Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-297

132 297. országos ülés Í908 millióinak adna foglalkozást, idehozzák a házszabályreviziót. Nem igaz tehát, hogy a többség minden határozatot meg kell, hogy hozhasson, nem igaz, hogy a kisebbségnek kötelessége hagyni a többséget, hogy hozzon határozatot, ellenkezőleg az az igaz, hogy csak olyan határozatot szabad ebben a házban hozni, a mely az ország üdvére és az ország jólétére irányul. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: T. ház ! Az utolsó volna egy parlament, a melyben a többség megszavaz olyan szabályokat, a melyeket annak előtte szentségnek tartott. Mert a házszabály ezelőtt igenis szentséget képezett; maga gróf Apponyi Albert t. képviselő ur szentségnek nevezte annak idején a házszabályt. Ma már nem nevezik szentségnek, hanem csak azt mondják, hogy ez egy tanácskozási szabály, a mely az életviszonyok alakulása folytán változást szenvedhet. Valamikor szentség volt; igaz, azt tette hozzá gróf Apponyi Albert, hogy nem szabad csinyt elkövetni és az ellen szólalt akkor fel, de azért tekintette ezt a csinyt olyan nagynak, mert óriási nagy alkotmánybiztositékot támadott meg, óriási nagy eszközt akart a nemzet kezéből kicsavarni, egy szentséget akart megszentségteleniteni. A mi akkor szentség volt, szentség kell, hogy legyen ma is, és én figyelmeztetem a többséget ismételten : ha csak módjában van, ne szavazza meg ezt a házszabályreviziót. Később, ma még nem tudjuk, hogy melyik időpontban, majd módosítani akarnók a házszabályokat ellenkező irányban, de már akkor, én azt hiszem, nagyon késő lesz, mert ez alatt a rövid idő alatt is majd olyan terheket raknak ezzel a házszabálylyal a magyar népre, a melyek alatt kétségbeesetten fog nyögni. Hiszen annak idején is mondták, hogy az obstrukczió micsoda kárt okoz ennek az országnak, micsoda veszedelme ennek az országnak. A függetlenségi és é8-as pártot, minket, a kik obstruáltunk, akkor a legmeggyalázóbb kifejezésekkel illettek. Azt mondották, hogy tönkre teszitek az országot. Pedig, t. képviselőház, soha jobb termés nem volt az országban, mint akkor ; (Derültség.) soha olyan gazdasági fellendülés nem volt, mint az obstrukczió alatt. És azátlal, t. ház, hogy obstruáltunk és igy megakadályoztuk az ujonczj avaslat törvényerőre emelkedését, száz meg száz miihókat takarítottunk meg az országnak, mert még most sincs az ujonczlétszám felemelve. Hát azt hiszik önök, hogy a kik obstruálnak, a maguk kedvéért teszik ? Hiszen mindazok, a kik itt vannak, semmi néven nevezendő politikai poziczióra nem pályáznak. Azok közül, a kik az akkori obstrukcziót csinálták, talán az egyetlen Szederkényi Nándoron kivül, a ki főispán lett, egyetlen egynek sem jutott hivatal, hanem a hivatalokat mindazok kapták, a kik minket ócsároltak, minket kisebbitettek, otthon kuksoltak békében és csak akkor jöttek hozzánk, a mikor már a gyümölcsöket le kellett szedni. Ne gondolják, hogy most másként volna; nem is akarjuk. márczius %h-én, kedden. Ha eredményeket érnénk el, akkor most sem mi szednénk a gyümölcsét, hanem egy pár ur, a ki most már előre elégedetlenkedik, a ki ebben a rendszerben nem kapott valami pozicziót, ilyen tartja magát készen egynehány és azok fogják az epret szedni, (Zaj és mozgás balfdől.) azok fogják a gyümölcsét leszedni annak az obstrukcziónak, a mi most folyik és akkor ezek fogják azokat az embereket ócsárolni és becsmérelni, a kik annak idejében majd ismét nemzeti hősök lesznek. Itt van Várady Károly t. képviselőtársam ; mondja meg, hogy nem igaz-e ? Itt van Ugron Gábor t. képviselőtársam, ő is tudja. Kaptak-e valami hivatalt, a miért obstruáltak ? Ugy-e nem ? Hanem azért csinálták, mert azt az ország érdekében üdvösnek és szükségesnek látták. Más az eszük ágában sem volt. Szederkényi Nándort is erővel kellett rávenni, hogy fogadjon el egy főispánságot, nehogy olyan óriási kontraszt legyen, hogy azok, a kik obstruáltak, a magyar közéletben szerephez nem jutnak. Ellenben azok, a kik akkor minket gyaláztak, ma két tulipánt viselnek és ma a 48-asok engem darabontnak, hazaárulónak hivnak, mert zavarom a czirkulusaikat, minthogy már beleültek a hivatalokba és a pozicziókba és ha talán egy kis zavar lesz, ki találnának onnan pottyanni. Tehát mi vagyunk a darabontok, pedig ezekkel ugy vagyunk ám, t. ház, mint a kozákokkal; ha egy kicsit megvakarjuk : előtűnik a muszka. Ha egy kicsit megtekintjük ezeket a 48-asokat és megvakarjuk, ott van a 48-as alatt a mameluk. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Miféle beszéd ez ?) Én megtettem a magam kötelességét tőlem telhetőleg. Nagyon sajnálom, hogy eredményt, legalább ma vagy pedig a közeljövőben látható eredményt nem tudtunk kivivni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a mostani többség tagjai, a kik a mi működésünket kárhoztatják, a legelsők lesznek, a kik azt fogják mondani : hej, igazatok volt, csak sajnáljuk, hogy mi is nem tehettük. Hát, t. ház, kövessék önök a vezéreiket. Szokoly Tamás: Követjük is ! Molnár Jenő: Szokoly Tamásnak muszáj követni. Szokoly Tamás: Követni nem muszáj ! Becsületes meggyőződésem ! Tudja meg ! Elnök : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Hát jól vna, meggyőződésből követi. Én nagyon szivesen követném a vezéreket. Nekem is olyan kényelmes helyzetem volna, mint önöknek, hogy csak tapsolnom kellene akkor, a mikor a vezérek beszélnek, otthon pedig azt mondanám : ha Kossuth, Apponyi elfogadják, csak nem lehetek különb náluk. Miért nem követem hát a vezéreket ? Azér mert azt tartom, hogy vezéreink a legnagyobb jóhiszeműség és a legbecsületesbb szándék mellet is egészen rossz utón haladnak és hogy "a bécsi diplomáczia egészen félrevezeti őket. A mikor Bécs a legbarátságosabb, a legmézes-mázosabb,