Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. 7 autonómia megtörésére fog törekedni, mert sem az önkény, sem a parlamenti mindenhatóság maga mellett hatvanöt kisebb parlamentet meg nem tűr. Ezért az a parlament, a mely ezen módosított házszabályok mellett fog működni, az első csapást épen a megyei autonómiára fogja mérni. S higyjék el, eredménynyel fogja ezt tenni. A másik indok, a melyet ezen házszabálymódositás támogatására felhoznak, az, hogy lehetővé tétessék, hogy a ház dolgozhasson. Ezen indok taglalásánál föltétlenül tekintetbe kell venni azt, a mit épen az ezen inditványt kolportáló faktorok állitottak, hogy t. i. ez a házszabálymódositás csakis ezen parlamentre érvényes. Kérdem tehát, mit akar dolgozni ez a parlament ! Ez a parlament az általános titkos választói jogon kivül egyebet nem csinálhat, mert nincs meg egyébre az erkölcsi és politikai jogosultsága. És pedig nemcsak azért, mert a trónbeszédben ez határozottan igy van mondva, hanem azért is, mert ahhoz, hogy egy képviselőház törvényeket alkothasson, okvetlenül szükséges, hogy az a képviselőház meg legyen győződve arról, hogy etikailag és politikailag megvan az a képviseltetési joga, a mely előfeltétele annak, hogy az ország nevében, az ország népe számára törvényeket alkosson. De kérdem, ha maga a képviselőház, ha maga az egész ország politikai közvéleménye elismeri, hogy ez a ház nem képviseli az ország közvéleményét, vagy hogy nincsen akképen összeállítva, hogy igazán valódi és őszinte kifejezője legyen az ország akaratának: akkor azt kérdem, hogy megvan-e etikai jogosultsága ahhoz, hogy ilyen megbizás nélküli ügyvivőképen szerepelve hozzon más törvényes intézkedéseket ? Nem, t. ház, azon perczben, a midőn annak alapos szükségessége felmerült, hogy egy uj választói törvény alapján uj képviselőház gyűljön össze, akkor már ennek a régi háznak nincsen erkölcsi és politikai jogosultsága arra, hogy — a nélkül, hogy biztos volna a felől, hogy tényleg per procura képviseli az országnak legalább prezumálható többségét — más intézkedéseket is tegyen, mint a minőkre vállalkozott. Epén arra fog vonatkozni az általam benyújtandó határozati javaslat, hogy erre való tekintettel mondja ki a ház, hogy magát más törvényes intézkedések megtételére, mint az általános, titkos és egyenlő választási jog megtestesitése, feljogosítottnak nem tartja. De, t. ház, őszinte ez az indokolás ? Hiszen arról van szó, hogy dolgozhassunk, kérdem, hogy történt-e ebben a házban obstrukezió, vagy akár csak alkalmatlanabb, hosszabb vita meginditása olyan tárgy felvetése alkalmával, a mely tényleg az ország jólétét, az ország szocziális előmenetelét és az ország valódi értelemben vett érdekeit istápolni volt hivatva ? És azt gondolják önök, hogy ezen képviselőháznak minden tagja helyeseknek és jóknak tudta az önök által tett és meg nem obstruált intézkedéseket ? Nemcsak nekünk, de másoknak is alapos kifogásaik voltak azok ellen, de ennek daczára épen a többségi elv méltányos tiszteletben tartása és a többségi elv előtt való meghajlás kifejezéseképen vitát indítottak ugyan. de obstrukeziót nem rendeztek. Hiszen nagyon jól tudják önök, hogy a gazda és a cselédjog viszonyait szabályozó törvényt, a mely felfogásunk szerint nem helyes és nem jó, nem obstruáltuk meg ; nem obstruáltuk meg sem a kiegyezésről, sem sok más kérdésről szóló törvényt ; nem obstruáltuk a költségvetést sem,daczára annak, hogy majdnem minden egyes tétele valóságos támadás és csapás a nemzetiségek ellen. Nem obstruáltunk eddig azért, mert igenis azt kívánjuk, hogy dolgozzék a ház, és épen mi voltunk azok, a kik azt mondottuk, hogy ilyen közbevetett kérdésekkel nem szabad felvetni azt a nagy kérdést, a melylyel esetleg az obstrukezió lehetőségét koczkáztatjuk, s nem akkor, a mikor egy létkérdés azt szükségessé, feltétlenül szükségessé és jogossá is teszi. De, t. ház, más indokokat is hoznak fel ezen indítvány indokolására, igaz, hogy a folyosón, de hiszen most már, ugy látszik, hogy a folyosóra szorul a políti kai bölcseség. A lapok híradása szerint épen a t. belügyminiszter ur hozta fel, hogy szükséges a házszabáíyrevizió azért, mert hiszen megtörténhetik az, hogy ennek az országnak hadat fog üzenni egy eshetőleges jövőbeli ellenséges állam, és találkozni fog 20 ember, a ki képes lesz megakadályozni, hogy a hadüzenet következtében a mozgósítás elrendeltessék. Felhozták azt is, hogy megtörténhetik, hogy ezen parlamentnek egy kisebbsége meg fogja akadályozni az úgynevezett nemzeti engedmények törvényerőre emelését: Az elsővel, azt hiszem, nem is méltó foglalkoznom; és kizárólag arra szorítkozom, hogy ezen ráfogás ellen tiltakozzam, mert hiszen egy politikai parlamenti pártra ráfogni azt, vagy prezumálni bizonyos időleges czélok elérése szempontjából, hogy az a párt képes lenne akkor, midőn az ország megvédéséről van szó, az ország megvédése ellen szót emelni, ez túrhajtása annak az igyekezetnek, a melylyel valaki álláspontját igazolni kívánja. Azt hiszem, hogy maga az igen t. belügyminiszter ur is. ha ugyan ezt felhozta, a mi megezáfolva nem lett, csak a gyengébbek kedvéért tette. (Mozgás a baloldalon.) De a mi a másik indokot illeti, hogy esetleg mi vagy egy másik parlamenti párt megakadályozhatnék az úgynevezett nemzeti engedményeknek törvényerőre emelését : itt szükséges lesz bizonyos szempontokat tisztázni. (Halljuk! Halljuk! a közéfen.) Az u. n. nemzeti engedmények, a melyekért önök küzdöttek, tulajdonképen két főosztályra oszolnak. Egyik a gazdasági kérdések komplexuma, a másik pedig az u. n. katonai követelések. Tényleg a mi felfogásunk és az önök felfogása között nagy a különbség és eltérés, önök a gazdasági kérdést közjogi, gravamenális szempontból tárgyalják, mi a gazdasági kérdést kizárólag gazdasági szempontból tárgyaljuk, és épen ennek következménye az, hogy mi a gazdasági kérdésekben nem