Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

296'. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. 111 állam, a haza egysége elleni ellentétté változnék ált'al«. T. ház ! Ezt az a nagy elme mondja, a lánek emlékét valamennyien tiszteljük. Láthatják ezekből, hogy lojális emberek vagyunk, mert annak a férfiúnak követjük az irányelveit, a kiről tudjuk, hogy önök is követni fogják, mert addig fognak neki menni fejjel a falnak, a mig észretérnek, és belátják, hogy Magyarországon nem lehet másképen folytatni nemzetiségi politikát, csak ugy, mint a hogy azt Eötvös kivánta. Ha a fogalmak nem tisztázódnak, ha az egyes képviselők a fogalmak helyes értelmét nem tudják, ebből keletkezik a csete-paté. Ugyancsak azt mondja még Eötvös rólunk, hogy nem elég szabadságot adni nekünk, nem elég hogy mi egyedek legyünk szabadok, hanem szükséges, hogy nemzetiségekként érezzük magunkat szabadoknak. Felolvasom ezt a részt (olvassa) : »A nemzetiségi mozgalom nem egy mesterségesen szitott agitácziónak eredménye, nem teoretikus elvekért, vagy képzelt sértések elleni küzdelem hanem egész eddigi kifejlődésüknek szükséges következése, a mennyiben az egész mozgalomnak czélja nem más, mint hogy az egyéni szabadságnak elve, melyet ujabb polgárosodásunk minden viszonyok alapjául elismer, a nemzetiségek körében, alkalmaztassék. Ily mozgalmat, valamint erőszakkal elnyomni, ugy szinre adott konczessziókkal lecsillapítani nem lehet, hanem csak az által, ha azon szükségleteknek eleget teszünk, melyekért az támadt, s igy a jelen esetben csak akkor, ha azon akadályok, melyek által az egyes polgár nemzetisége szabad gyakorlásában korlátolva érezte magát, elvétetvén, minden egyes, mint másban, ugy nemzetiségére nézve egyarint szabadnak érezheti magát.« T. ház ! Ezek szent szavak, ezeket mondotta Magyarországnak nagy politikusa. MuZSa Gyula : Ugyanabban a könyvben van más is irva, tessék azt is felolvasni. Pop Cs. István : Szeparatisztikus törekvésekkel akarnak bennünket vádolni. Azt mondom, kár a magyarsággal a reviziót megszavaztatni azért, mert minket mint mumusokat állitanak oda. Rémmese az és egészséges magyar ember be nem fogadhatja, hogy mi ellenségei volnánk a magyarnak. Ez a házszabály liberális, megfelel a magyar alkotmánynak, a magj^ar történelemnek és a szabadság elveinek és én azt mondom, a nélkül, hogy a magyarság védelmére feltolnám magam, hogyha akad magyar ember — és tudom, hogy a függetlenségi pártban sokan akadnak — a ki azt hiszi, hogy ez a függetlenségi párt kezében hatalmas eszköz, akkor ha csak néhány akad, akkor azt mondom, hogy bűn magyar szempontból ezt az eszközt kiadni a kezükből. T. ház ! A tárgyalások folyamán olyan jelenségek is felmerültek, a melyek némileg kibékítettek bennünket és arra engedtek következtetni, hogy nincs messze az idő, midőn a magyaroknak egészségesebb felfogásuk más elveket fog diktálni. (Mozgás balfelől.) Különösen Benedek János t. képviselő ur beszéde volt olyan, a mely diszére válik a magyar parlamentnek. Sajnálom, hogy e beszédet nem méltatták eléggé. Valóban igy beszél egy európai gondolkozású, művelt ember, a ki nem tárgyalja lenéző gőggel a kényes kérdéseket, hanem azt mondja, hogy bár abban a nagy világegyetemben ő is csak egy atom, de ez kötelezettséget involvál magában arra, hogy minden embertársával a jog és egyenlőség alapján tárgyaljon és mindenkit ez alapon ítéljen meg. Lukács László: Bravó, ez a helyes! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Pop Cs. István : Kérem a t. képviselő urakat, kegyeskedjenek elolvasni Kossuth Lajos »Irataim az emigráczióból« czimű művének második kötetét . . . (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop Cs. István : . . . a hol azt mondja Kossuth Lajos, hogy »nem okolom a románokat az 1848-iki eseményekért, mert az Approbaták és Compiláták megfosztották őket polgári, sőt felekezeti jogaiktól is. Miksa Imre: ISTem igaz! Sem felekezeti, sem egyéb jogaiktól nem fosztották meg ! (Zaj.) Pop Cs. István : Kötelezem magamat arra, hogy ezt bebizonyítom a t. képviselő urnak. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Igen súlyos érv gyanánt hozták fel abban a küzdelemben, a melyet a koaliczió folytatott Tisza István kormánya ellen, hogy miként gondolja ő lehetőnek azt, hogy egy olyan országban, a minő Magyarország, a hol nincs intézményileg biztosítva a szólásszabadság, a gyülekezési és sajtószabadság ; a hol a népnek választójoga nincs biztosítva, egyszerre a házszabályrevizióval mintegy lehetetlenné tegyük ezen nagy intézmények létesítését ? (Mozgás és zaj a baloldalon.) Miksa Imre: Romániában keU ezeket elmondani, nem Magyarországon ! Lukács László : Ott is ! A szabadság szelleme uralkodjék mindenütt! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Lukács László képviselő urat, tessék csendben lenni ! Lukács László : Gravitál Románia felé ! Elnök : Ne tessék az elnöki figyelmeztetésre semmiféle észrevételt tenni. Ezt tiltja a házszabály. (Helyeslés.) Pop Cs. István : Képzelhető-e, hogy csak egyetlenegy alkotmányos állam is módosítsa házszabályait, mielőtt az általános választói jogot törvénybe iktatta volna ; mielőtt a gyülekezési és egyesülési szabadságot megvalósította és mielőtt magának annak a parlamentnek joga is tisztáztatott volna. Hiszen ki fogom mutatni, hogy nálunk nemcsak a szólásszabadság, de még a képviselők személyes sérthetlensége sincs védve semmivel, (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) csak tárgyalási jegyzőkönyvekben és tiltakozásokban. És akkor hivatkozunk mi angol példákra, a midőn lehetséges az, a mi megtörtént, — és gr. Andrássy Gyula t. belügyminiszter ur nem hozott e tekin-