Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

158 298. országos ülés 1908 márczius 26-án, csütörtökön. ide, akkor lehetséges lesz tárgyalni és nem lesz az a kisebbség, a mely egy 250 képviselőből álló többséggel szemben ellenállani merjen. Akkor nem lesz szükség azoknak a további szigorú intézkedéseknek az alkalmazására sem, mert 250 képviselőnek Írásban benyújtott akarata előtt kénytelen lesz a kisebbség meghajolni. De hogy milyen lazán, milyen meggondolatlanul van ez az egész házszabályreviziós tervezet szövegezve, azt bizonyitja, hogy daczára annak, hogy jelenlévő képviselőknek Írásban benyújtott kérelméről van szó, nincsen megállapítva annak módja és eszköze, hogy a jelenlét hogyan konstatálható. Erre nézve is vagyok bátor módosítást benyújtani. Módositványom, a melynek elfogadását elkerülhetetlennek tartom, igy szól: »A 723. számú indítvány első mondata után tétessék: »a sürgősséget kérők jelenléte nyilt ülésen, neveik felolvasásával állapítandó meg«. Kérem a t. házat, ne méltóztassék minden módositványtól, minden indítványtól visszariadni. Nagy Emil, a szövegező, maga elismerte, hogy ez nagyon gyenge javaslat és mindenki, a ki ért a házszabályokhoz, látja, hogy ez hevenyészett dolog, a mely nem igen felel meg a czélnak. Ne álütsák tehát önök, többség, a kik keveset foglalkoztak a javaslattal, azt, hogy ez oly tökéletesség és szentség, a melyhez nem lehet hozzányúlni. Méltóztassanak elfogadni minden lojális módosítást, ezzel csak elősegítik azon becsületes czélok elérését, a melyeket el akarnak érni. Mivel még hosszasabban vagyok kénytelen a tárgyhoz szólni, vagyok bátor szünetet kérni. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Farkasházy Zsigmond képviselő urat illeti a szó. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Készséggel hozzájárulok Mérey Lajos t. képviselő ur azon benyújtott módosít ványához, a mely szerint a sürgősség és az ülések idejének meghosszabbitása bifurkáltassék. Ez a módositás megfelel azoknak az intenezióknak, a melyeket a javaslat állítólag követ; csak az ellen az indokolás ellen van kifogásom, a melylyel Mérey Lajos t. képviselőtársam ezt a módosítást előterjesztette. 0 ezt valami konczessziónak kívánja feltüntetni, a melyet a többség a kisebbségnek tesz. Elejétől fogva téves az a felfogás, mint hogyha a mai többség a mai kisebbségnek konczessziót tehetne, avagy megfordítva. Mert hiszen a többség vagy kisebbség fogalma nagyon változékony és épen a közel jövő fogja megmutatni, hogy nem nekünk, hanem maguknak teszik a képviselő urak azon szívességeket, a melyekkel most bennünket lekötelezni óhajtanak. De eltekintve ettől, ez a módositás, hogy t. i. a sürgősség és az ülések idejének meghosszabbitása bifurkáltassék, nem a kisebbségnek szolgál elsősorban javára és nem a kisebbség akczióképességét szolgálja, hanem épen a többségét. Méltóztassék figyelembe venni, hogyha egy többség és különösen nálunk, a hol a parlamentbe való járás és szorgalom épen a többség soraiban nem nagyon grasszál, ha mondom, egy ilyen többség azon kérdés előtt áll, hogy ő egy csapásra kimondja a sürgősséget, a mely határozottan nem neki kellemetlen, hanem a kisebbségnek és ugyanakkor kimondja a tiz órára való meghosszabbítást, a mely bizony neki is kellemetlen, akkor még azt a siralmas 150 szavazatot is összehozni, a melyet ez az indítvány kíván, nagyon nehéz lesz, sőt talán nem is sikerül. Ha ellenben csak arról lesz szó, hogy a vizes lepedőt ráteritsék a kisebbségre egy sürgősségi határozat hozatalával, a mely semmi esetre sem kellemetlen a többségnek, csak a kisebbségnek, akkor a 150 embert könnyű lesz megkapni és a mikor megvan a sürgősség, a mikor az ki lett mondva, akkor a kisebbség meg lesz fosztva egyik legerősebb eszközétől, a második pontban megszüntetett tanácskozási mód igénybevételétől, a mikor az ülések tiz órai meghosszabbítására kerül a sor. Igenis, ez a kettéválasztás tulaj donkép csalétek a többség számára a mindenkori kormány kezében. Hogy az idea erre vonatkozólag történetesen a mi részünkről jön, nem érdem, nem ok arra, hogy minket ennek elfogadásával lekötelezzenek, mert ezzel kvázi egy későbbi kormánynak véltünk segítségére jönni, amennyiben igazságos czéljai vannak. Mondom, elfogadom e módosítást, ós ennek konzekvencziájaképen vagyok bátor benyújtani azt a módosítást, a mely szerint (olvassa) : A 723. számú indítvány 3., 4.. 5. és 6. soraiban e szavaktól »és az ülések« azon pontig »tartama alatt előterjeszthető« kihagyassanak és egyúttal hogy világosan benne legyen, hogy egyszerre proponálni a kétféle dolgot nem lehet, ezen szavak helyébe tenni kérem : »a sürgősségre vonatkozó inditványnyal együtt az ülések meghosszabbitása nem hozható javaslatba«. Már most át kell térnem a javaslat legkényesebb részére, a tanácskozási idő meghoszszabbitására. Elismerem, hogy egy szempont van, a mely esetleg indokolhatná, sőt hogy ugy mondjam, egyenesen javalja is a tanácskozási idő meghosszabbítását, hogy t. i. alkalma legyen a háznak nagyobb munkát kifejteni és ezzel eredményesebb munkát teljesíteni. De, ha ezt a czólt követi a házszabálymódositó tervezet, akkor méltóztatott volna, követve gróf Andrássy Gyula régi javaslatát, a melyet most báró Bánffy Dezső terjesztett elő, egyszerűen ä 203. §. rendelkezéseit oly módon kiegészíteni, mint a hogy báró Bánffy Dezső indítványában foglaltatik. A 203. §. az ő szövegezésében igy szól (olvassa): »A napirend tárgyalására szánt időt, valamint az interpellácziók, az ezekre adott válaszok és a kérvények tárgyalásának idejét minden ülésszak