Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-297

297. országos ülés 1908 márczius 24-én, kedden. 129 Én eddig mindig harczoltam a 48-as elvek diadalra jutásáért, és egy perczig sem akarok attól eltántorodni, ha csak abból a szempontból is, hogy legyen egy kis kisebbség, a mely serkenti a több­séget, a mely figyelmezteti arra, hogy a 48-as párt­nak elvei megtartassanak. Ha ez a kisebbség csak ezt teljesíti is, már telj esitette kötelességét. Nem az a baj, hogy megalakult a balpárt, hanem az, hogy most alakult meg, mert meg vagyok győ­ződve arról, hogyha a gazdasági kiegyezés előtt alakul meg ez a párt, akkor nem kellett volna a kvótát sem felemelni, mert azt azért kellett fel­emelni, hogy a bankkérdést kikapcsolják. Kikap­csolták a bankkérdést, felemelték a kvótát s most az önálló bankot fogjuk elveszíteni. Mi ezeket a dolgokat tudtuk, de azt mondtuk, ez egy nagy kérdés, jó, legyen meg a vezérek akarata, nem veszszük magunkra a felelősséget, hogy az országot ismét a gazdasági válságnak tegyük ki, nem álltuk útját, tessék, csinálják. Most is, mit gondolnak, miért nem léptünk a teknikai obstrukczió útjára ? Azért talán, mert nem tartjuk . . . (Felkiáltások : Mert nem tudják megcsinálni! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Molnár Jenő : . . . ezt a kérdést olyan nagynak, a melyik azt megérdemelné ? Igen, csak nem akar­juk a közönséget ismét kitenni olyan zaklatásnak, mint három év előtt, mert az a haszna lenne ebből, mint abból volt, hogy egy pár ember sértett ambi­czióját újra ki fogják elégíteni. Nem léptünk erre a térre, nem zaklatjuk újra a közönséget, az majd lassankint ki fog ábrándulni ezekből a dolgokból, nem kell teknikai obstrukcziót csinálni, a nélkül is hozzánk fog jönni, (ügy van! balfelől.) Mikor a kisebbségnek ilyen hatalom van a kezében, akkor önök azt mondják erre a kisebb­ségre, hogy felforgatja az országot, tönkreteszi a függetlenségi és 48-as párti eszméket. (Nagy zaj.) Erre a kisebbségre ezt mondani, nem igazságos dolog. En a magam részéről sohasem fogok hozzá­járulni az ilyen dolgokhoz. (Zaj.) Azok, a kik nem tudom, miféle indokokból pártolják ezeket a dolgokat. . . Nagy György : Udvari tanácsosság, közjegyző­ség ! (Nagy zaj !) Muzsa Gyula : Az kéne nektek ! Fenyvesi Soma: ízléstelenség ezt mindennap felfrissíteni! Molnár Jenő: Akkor frissítjük fel, mikor nekünk tetszik ! Elnök : Csendet kérek ! (Nagy zaj.) Nagy György (közbeszól, de szavai a zajban nem érthetők). Molnár Jenő: Azt csináljuk talán, a mit az urak nekünk diktálnak ? Sohasem láttam olyan harczot, hogy azt csináljuk, a mit az ellenfél diktál! Nagy György (közbeszól, de szavai nem ért­hetők. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Nagy zaj balfelől.) Nagy György képviselő urat pedig rendre­utasítom és ha az elnök intézkedéseivel tovább is KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XVII. KÖTET. szembe száll és folytonos közbeszólásaival továbbra is akadályozni fogja a tanácskozás menetét: kénytelen leszek a háznak indítványozni, hogy alkalmazza vele szemben a házszabályok 255. §-át. (Helyeslés.) Molnár Jenő: A házszabályok alkalmazása kérdésében a többség oly terrorizmust fejtett ki, hogy a múltkor az elnök ur is kénytelen volt a terrorizmus hatása alatt tőlünk a szót megvonni, pedig mit akartunk mi akkor ? Elnök (csenget) : Engedelmet kérek, az elnök sohasem áll egyik pártnak terrorja alatt sem. Legalább én nem állok ez alatt, mert a magam részéről elnökké történt megválasztatásom első perczében tett azon fogadalmamhoz, hogy a ház­szabályokat pártatlanul fogom mindenkivel szem­ben alkalmazni, mindig és állandóan hű maradtam. (Igaz ! ügy van !) Én tehát nem engedek egy párt terrorjának sem és ezért a kéjrviselő urat ezen állításáért rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Molnár Jenő : Én azt akartam kifejtem, hogy múltkori kérelmünk nem volt házszabályellenes, mert, annak idejében, 1904. évi november 16-án, mikor kérdés intéztetett az akkori elnökhöz, mi módon akarja azt a határozati javaslatot táigyal­tatni, hogy vájjon engedi majd hozzászólni a részletekhez is, nagy beszédeket tartottak a mi­niszterek és a mi pártunk részéről is. Akkor azt mondotta az elnök, méltóztassék meghallgatni (olvassa) : »Polónyi képviselő ur Dániel Gábor és társai határozati javaslatára vonatkozólag azt a kérdést intézte hozzám, hogy lesz-e a Dániel Gábor-féle határozati javaslat felett általános vita és hogy hozzászólhat-e minden képviselő ezen ha­tározati javaslathoz, még azok is, a kik gróf Tisza István indítványához már hozzászóltak. Erre vo­natkozólag én egész röviden és egyszerűen és ha­tározottan kijelentem, hogy Dániel Gábor és társai határozati javaslatát teljesen a házszabályok értel­mében fogom kezelni.« Mi is csak azt a nyilatkozatot akartuk hallani, hogy vájjon a házszabályok értelmében fog-e tárg3raltatni ez az indítvány, de még ezt sem vol­tunk képesek elérni. Mondom, az utolsó időben az elnöki hatáskör­nek, az elnöki jogoknak gyakorlásában nem talál­juk meg azt az összhangot, azt az egyöntetűséget, a mely szükséges a tanácskozások vezetésének biztosítására. Azért az elnöki hatáskört pl. most ennél a házszabályreviziónál nem akarom annyira kiterjeszteni, hogy az elnöktől legyen függővé téve a sürgősség még akkor is, ha 150 képviselő fogja azt kérni. A mi politikai helyzetünk nem olyan mint más államoké. Prancziaországban, Pa­risban a képviselőház elnökének hatásköre alatt áll a páris-városi hadtestparancsnok, a parlament­ben állandóan egy díszszázad van egy ezredes parancsnoksága alatt, a mely dobszóval és zene­szóval vezeti minden istenáldott nap az elnököt az ő stallumjába. Ott az elnök hatásköre olyan nagy, hogy rendelkezik a katonaság felett, nálunk egy egyszerű honvédezredes a nép szuverenitását, 17

Next

/
Thumbnails
Contents