Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-297
297. országos ülés 1908 márczius 2k-én, kedden. 131 sitása ellen mindaddig, mig a függő nagy kérdések Ausztria és köztünk eldöntve nincsenek. A kabinetkérdés felvetése tehát elhamarkodott dolog volt a miniszterek részéről: az első perczben tiltakoztak is az ellen, hogy valami közük lenne hozzá, a másik perczben már egy miniszter azonosította magát, a harmadikban pedig már egyik miniszter azt mondotta, hogy nem tekinti ugyan a házszabálykérdést kabinetkérdésnek, csak abban az esetben, ha ebből a házszabálykérdésből olyan kérdés áU elő, a mely a minisztérium megmaradását veszélyezteti. A minisztérium igy egészen helytelenül járt el, a mikor a házszabálykérdésből kabinetkérdést csinált. Már most kérdés, hogy a mai helyzetben csakugyan olyan szükség van-e a házszabályrnódositásra azért, mert a parlament nem tud hasznos munkásságot végezni, mivel ezt sok külső körülmény, nemzetiség, kisebbség stb. akadályozza. Annakidején Tisza István grófot is a legnagyobb csendesség, békesség zavarta meg és akkor jött elő a házszabályrevizióval. Ez buktatta meg őt. Most sincsenek olyan kérdések, a melyek az ország érdekében sürgősen megoldandók volnának. És mint a derült égből lecsapó villám jön ez a házszabályrevizió. Én nem tartom magát a helyzetet olyannak, a mely elodázhatatlanul szükségessé tenné, hogy a meglévő házszabályok módosíttassanak. De mint többször kijelentettem és ismételten hangsúlyozom, hog)' a paktum szerint nem. vagyunk kötelesek a házszabályok módosításába belemenni, nem azért, mintha a paktum szerint nem volna joga bármely félnek a házszabályok kérdésében állást foglalni, hanem azért nem vagyunk kötelesek állást foglalni, mert még azoknak a kérdéseknek, a melyek . . . (Folytonos zaj a bal-oldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Molnár Jenő: ... a paktumban foglaltatnak, s a melyek legalább nagy részben itt elő voltak adva, a napilapokban meg voltak beszélve, még azoknak megoldására sem szükséges a házszabályrevizió. Hogy a házszabálymódositás a paktumban benne volna, arról szó sincsen. Megmondottuk, meg is állapithatjuk, hogy az a paktum tárgyát nem képezte. Már most belemenni különféle kérdéseknek megoldásába, magunkra vállalni minden néven nevezendő kötelezettséget, megcsonkítani ennek a háznak szuverén jogát, korlátozni a szólásszabadságot : mindezt miért ? Azokat a feltételeket, a melyek a paktumban foglaltattak, eddig mind teljesítettük ; azért szükséges tehát a házszabályrevizió, mert még nehezebb kérdéseket kell majd megoldani, nemcsak olyanokat, a melyek a paktumban vannak, hanem olyanokat is, a melyek ott nem voltak, de a melyeknek megoldása a kormány érdekében szükségesnek mutatkozik. (Zaj.) T. képviselőház ! Azt mondják : határozatot kell hozni a háznak, hogy nincs joga a kisebbségnek egy legálisan megalakult többséget határozat meghozatalában mesterséges, erőszakos módon megakadáryozm. Az elébb már kimutattam, hogy a 48-as pártnak csak addig volt legális többsége, a mig a paktum arra kötelezte, a mig olyannak megszavazására nem hivták fel, a minek megszavazását tőle annak idején nem kívánták. Tehát nincsen beigazolva, hogy a legális többség ma is megvan. Annak idején a szabadelvű párttal szemben ugyanezt az indokot hoztuk fel, azt mondván, hogy ne erőszakolják önök a házszabályreviziót azon a czimen, hogy a többség akaratát akarják itt törvényerőre emelni, mert nem képviselik önök a nemzet többségét, mert — azt mondottuk — a választásoknál nem olyan eszközöket használtak, a melyek alkalmasak arra, hogy a nemzet akarata megnyilvánulhasson, valamint a választási törvény sem olyan, a mely biztosítékot nyújtana, hogy a választások teljesen kifejezik a nemzet akaratát. Hát ha akkor ezeket az indokokat felhozhattuk, a mely indokok alaposak voltak, és a melyeknek alapján sikerült ennek a pártnak győzelmét kivívni, akkor kértem, hogy most nem épen olyan-e a helyzet ? Magam állítom, hogy igenis ez a parlamenti többség j annak idején tisztességes módon volt beválasztva, a választásoknál semmiféle erőszak nem használtatott, hogy tehát akkor, a mikor bejött ez a többség, az legális volt; de abban a perczben, mihelyt lecsúszott elveinek alajyjáról, mihelyt olyanokat szavazott meg, a mikre magát a választóközönség előtt nem kötelezte, abban a perczben én nem tekintem ezt a többséget legálisnak. Ha lesz valaki, akármilyen ékesszóló, a ki az ellenkezőjét be tudja bizonyítani, akkor meghajlok előtte. De ez oly tétel, oly igazság, hogy nincs az az ékesszóló erő, a ki be tudná bizonyítani azt, hogy ez nem igy áll. Már most azt mondják, hogy mi megakadályozzuk a többséget a határozathozatalban. Bebizonyítottam, hogy már nem többség. Most azt is bebizonyítom, hogy igenis, ha módjában van a kisebbségnek megakadályozni oly határozatot, a mely nem a nép üdvösségére, nem a nép boldogságára, nem a nép érdekében hozatnék, illetőleg ha mi ugy látjuk, hogy az a nép érdekével ellenkezik, akkor nemcsak jogunk, de kötelességünk minden parlamentáris eszközt felhasználni annak megakadályozására. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Már most kérdezem, vájjon a gazdasági kiegyezésről szóló törvény, vagy az, hogy a házszabályok ellenére azt egy szakaszban tárgyaltuk, ugy hogy senki sem tudott hozzászólni a gazdasági kérdésekhez, vagy ez a házszabály-indítvány : mindez a nép boldogulását czélozza, ez mind arra való, hogy a magyar nemzet megerősödjék, hogy az ország erőforrásai gyarapodjanak, hogy a lakosság fizetőképessége emelkedjék, hogy az állam aktivitása növekedjék ? A helyett, hogy idehoznák a költségvetési törvényt, a mely egynémely beruházásról szól és az ország 17*
