tárgyaltatni. Már most képzeljék el azt az esetet, hogy itt 16 órás ülésekkel engedjük tárgyaltatni a költségvetést. Valakinek, mondjuk nem is az obstruálók, nem is a kisebbség tagjai közül, hanem a többség részéről, egy oly tárczához van érdemleges és lényeges előadni valója, a mely csak a hatodik vagy hetedik helyen kerül tárgyalásra. Ekkor az illetőnek reggel 10 órakor ide kell jönnie és várnia kell azt, hogy mikor fog az 5., 6. vagy 7-ik helyen az ő tárczájára a sor kerülni, állandóan permanencziában kell lennie, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. 26-án, csütörtökön. 161 mert a kisebbséggel, az obstruálókkal összeköttetése nem lévén, nem is képzelheti, nem is tudhatja, hogy az ő tárczájának a tárgyalására mikor kerül a sor ? Itt kell ülnie és várnia, a mig végre 14 vagy 15 óra múlva felszólalhat. Kérdem már most, hogy vájjon ezen, semmiféle obstrukcziós szándék által nem irányított felszólalás a legcsekélyebb mértékben is vezethet-e a kapaczitálásra, vezethet-e oda, hogy az illető valakit meggyőzzön ós az országot egy esetleges kártól megvédhesse? Én azt hiszem, ha önök minden ellenállásunk daczára megszavaznák a tizenhatórás üléseket, akkor joggal vághatnók oda önöknek, a mit az angol parlamentben Cowen képviselő vágott oda, a mikor a klotürt behozták, hogy, ha tizenhat óráig akarnak üléseket tartani, akkor tessék inkább kimondani, hogy a kormány azon javaslata felett, a melyre a sürgősséget kívánja, egyszerűen szavazni kell. Ez sokkal előnyösebb volna a parlamentarizmus szeinpontjából, mert azokat a szenvedelmeket, gyűlölködéseket, veszedelmeket, a melyek a tizenhat órán keresztül elmérgesedett hangulatban rejlenek, az országról elhárítanák. De gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur azt mondotta — és meg vagyok győződve arról, hogy jóhiszeműen mondotta — hogy a tizenhat órás ülésekre tulajdonképen sohasem fog rákerülni a sor, ez csak fenyegetés czéljából szükséges, hogy a többség kezében meglegyen a mód, hogy ha egy rakonczátlan kisebbséggel áll szemben, akkor alkalmazhassa a tizenhat órás üléseket. Itt most egy nagyon fontos kérdés merül fel. Azt kérdem én önöktől, hogy ezen országgyűlés tartama alatt, a melyre ez a házszabály vonatkozik, micsoda olyan indítványok, micsoda olyan törvényjavaslatok kerülhetnek tárgyalásra, a melyek olyan elkeseredést és elszántságot idézhetnek fel a képviselők körében, hogy lehetséges és szükséges legyen a tizenhat órás ülésekkel való ijesztés ? Bocsássanak meg, én meghajlom mindenki véleménye előtt, sőt hajlandó vagyok még a tizenhat órás ülések szükségét is elismerni, ha méltóztatnak nekem mást mutatni ebben a tekintetben, mint a választói reformot, és esetleg a katonai kérdést. Ez a kettő az, a melylyel ezen országgyűlés alatt olyan ellenállást és elkeseredést idézhetnek fel, hogy csak a tizenhat órás ülések fenyegetésével lehet a kormánynak boldogulni. Már most vegyük első sorban a választói reform kérdését, a mely ebben az indítványban világosan bennfoglaltatik, mint olyan, a melyre a tizenhat órás ülés szüksége fennforog. Hát kérdem a belügyminiszter úrtól és a t. háztól, lehetőnek tartják-e egyáltalán, hogy a választói reformot tizenhat órás ülésekkel vigyük keresztül, lehetőnek tartják-e, hogy egy ilyen korszakalkotó reform tizenhat órán keresztül tárgyaltassék heteken át ebben a házban? 21