Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-292
10 2u2. országos ülés 1908 márczius 17-én. kedden. jutott, képes lesz ezen parlamenti reformeszmét megbuktatni ? A vüágért sem. Akármilyen reviziót fognak önök a házszabály tekintetében behozni, akármilyen mellékeszközökkel fogják önök a valódi parlamenti reformnak útját állni, azért a parlamenti reform a maga útjában megállni nem fog, és pedig azért, mert ennél a parlamentnél sokkal erősebb, hatalmasabb erők működnek arra, hogy ez a parlamenti reform megvalósuljon. Sajnos, példátlan eset a parlamentek történetében, hogy nem a népparlament az. a mely a népek jogának kiterjesztését forszírozza, j>éldátlan eset az, hogy a népképviselők akarata ellenére, úgyszólván azok duzzogása mellett, kénytelenek a népnek szabadabb, tágabb kaput kinyitni. Es ha ezeket a kapukat egyszer már kinyitották ezen eszmék részére, azt gondolják önök, hogy az ilyen reviziós javaslattal képesek lesznek ezen parlamenti reformeszme előtt ezen kapukat bezárni ? Nem lesznek képesek, és pedig azért, mert olyan hatalmas, erős, igazságos és méltányos áramlatok keletkeztek, hogy azok előtt a parlament kapuit többé bezárni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! középen.) Az igen t. belügyminiszter ur maga sem akarja a kérdést akkép felállitani egész meztelenségében, hogy meg akarja akadályozni a valódi népjjarlamentnek az életrehi vasát, hanem egy másik, az egész parlamentre és a parlament minden tagjára — legalább az én szempontomból — nagyon sértő mellékindokolást hoz fel. Azt mondja, hogy szükség van a revízióra, mert a parlamenti reform annyi egyéni és lokális érdeket fog érinteni, hogy teljességgel lehetetlen lesz ezt a parlamenti reformot az obstrukcziótól megmenteni. Hát olyan kevésre beesüli a t. belügyminiszter ur a népképviselőket, olyan kevésre becsül bennünket valamennyiünkét, egyenként és összesen, . . . Farkasházy Zsigmond: Ebben igaza van! Maniu Gyula : . . . hogy képesnek tart bennünket, önöket is, minket is (Zaj.) arra, hogy lokális, egyéni érdekből megakadályozzuk egy oly reform életre hívását, a mely a népakaratot kívánja életrejuttatni ? Nem. t. ház. ez csak ürügy. De ha nem is ürügy, kérdem, helyes-e egész évtizedekre kiható törvényt ilyen statáriális módon megcsinálni ? Vájjon nem az a czélja-e a törvényhozásnak, hogy olyan törvényeket hozzon, melyek közmegnyugvást keltsenek ? Vájjon kevesebbre becsüli a t. belügyminiszter ur a saját képességeit és kevesebbre becsüli ezt a parlamentet, mint az osztrák miniszterek képességét, mint az osztrák parlamentet ? Képzelhető volt-e, t. ház, hogy Ausztriában lehetséges közmegnyugvással egy oly választói törvényt meghozni, a melyben a pártok, a fajok, az osztályok stb. érdekei egy törvénybe összeegyeztethetők voltak ? Hát mit szóltunk volna hozzá mi és mit szólt volna ahhoz a világ, hogyha az osztrák parlament, mielőtt azon törvényt meghozta volna, szájkosarat tett volna a képviselők szájára, hogy ne szólalhasson fel senki és ne birálhassa meg azt az alkotandó törvényjavaslatot. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Csakhogy az osztrák parlament ezt nem tette meg, t. ház, hanem igyekezett megalkudni minden egyes érdekkel, s azután lehetőleg kielégítve valamennyit, közmegnyugvásra hozni meg azt a törvényt. Még pedig miért, t. képviselőház ? Azért, mert egy törvénynek az ereje nem a szuronyok milliójában rejlik, nem azon formális alakban, a mely mellett az a törvényjavaslat törvénynyé lesz, hanem azon jogi meggyőződésben, a melyet az az illető törvény a felszínre juttatott, (Igaz ! Ugy van !) s azon közmegnyugvásban, a melyet az a törvény létrehozni tud. Hiábavaló a szuronyok milliója, hiábavaló az alkotmánynak üres formája, ha nincsen meg a jogi meggyőződés és nincsen meg a közmegnyugvás, a mely kell, hogy minden olyan intézményt áthasson, a mely hivatva van évtizedeken keresztül egy ország sorsát intézni. Ha önök ilyen erőltetett módon fogják ezt a parlamenti reformot megcsinálni és nem fogják az általános érdekek figyelembe vételével az egyes érdekeket is kielégíteni, és nem fognak igyekezni a mai viszonyok mérlegelésével közmegnyugvást kelteni ezen választási reform megalkotásával, akkor gondolják meg egyúttal azt is, hogy ennek az egész alkotásnak czéíja nem lesz. Nem lesz más eredménye, mint volt Ausztriában a Badeni-féle javaslatnak. Ha ugy fogják megcsinálni ezt a reformot, akkor ez nem lesz egyéb, mint egy ujabb harcznak a kezdete (Helyeslés a középen. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) azon elemek bevonásával, a melyek ma a parlamentben nem küzdhetnek, mert egy valódi népparlamentben nem nyilvánulhat meg másként a népnek igaz akarata, mintha az általános választói titkos és egyenlő jogot alkotjuk meg. De tegyük fel, hogy önök e mellett a házszabályrevizió mellett fogják megcsinálni ezt a parlamenti reformot, kérdem, hogy ezzel a házszabályrevízióval el tudják-e önök érni azt, a mit a t. belügyminiszter ur akar, hogy t. i. azok az uj eszmék, a melyek feltétlenül be fognak vonulni a parlamentbe, itt nem fognak érvényesülni és képesek lesznek-e önök megakadályozni azt a továbbfejlődést, a melyet a mai parlament úgyszólván guzsbakötve tart ? Engedelmet kérek, ezt soha elérni nem fogják. Tegyük azonban fel, hogy a házszabályrevizió alkalmas lenne, hogy a házban elnémítson bizonyos irányzatokat, vájjon ez az ország javára és előnyére fog megtörténni ? Hát csak emlékezzenek vissza ezelőtt három esztendőre, nem történt-e meg akkor, a midőn a parlamentben lehetetlen volt az önök gondolatmenetében való küzdelem, a mikor e parlamentben liázszabályreviziókkal és házfeloszlatásokkal lehetetlenné tették az önök eszméiért való itteni küzdelmet, nem mentek-e önök ki a nép közé, nem tartottak-e százával népgyüléseket és nem történtek-e olyan evolucziók, a melyek valószínűleg azon eszméknek előnyére váltak, de az országra nézve károsak és hátrányosak voltak. De bármilyen legyen is ez a házszabályrevizió,
