Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

6 292. országos ülés 1908 emelkedett, támadja meg a házszabályokat : Ugron Gábor azzal igyekezett vigasztalni a bizalmat! ankodókat és a zugolódókat, hogy legyenek egészen nyugodtak, mert ez a házszabályrevizió kizárólag erre a parlamentre szól, ebben a parlamentben jiedig a függetlenségi párt van többségben. Még a függetlenségi párt — igy szólt — tartozik köszönettel Andrássy Gyula grófnak, hogy szíves volt rendelkezésre bocsájtani a házszabályreviziót, és egészen nyugodt lehet a közvélemény, mert hiszen a függetlenségi párt nem fog azzal visszaélni. Nagyon téved Ugron képviselő ur, ha azt gondolja, hogy ezen kijelentése megnyugtató. Ellenkezőleg, még nagyobb aggodalommal tölt el, nemcsak minket, hanem érjen a függetlenségi közvéleményt. És pedig azért, mert a mai függetlenségi párt nem az az idealista párt, a mely a népszabadság, a demokratikus elvek hangoztatásával a mai többséget szerezte. Ma a hatalmon van (Felkiáltások : Hisz többségben van!) és bizonybizony beigazolta, hogy elveinek 99%-át kész feláldozni a hatalmáért.Kikapcsolta, szegre akasztotta, utóvégre ez mindegy. (Elénk felkiáltások: Nem igaz! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula : Az ország közvéleménye ellene van e javaslatnak, mert érzi, hogy ezen indítvány keresztülvitelével sikerülni fog olyasmiket keresztülvinni, a mik a függetlenségi párt egész valójával ellenkeznek. De mikor látjuk, hogy a koaliczió vezérlapja és a függetlenségi párt egyik alelnöke minden kétséget kizárólag azon mozgalmat élesíti, a mely szerint a függetlenségi pártnak azon elveit, a melyekért 30 éves küzdelmeit vívta, félre kell tenni, mert azon közj ogi elvek már nem alkalmasak sem a modern eszmékért való harezokra, sem az ország megerősitésére, hanem bizonyos gazdasági elvek körül kell csoportosulni, a melyek egyedül képesek a hazát megmenteni; akkor ne csodálkozzanak, ha az ország közvéleménye azt mondja, hogy nem jó kezekbe van letéve az az indítvány akkor, a mikor a függetlenségi párt van többségben e házban, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) De ettől eltekintve, politikai, erkölcsi szempontból megengedhető-e, hogy egy többségre jutott párt a maga belső, házi használatára külön házszabályokat csinál, hogy úgyszólván statarialiter keresztiilvigyen olyan dolgokat, a melyeket ő jónak talál, de a melyek ellen küzdeni minden ellenzéki embernek legalább is joga van ? (Igaz ! ügy van ! a nemzetiségiek padjain.) Hát ennyire fél a t. függetlenségi párt az ellenzéki eszmék felvetésével járó harcztól ? És megengedhető-e, hogy egy házszabály, a mely a kisebbség védelmére szól, a melynek, ha nem is örökéletű, legalább állandónak kell lennie, megengedhető-e, hogy ily házszabály módosittassék, vagy ne módosittassék a szerint, a mint az egyik, vagy a másik párt népszerű, vagy kevésbbé népszerű ? Kétségtelen, hogy azok, a miket felhoznak ez inditvány mellett, inkább utólag kigondolt inmárczius 17-én, kedden. dokok, azért, hogy a felzudiüt közvéleménynyel szemben támogassák e szerencsétlen indítványt. Én, őszintén mondva, nagyon csodálkoztam, midőn láttam, hogy a függetlenségi párt engedi ezt felszínre juttatni, és visszagondolva a legutóbbi három-négy év politikai küzdelmeire, lehetetlen volt magamban fel nem kiáltanom : Welche Wendung durch Gottes Fügung ! (Félkiáltások: Csak kiáltsa magában! Derültség. Zaj.) Ugyanolyan politikai körülmények között, a milyenek között előbb voltak, küzdenek, — ezt nem tagadhatják — oly dologért, a mely ellen küzdöttek annak idején teljes erejükkel. Eldobták maguktól azt, a minek alapján nagygyá nőttek, semmi különbség nem lévén egyéb, mint az, hogy ezelőtt négy esztendővel gr. Tisza István egyéniségének népszerűtlenségével állott ezen javaslat mögött, most pedig a függetlenségi párt az ezen javaslat elleni küzdelemben szerzett egész népszerűségével kívánja fedni ezen indítványt, a mely népszerűségről mondhatom, hogy nagyon, de nagyon megcsapj^ant. (Igaz! ügy van! a nemzetiségiek padjain.) Én igyekeztem kutatni ennek az indítványnak valódi indokát. Ezen vizsgálat közben a következőkre akadtam. Az első és legfőbb indok az, hogy ezzel a házszabályrevizióval biztosítani kell a parlamenti többség akaratát. Nem tudom, mióta lett ez a koaliczió annyira szerelmes a többség akaratába. Igazán nem tudom, miként jutott épen a függetlenségi párt ahhoz, hogy a parlamentben megnyilatkozó többség elvét divinizálja, és hogy a parlamenti többség előtt minden áron meghajoljon. Jól tudjuk, hogy a parlamenti többség egy mathematikai művelet, míg a politikai elvek melletti többség künn az országban minden egyéb, csak nem mathematika. Az politikai elvi dolog, a mely változik, a mint változnak az eszmék, változnak a körülmények. Igazán nem tudom megérteni, hogy az a függetlenségi párt, a mely mindig a többségi elv dogmája ellen küzdött, miképen küzdhet most ezen többségi elv teljes uralmáért. Gaal Gaszton : A magyarság érdeke követeli ! Maniu Gyula : Nem hiszem, hogy a függetlenségi párt emlékező tehetsége olyan rövid legyen. Nagyon jól tudja ez a párt, hogy azzal az obstrukczióval, a melyet most végképen le akar törni, azzal vívta meg valóban legszebb küzdelmeit, azokat, a melyekkel parlamenti többség lett és azt a nagy küzdelmet, a melyet annak idején a megyék államosítása ellen folytatott. Kérdem, hogy ha akkor meg lett volna ez a házszabályrevizió, a melyet most akarnak megcsinálni, megküzdhette volna-e azt a küzdelmet és szolgálatába állottak volna-e a megyék akkor, mikor most három esztendeje az önök szempontjából erre nagy szükség volt ? Kizárni az obstrukeziót a törvények meghozatala ellen nem egyéb, mint a parlamenti mindenhatóság bevezetése. Pedig legyenek meggyőződve arról, hogy épen ugy, mint az önkényuralom, a parlamenti mindenhatóság is a megyei