Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-297

297. országos ülés 1908 szükségünk lett volna. Tehát addig, a mig ez a többség nem szavazta meg a kvótaemelést és nem engedte az óriási jelentőséggel biró gazdasági kérdések eldöntését egy szakaszba szoritani, addig, a mig önök a házszabályrevizióval nem állottak elő, igenis képviselték a nemzet akaratát; de attól a percztől, a mikor a státuszkvóról ennyire lecsúszott a párt, nem képviseli többé a nemzet akaratát. Es ha azt mondják, hogy nem lehet minden kérdésben megkérdezni a nemzetet, azt válaszolom, hogy nem is ezt kivánjuk, azonban állitjuk, hogy egy olyan nagy horderejű kérdés, a melynek felvetése annak idején képes volt egy 40 éves rendszert megbuktatni, képes volt ennek a többségnek mai tagjait ide behozni, nem olyan mellékes kérdés, a melyért ne volna érdemes az országot megkérdezni. Ha nem akart ez a kormány választást, akkor halasztotta volna el ezt a kérdést arra az időre, a mikor le lesznek tárgyalva az azon paktumba foglalt ügyek, a mely paktumot különben nem ismerjük. Csodálatos, hogy minden paktumot, a melyet eddig Ausztriával kötöttek, a mi kátrányunkra magyaráztak, Azokat a feltételeket, a melyeket nekünk kellett teljesiteni, mi mindig telj esi tettük, a hatalom azonban mindig adós maradt saját kötelességei teljesítésével. Ha önök mégis azt hiszik, hogy a nép odakünn könyörög, imádkozik a templomokban, hogy minél előbb legyen meg a revizió, ám higyjék ezt továbbra is, de én kötelességemnek tartom az utolsó perezben figyelmeztetni a többséget. S most igazán szeretném, ha rendelkezném gróf Apponyinak az ékesszólásával. (Zaj. Felkiáltások : Jó volna csakugyan !) Bár Apponyinak, az ő ékesszólásának sem sikerült akkor a többséget eltántorítani, mert a magyar parlamentben, sajnos, szóval nem lehet senkit sem meggyőzni. Ide eljönnek az emberek bizonyos meggyőződéssel, elhatározással, a mellett kitartanak, akár jó, akár rossz. Méltóztassanak visszaemlékezni, annak idején a Tisza-pártot másfél esztendőn át folyton ostromoltuk és alig voltunk képesek a pártból egy-két embert kiválasztani. Követték vezérüket november 18-ig, és csak a mikor látták, hogy nincs vezér, hogy nincs programm, csak akkor hullott széjjel a párt. A mig sejtik, hogy van egy kormány, a melynek a háta mögé bújhatnak, az utolsó perczig kitartanak mellette és csak azután jön a kijózanodás, a megbánás. Én meg vagyok róla győződve, hogy itt is igy lesz, itt is megjön a kijózanodás. Miért nem csatlakoznak most hozzánk 1 Azért, mert azt mondják, hogyha a bank-kérdésben nem történik az, a mit a párt akar, akkor elhagyják a pártot, most azonban követik vezérüket. Hát a bank-kérdésben szabad elhagyni a vezért, a uázszabályrevizió kérdésében nem 1 önök, legalább a párt legnagyobb része azt mondotta eddig, hogy nem kell a revizió. Kovács Ernő: De kell! Molnár Jenő: Kovács Ernőnek kell. Azt mondják tehát, hogy most nem hagyjuk el a pártot márczius 24-én, kedden. 127 a házszabályrevizió miatt, de majd a bankkérdésben, ha nem lesz ugy, a mint én gondolom, akkor ott hagyjuk. Mindig az egyik kérdést a másikkal tartiák sakkban. Most a házszabályrevizió kérdését a bankkérdéssel. Magát a házszabályrevizió kérdését teljesen eliminálták ; a kormánypárti sajtó pedig mindenről beszél, bankkérdésről stb. csak a házszabályrevizió kérdéséről nem. Most ezt a kérdést a bankkérdéssel tartják sakkban, majd a bankkérdést a tiszti fizetések kérdésével, azután jön a létszámfelemelés kérdése és ezzel mind a három kérdést sakkban tartják. (Félkiáltások balfelől: Tovább ! Van-e még ?) Majd lesz még, ne rohanjanak olyan nagyon. Hová sietnek 1 (Derültség.) Megbukni ráérnek majd három esztendő múlva is. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Sajnálom, hogy ezt a pártot ilyen helyzetbe hozták és minket is kényszeritettek arra, hogy kilépjünk a pártból. (Felkiáltások balfelől: Mi nem sajnáljuk !) Erkölcsileg kényszeritettek bennünket erre, mert nem mindenkinek a gyomra veszi be, hogy ráolvassák, hogy ezelőtt négy esztendővel mit mondott. Van olyan, a kinek gyengébb a gyomra. Az enyém például nem birja el, én ott hagytam a pártot. (Zaj balfelóí.) A többség a kisebbséget folytonosan gúnyolta, kisebbítette. Ez mindig igy volt. Most is azt mondják, hogy nincsenek vezéreink, csupa közemberek vagyunk. Azt mondják, hogy mit akarunk mi kisemberek vezér nélkül ? Hát mit tehetünk mi arról, hogy a magyar nemzet legjobbjai, mikor a nép belőlük nagy embereket csinál, a mikor képviselőkké teszi őket, majd államtitkárok és miniszterek lesznek, akkor felmennek Bécsbe ezek a nép által nagygyá tett emberek és ott a hatalom olcsón, készen kapja a mi vérünkkel és kitartásunkkal nagygyá tett embereket. Mit tehetünk mi arról, hogy a vezéreink ilyenek % Azt mondják, hogy monarchikus államban kell lenni olyan szokásnak, hogy a ki érdemeket szerez, azt kitüntessék. Elismerem, de nálunk nem azt jelenti, hanem nálunk, a ki ki van tüntetve, az elveszett a nemzeti ügy számára. Ezért harczolunk a mellett, hogy addig, mig Ausztriával közösségben vagyunk, a mig a rendjelek mind osztrákok, nem kell semmiféle kitüntetés, nem akarjuk, hogy a nemzet legjobbjai csecsebecsékkel eltántorittassanak, elcsábíttassanak a nemzeti ügytől. Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, (Helyeslés balfelóí.) hogy a parlamenti illendőséggel össze nem egyeztethető, (Ugy van ! Ugy van I balfelóí) hogy a képviselő ur itt bárkit is meggyanúsítson azzal, hogy királyi kitüntetésért kész a nemzeti ügyet elhagyni. (Élénk helyeslés balfelóí.) Ezért rendreutasítom a képviselő urat. Molnár Jenő: Nem szabad vitatkozni az elnökkel, tehát én tudomásul veszem a rendreutasitást. (Derültség.) Azt mondják, hogy a házszabályrevizió azért is szükséges, hogy miután most a függetlenségi párt van többségben, megtartsuk