Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

110 296. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. nek: a lenni, vagy nem lenni kérdésének tekinti, és akkor, a mint tudjuk, az emberek a politikában inkább a lét mellett döntenek, mint a nemlét mellett. T. képviselőház! Mondom, hogy összes érveinket mind onnan abból az arzenálból vettük, a mety a mai többségé volt. Nemcsak gr. Apponyi Albert, nemcsak Szederkényi Nándor, hanem kisebbek is mind hangoztatták, hogy a tétel ugy felálltva, hogy miniszteri hatalom nyomása alatt csinálják meg a házszabályreviziót, nemcsak alkotmányellenes, hanem az ellenzék ellen elkövetett erőszakoskodás. (Ugy van! Ugy van! a középen. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Sokat beszélünk arról, hogy hogyan érvényesüljön a képviselőházi többség. Hát gr. Andrássy Gyula már előre jelzi, hogy a parlament olyan lesz, hogy az u. n. felsőbb rétegek feltétlenül megtartják a vezetést. Meglesz tehát az u. n. . . . Egy hang a középen : Kaszinó ! Pop Cs. István : Tehát meglesz az u. n. osztálypárt, a mely szerinte, állitása szerint, saját szavai szerint majdnem kizárólag kormányozza ezt az országot. Mind meglesz. De akkor azután kérdem : hogyha biztositva van már előzetesen a választói törvény által ennek az osztálynak a hatalma, többsége, ereje, mi marad azután az ellenzéknek \ Talán az, hogy mi idejöjjünk és örvendhetünk annak, hogy egy-egy mandátumot mi is tudtunk szerezni % Talán az, hogy reánk is fognak mosolyogni a miniszter urak 1 Hiszen ez nem jelentene egyebet, mint azt, hogy vagy velünk, vagy az ország egyetemes érdekével gúnyt űzni. Azután, t. ház, tessék elolvasni sokszor, sokszor, gr. Andrássy Gyulának kijelentéseit a három kategóriára vonatkozólag. Ez a három kategória, a melyre ő rámutat: mi, a kik a hazát szeretjük, ők, a nemzetköziek, a kik anyagi érdekeket szeretnek és ti nemzetiségiek, a kik ki fogjátok fizetni a magyar államot néhány frázissal, de itthon csak is a ti faji érdekeiteket fogjátok képviselni. Hát egy minisztertől ez a disztinkczió egyenesen nevetséges. Hogyan, miért mondja gr. Andrássy, hogy mi — és ez valószinűleg a felsőbb osztályokra vonatkozik, mert a felsőbb rétegekről beszélt — a hazát szeretjük, ti saját önző érdekeiteket, a többek pedig faji érdekeiket ? A mióta Magyarországon a rendi alkotmány megszűnt, a mióta a hűbériség eltörölve lett, azóta nem ismerek különbséget a polgárok között, sem a haza iránt teljesitendő kötelezettségek tekintetében, sem a jogok tekintetében. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Lukács László : Ugy kellene lenni! Pop Cs. István : A mikor az általános védkötelezettség kimondatott és a midőn a legutolsó munkást is kötelezzük arra, hogy filléreivel járuljon az államháztartáshoz ; akkor csak megfordítva lehetne a kategóriákat megcsinálni. Én azt mondanám, hogy könnyű a gróf urnak szeretni a hazát sok-sok ezer holdon, de nehéz annak a szegény munkásnak szolgálni három évig, a mikor a gróf ur egy évig szolgálja a hazát, annak a szegény embernek pedig, a kinek nincs meg a képesítése, három évig kell szolgálnia. Dobrovics Milán : Hány évig szolgáltál te ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Betetőzi a mélyen t. miniszter ur e disztinkcziókat, mikor ránk vonatkozólag azt mondja, hogy faji érdekeket képviselünk, azonban oly értelemben, hogy a haza érdekével összeütközésbe kerülünk. A t. miniszter ur azt mondja : Csak mi akarjuk az egyetemes politikai magyarságnak boldogulását és felvirágozását vallásfelekezet és nemzetségre való tekintet nélkül. Hát váltsa be a szavát a miniszter ur és nagyobb emléket fog magának állítani, mint bárki más. Boldogitsa valamennyit, de ugy, a mint kell boldogitani. Az a nép, bármilyen nemzetiségű, necsak megóvassék, hanem fejlesztessék, gazdaságilag és kulturailag emeltessék. Hozza be a munkásokat az alkotmány sánczaiba, emeljen minden nemzetiségnek kulturális intézményeket, akkor én magam fogom azt mondani, hogy ő az első, a ki megvalósította azt a tételt, a mely szerint a politikailag egységes nemzetben benne vannak az összes nemzetiségek. (Zaj.) Lukács László : Valósítsa meg az édes atyja programmját, akkor lesz nagy államférfiú ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Tekintsenek a világ összes parlamentjei felé : volt-e valaha ellenzék annyira lojális, mint mi ? Bárhova, a hol faji ellentétek is szoktak felmerülni, bárhova tekintsenek, hogy milyenek ott a viszonyok és milyenek itt. Sőt mi több, mikor álláspontunkat támogatni akarjuk, nem megyünk tovább mint csak addig, hogy az önök által istenitett államférfiakból idézünk. Váltsa hát be gróf Andrássy igéretét, de oly értelemben értsen minket, mint a hogy értett Deák Ferencz, mint a hogy értett báró Eötvös József. Mit mond báró Eötvös, a mikor arról szól, hogy mi czélja volna annak, ha a nemzetiségeket fejlődésükben megakadályoznék ? Azt mondja (olvassa) : »E1ér he tjük, hogy a nemzetiségek szabad mozgását a községben, s megyékben megakadályoztatván, a hangokat elnémitjuk, melyek most némelyeket annyi félelemmel töltenek el; elérhetjük, hogy az összes nevelést a kormány kezébe központosítva, azt saját nyelvünk terjesztésére eszközül használhatjuk ; de azt, hogy az országban létező különböző nemzetiségek egyéniségüknek öntudatát elveszítsék, hogy saját nemzetiségükért ne lelkesüljenek; azt ezen utón ép nem fogjuk elérni, mint mások, a kik azt a magyar nemzetiség irányában ugyanezen eszközökkel megkísérték; s az eredmény melyre számolhatunk csak abban áll, hogy a mozgalom, melyet közéletünk felszínéről leszoritánk, annál mélyebben gyakorolja hatását; s azon ellentét, mely most a magyar nyelv ellen létezik, a magyar