Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-297

130 2W7. országos ülés Í908 márczius 24-én, kedden. az elnököt a képviselőházzal együtt szétkergette. Ilyen körülmények között az elnöki hatáskört nem szabad kiterjesztenünk, mert nem olyan függetlenek az elnökök és nincs olyan hatalmuk, mint Parisban vagy más államokban. Azt pedig nem szabad előhozni, hogy másutt, mint Angliában vagy Francziaországban megszigorították a házszabályokat. A mi viszonyaink nagyon kicsinyesek és nagyon rosszak a külföldi viszonyokhoz képest. Mig mi nem tudjuk magunkat minden téren megerősiteni, mig a nemzeti államot nem tudjuk teljesen kiépiteni, mig akadnak Magyarországon magyar emberek, a kik az osztrák császár érdekét portálják, mig egy szál ember is akad Magyarországon, a ki az osztrák érdekekhez oda tudja magát fiizni, addig nem szabad a legutolsó kis jogot sem, még a vélt jogot sem kiadni kezünkből. A törvények nagy halmazáról, a nagy magyar alkotmányról beszélünk mi. Hát hova jut ennek a nagy alkotmánynak ereje, ha mi abból minden két-három esztendőben egy-egy biztosítékot lenyesünk ? Igenis, ez az utolsó biztosíték, mert ha ez a nagy többség nem tudott ellenállani az osztrák akaratnak, akkor, t. képviselőház, nem tudom, hogy később, a mikor ez a nagy többség nem lesz már többség, hogyan leszünk képesek megszigorított házszabályok mellett, újra megcsonkított alkotmánynyal ellentállam az osztrák kapzsiságnak ? Ezek intő szavak, t. képviselőház, a melyek, igaz, hogy csak egy egyszerű embertől erednek és önökre nincsenek is olyan hatással, mint hogyha valami nagy vezér mondaná. Am legyen ez így, de én nem azért jöttem ide, hogy magamnak önök előtt tekintélyt vívjak Id, hanem azért jöttem ide . . . Buza Barna: Komédiás ! (Zaj.) Molnár Jenő : Nagyobb komédiás maga Buza Barna t. képviselőtársam, mint én (Zaj.) nagyobb komédiás azért, mert kicsi képességgel akar nagy embert mutatni. (Folytonos zaj.) Elnök : Ezen kifejezésért Buza Barna t. képviselő urat rendreutasítom. Molnár Jenő: Addig, t. képviselőház, a mig csak egyetlen egy szál ember is akad, a ki az osztrák érdekeket portálja, semmit sem szabad feladni a nemzet jogaiból. Természetes, hogy önök erre is azt mondják, hogy a házszabályreviziót is épen azért akarjuk megcsinálni, mert meg akarjuk erősíteni a nemzetet. Egy hang (a baloldalon) : A magyar nemzetet! Molnár Jenő: Meg akarják erősíteni a magyar nemzetet. Ugyan hogyan erősitik meg a magyar nemzetet, ha olyan indokokat hoznak fel mindjárt, a mikor meg akarják ezt a revíziót csinálni, hogy ellenségeket teremtenek vele ? így, t. képviselőház, nem lehet megerősiteni a magyar nemzetet, hogyha minden utón, az ország minden részén ellenségeket szerezünk és ott, a hol erősen meg kellene állani, gyengeséget mutat. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az ut nem oda vezet, a mely czélja a függetlenségi és 48-as pártnak. Ez az ut a teljes romlásra visz. Az ország ugyan nem fog elpusztulni azáltal, hogyha 300 képviselő helyett más 300 képviselő lesz itt az országgyűlésen. Ezért még az ország nem veszett el, a folyók nem fognak kiapadni, a föld pedig a maga termését nem fogja megtagadni, ha akár Buza Barna, akár én, akár más t. képviselőtársam nem kerül be a képviselőházba. Ne féltsük mi az országot, nem kell azt félteni, ez az ország akkor is meglesz és ne gondolják, hogyha akár ennek a pártnak, akár a minisztériumnak el kell hagynia helyét, azután mindjárt vízözön jön. Egyszerűen csak más emberek fognak jönni, más emberek fogják a politikát vinni és hogyha nem azt fogják csinálni, a mit mi óhajtunk, ismét ott fognak bennünket találni ellenőrző szavunkkal és szorítani fogjuk őket arra, hogy Bécs felé annál erősebbek legyenek. Hiszen a mostani politikai helyzetnek épen az a baja, hogy a többségnek nincsen semmi kívánsága az osztrákokkal szemben hanem megad nekik mindent. Azért kellett nekünk kilépni, hogy legyen egy pár ember, a ki a többséget erre szorítja. Egy hang (a baloldalon) : Áldozatok ! Molnár Jenő: Ha a t. képviselőtársam nem akar áldozat lenni, az az ő dolga, maradjon ott, de az csak tény, hogy azok, a kik kiléptek a többségből, óriási áldozatot hoztak, a mikor magukra vették egy nagy pártnak a terhes kötelességét és azt az ódiumot, gyűlölködést és kisebbítést, a melyet a többség, a hatalom nap-nap után ellenük szór. Ehhez erkölcsi erő és bátorság szükséges, a mi nagyon kevés embernek van ám meg a mai világban, a ldk oly helyzetre szánják el magukat és annyira önfeláldozók, hogy a bekövetkezendő esetleges sok kellemetlenségért helytálljanak, a mi az ilyen eljárással együtt jár. Ezért minket nem gúny, hanem tisztelet illet meg, mert ez az igazság és nem a hatalom utáni vágyódás. Egy hang (a baloldalon) : Száli, te dicsekszel! Molnár Jenő: Felvetették a kabinetkérdést is, mondván, hogy ezzel a házszabályrevizióval állnak, vagy buknak. Mindjárt meg is jegyeztem, hogy azonban azt nem mondták, hogy győznek is, hanem csak azt, hogy hosszú ideig akarnak élni, a mig az obstrukczió tart és azután, ha nem sikerül a dolog, meg fog a minisztérium bukni. Azt, hogy győzni is akarnak, nem mondták, hanem hagyták a körülmények alakulására : ha a kisebbségnek nem lesz elég ereje, akkor győznek, ellenkező esetben pedig nem. Ez a nyilatkozat tehát nagyon óvatos volt és teljesen megfelelt a helyzetnek. A mi különben a kabinetkérdés felvetését illeti, 15—20 szónok kimutatta már, hogy a házszabálykérdés nem kormányzati kérdés, mert az, különösen nálunk, szuverén joga a háznak. Ha a ház egyéb jogait engedtük is csorbítani, ezt nem engedjük; legalább nyoma legyen ezeknek az aggályoknak, a melyeket ezen többségből kivált kisebbség annak idején fel fog használhatni az erőszakoskodó többség ellen. Mi fentartjuk azt a státuszkvót, hogy mindig voltak emberek ebben a házban, a kik tiltakoztak e házszabályok módo-