Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

150 298. országos ülés 1908 márczius 26-án, csütörtökön. nek ki. (Egy hang balfelöl: Ott vannak! Farkasházy. Derültség.) Hát ez a különbség; nálunk Farkasházyak vannak, de majd a többség pártjaiban házi farkasok lesznek, a kiket feliratnak, és a kik süány, gyenge érvelésüket itt elő fogják terjeszteni, s ezzel a silány felszólalásukkal elveszik az erős meggyőződés, kemény kötelű, becsületes gondolkozású, a szólásszabadságért vértanuságra is kész függetlenségi és 48-as képviselőktől azt a jogot, hogy ők a maguk aggodalmának itt a parlamentben kifejezést adhassanak. T. képviselőház ! Ez a veszedelem fenyeget. Méltóztassék csak meggondolni, méltóztassék megfigyelni : kettő feliratkozik mellette, — a felett diszponálni nem tudunk, hogy ki iratkozik fel, nem is akarunk, — tehát a ki megszavazza, mellette iratkozik fel; igen, de az ellene való felszólalás joga is elvétetik az által, — volt is már jn'eczedens rá — hogy a többségi párt részéről csak pro forma iratkozik fel ellene egy-két ember azért, hogy elüttessék a kisebbség attól, hogy aggodalmainak kifejezést adhasson. (Halljuk ! Halljuk, !) A Nagy Emil-féle inditvány első szakasza — azért kell megemlitenem,hogy első szakasza, mert különben szómegvonás veszélye fenyeget — kimondja, hogy határozathozatalra 150 képviselő jelenléte szükséges. Az inditvány ezen része, ép ugy, mint az egész inditvány, a magyar parlamentarizmusnak hatósági pecséttel, a ház határozatával hitelesitendő szegénységi bizonyítványa. Hát ilyen fontos indítványnál csak 150 tag jelenlétét kívánja a t. képviselőház ? Hát a ház tagjaiban nincs annyi munkaszeretet és ügybuzgóság, hogy ilyen fontos inditvány tárgyalásakor itt is legyenek ? Az egész ország sorsát érdekli ez az ügy. Minden képviselőnek kötelessége nézetét kifejteni. Százötven képviselő semmiesetre sem elég. A legkevesebb lesz, a mit meg lehet kivánni, a képviselők összes számának fele, illetőleg felénél egygyel több, tehát összesen 227 képviselő ; ámbár a magam részéről ezt sem tartom elegendőnek. Nem azért választjuk a képviselőket sokszor igazán még vérontás árán is, hogy elbújjanak fontos kérdések megszavazása elől, (ügy van ! balfelöl.) hanem azért, hogy helyt álljanak, meggyőződésüknek kifejezést adjanak. Azért kivánják csak 150 képviselő jelenlétét, mert jól tudják, hogy ilyen merénylethez csak 150 embert is nehéz megkapni. Mutatta ezt a tegnapelőtti szavazás eredménye is, a midőn alkalmat sem adtak nekünk arra, hogy név szerint szavazhassunk, s a midőn másfelől kitűnt, hogy egy ilyen fontos kérdés tárgyalásánál 150 képviselőt alig lehet egybegyűjteni. Minden képviselő idegenkedik, vonakodik ezen indítványtól. (Felkiáltások : Örüljetek neki ! Ez mellettetek szól I) Én nem magam mellett vagy más mellett, hanem a nemzet érdekében beszélek ; (Helyeslés balfelől.) nem ugy szólok, mint egy parlamenti kisebbségi párt egyik igénytelen tagja, hanem mint a magyar nemzet egy tagja és mint ilyen minden állásfoglalásommal az egyetemes nagy nemzeti érdeket veszem figyelembe, a mely megköveteli, hogy a mandátummal, a népbizalommal felruházott képviselők itt üljenek a parlamentben és teljesitsék képviselői kötelességeiket. (Elénk helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Ha már az inditvány beadása 150 képviselőhöz van kötve, akkor nem lehet a megszavazásra, illetve a határozathozatalra vonatkozó számot szintén csak ezen korláthoz kötni. A legkevesebb, a mit megkövetelhet a képviselőház, az, hogy igenis, 227 képviselő akkor. a mikor a megszavazásról van szó, jelen legyen. (Egy Jiang : Ne kapjanak napidíjat, ha ? incsenek jelen !) Nagyon helyesen jegyezte meg a t. képviselőtársam, hogy napidijat ne kapjon az olyan képviselő, a ki nem teljesiti kötelességét, mert ha mi, minden magánérdekünket feláldozva, a nemzet érdekében hónapokig lelkesen küzdhetünk itt, hol van az megirva, hogy egyes képviselőknek jog adassék arra, hogy ezen idő alatt a saját ügyeiket intézve, az ország ügyeit hanyagolják el ? Nem mondom, hogy önző érdekben járnak el, de áUitom, hogy a ki vállalkozik a képviselőségre, annak az ország ügye legyen az első, annak meg kell jelennie napnap után a házban és teljesitenie kell kötelességét. Nekünk is volna más dolgunk, mi is végezhetnők a magunk munkáját, de a mi dicséretet érdemel és a mi előtt a többség is azt hiszem, meghajtja a zászlaját, ez az, hogy egy kisebbség minden tagja a maga anyagi tönkretételével is elhanyagolja a maga foglalkozását csak azért, hogy megvédhesse a nemzet érdekét, hogy annak itt szószólója lehessen. Mit gondolnak a t. képviselő urak ? A mig egyesek nyugodtan töltik idejüket a kávéházakban, addig a kisebbségnek éjjel-nappal kell dolgoznia, vidékre kell utaznia és itt a parlamentben egynéhány maroknyi embernek fanatikus erővel kell küzdenie a szólásszabadság megvédéseért. T. ház ! A Nagy Emil-féle inditvány első szakasza a következőképen rendelkezik : »A tanácskozás ideje megszakítható, s a megszakítást nem számítva ülésenként tiz órára terjedhet.« Mielőtt a t. ház határozna a felett, hogy tiz óráig tartson az ülés, vagy rövidebb ideig, jöjjön előbb tisztába azzal a nagy elvvel, mikor lehet ilyen a sürgősségre és az ülések meghosszabbítására vonatkozó indítványt- előterjeszteni. Azt az aggodalmat hallottam a folytonos műaggodalmaskodóktól, hogy nehéz dolog sürgősségi inditvány nélkül letárgyalni az általános választói jogról szóló törvényt, a melynek három-négy száz szakasza lehet, mert azokhoz mindenki hozzászólhat, akkor a tárgyalás eltarthat örökké. Ha igaz és komoly ez az aggodalom, a miben méltóztassanak megengedni, hogy kételkedjem, akkor legalább annyit kellett volna megtenni, hogy az általánosságban való tárgyalás a régi házszabályok alapján történjék. Hát általánosságban nem szabad majd komoly érvekkel hozzászólni a javaslathoz ? Lehet