Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

298. országos ülés 1908 márczius 26-án, csütörtökön. 155 Jetes vitára kerüljön. Megpróbáltuk önöket meggyőzni arról, hogy a házszabályok módositása általában véve nem aktuális és az országra nézve káros. Es ka sajnálatunkra törekvésünk, buzgalmunk, erőlködésünk a remélt eredményre nem vezetett, ennek okát csak abban tudjuk keresni, hogy önök között sokan vannak, a kik jóhiszeműen egy látszat által megtévesztetik magukat, a melyre lesz szerencsém felszólalásom végén rámutatni. Annyit azonban mondhatok, hogy ha nekünk nem sikerült megakadályozni azt és rábeszélni a többséget arra, hogy ezen javaslat részletes tárgyalásába bele ne menjen, akkor most a részletes tárgyalás alkalmával minden tőlünk telhető eszközt megragadunk és mindent meg fogunk tenni arra, hogy ez a javaslat, ugy, a mint ma előttünk van, érvényre ne emelkedhessek és hogy ezzel az ország Ausztriának prédájává ne legyen. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Sokszor esett szó ezen vita során . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond : ... és az elmúlt három esztendő folyamán arról, hogy ez a házszabályrevizió elkerülhetetlen szükség és hogy Ausztriával szemben ez az országra nézve nem veszedelmes. Leszek bátor kimutatni ezen javaslat szövegéből, hogy igenis, ezen javaslatnak mai szövegezésében és mai formájában ezen veszedelem fennáll, és hogy az ma, ugy a mint itt szövegezve van, nem is alkalmas semmi egyébre, mint hogy Magyarországnak az ujonczmegajánlásra vonatkozó önrendelkezési jogát megnyirbálja. Felszólalásomban ez lesz a lényeges és azt hiszem, az inditvány szövegéből lesz módom és alkalmam ezt kimutatni. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Már Nagy György t. képviselőtársam felszólalásából megfigyelhettem, hogy nem könnyű feladat ezen javaslattal, annak részleteivel érdemlegesen és behatóan foglalkozni. Ez egy olyan gaUimatiász, a zűrzavaros mondatok, mellékmondatok és kiegészítő mondatok olyan halmaza, hogy annak valódi intenczióját és tendencziáját kihámozni, azt részleteiben megvilágítani, megvizsgálni és korrigálni a lehetetlenséggel határos. És én előre figyelmeztetem a t. házat, nem bánom, ha nem lesz igazam, de tartok tőle, hogy a végeredmény nekem fog igazat adni, — hogy a javaslatnak ily módon való tárgyalásával — t. i. három szakaszban, ezek az intézkedések olyan csoportban halmozódnak össze és a vita végén olyan zűrzavar fog keletkezni, hogy lehetetlenség lesz egyáltalában a háznak ezen inditvány felett szavazni; a ház nem tudja majd megállapítani, mit fogad el és mit mellőz, mert lesznek inditványok, alinditványok, főinditványok és mellékinditványok, ezekkel szemben megint fognak állani módositások, almódositások, ugy hogy teles lehetetlenség lesz kiigazodni a felett, hogy miképen teendő fel tulaj donképen a kérdés, és miként kell szavazni. Eötvös Károly t. képviselőtársam nagyon elmésen és igen találóan jellemezte ezt a házszabály reviziós szöveget és annak során kifogásolta annak magyarságát, mondatszerkezetét, logikai tartalmát, értelmezését és a világosság szempontjából való megbízhatóságát. A mikor ezzel a beszédével Eötvös Károly t. képviselőtársam úgyszólván agyonütötte ezt az egész házszabálymódositási indítványt, akkor történt, hogy a folyosón hozzálépett Nagy Emil t. képviselő ur és azt mondotta : igaz, elismerem, hogy ez az inditvány ebben a mostani szövegezésében abszurdum, zűrzavaros és értelmetlen dolog. Mentegette magát és azt mondotta, hogy ők, a képviselők, akkor Pólában jártak, ott voltak elfoglalva a tengerészet megvizsgálásával. És egyszerre csak jött hazulról a vészhir a tengeri csaták zajába, hogy Budapesten a parlamenti körökben nagy forrongás van, mert kiütött a házszabályrevízió kérdése köriili haroz. Erre hazasiettek, s miután ez az inditvány már szőnyegen forgott, nem volt módjában alapos munkát végezni és azért történt, hogy ilyen értelmetlen és összefüggés nélküli szövegezésben került ez az inditvány a ház szine elé. Bocsánatot kérek, ez az indokolás nem hogy menthetné a javaslat kusza voltát, hanem annak szerkesztőire és benyuj tóira nézve egyenesen súlyos szemrehányást jelent. Méltóztassék ezt az indítványt szövegezésében és mondatszerkezetében, minden részleteiben összehasonlítani azzal a házszabályrevizióval, a mely eredetileg gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur munkája volt, s a melyet ezúttal b. Bánffy Dezső képviselő ur terjesztett elő : milyen szerves, világos és egyszerű ez a munkálat, mennyire megfelel annak a czélnak, a melyet követni akar, mennyire magán viseli ez a megfontolt becsületes szándékot, utógondolat és hátsó tervek nélküli emberek gondolkozását és munkálkodását, szemben a szőnyegen lévő inditványnyal, a mely csupa hátsó ajtó, félreértésre alkalmat adó ravaszság, mellékgondolat. Nagy Emil képviselő ur azon alkalommal, a mikor ez a beszélgetés történt, megígérte és kilátásba helyezte, hogy módosittatni fog ez a szöveg és világosabbá, helyesebbé, okosabbá fog tétetni. Ez az Ígéret beteljesedett. Gondolom, Mérey Lajos képviselő ur módositásai foglalják magukban azoknak az Ígéreteknek beváltását, a melyeket ebben a tekintetben Nagy Emil képviselő ur tett. En teljesen elfogulatlan véleményét kérem az uraknak arról, hogy vájjon ezen módosítás után, a melyet önök talán egész szövegében ismernek és a melyet részletekre felbontva Mérey Lajos t. képviselőtársam ma benyújtott, hogy ezen módosítás után ez az inditvány jobb, vüágosabb lett-e, meglelel-e annak a czélnak, a melyet követni akar ? Hiszen leszek szerencsés kimutatni, hogy azok, a kik ezt a javaslatot készítették és érette az apaságot vállalták, egyrészről maguk sem tudták, hogy milyen czélt akarnak elérni, vagy legalább is a czélok tömkelegében eltévedtek; 20*