Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-292
292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. b áUapitható, melyik részen van a többség, ugy, hogy harmadszor js meg kellett ismételni a megszámlálást, mire az elnök ur megállapíthatta a többséget. Az inditvány ezen intézkedésének elfogadásával tehát a félreértések és a hibák egész lánczolatának nyitunk kaput. De legfontosabb intézkedése ennek az inclitványnak az, a mely valóban lehetetlenné teszi azt, hogy teljes megnyugvással legyünk a tekintetben, vájjon a ház határozatai meghozatalánál a házszabályok be fognak-e tartatni, s hogy a ház jövő határozataifaz alkotmány által megkívánt formák mellett fognak-e meghozatni. Ez az intézkedésTpedig abban áll, hogy a házszabályok 215. §-ában körülírt felszólalási jog az elnök egyszerű indítványára többé gyakorolható ne legyen. A 215. §. egyike a legfontosabb szakaszoknak. Méltóztatnak jól tudni, hogy a 215. §. arra ad jogot és hatalmat a képviselőház tagjainak, hogy ha az elnök vagy a képviselőház olyan eljárást tanúsít, a mely az illető képviselő felfogása szerint a házszabályoknak meg nem felel, ezen szakaszra való hivatkozással bármikor figyelmeztetheti a házat és esetleg ellenkező eljárást provokálhat, ha a ház látja, hogy tényleg olyan intézkedés történt, a mely a házszabályt, tehát a népszuverenitás megnyilatkozási formáját sérti. Parlamenti multunkban nem egyszer volt alkalmunk rá, hogy e szakaszra való hivatkozással kényszeritettük az elnökséget arra, hogy előbbi ténykedését megváltoztassa. Előfordult, hogy az elnök kénytelen volt korábbi enuneziáozióját visszavonni, mert belátta, hogy részéről a legjobbhiszeműleg, in optima forma, de tévedés forgott fenn. Ha ez megtörténhetik olyankor, a mikor nég} r órás ülések vannak, a mikor az ülések olyan időben tartatnak, a melyben az emberi szellem a legfrissebb, mennyivel inkább megtörténhetik ez 16 órás ülések alatt a késő éjszakában ! Őszinte meggyőződésem az, hogy ez a 16 órás ülés, a mely semmivel sem kevesebb a permanens üléseknél, a parlamenti szólásszabadság végének a kezdete. (Derültség a baloldalon.) Ebben a házban is voltak parallel ülések, voltak hosszú ideig tartó ülések; tudjuk tehát tapasztalatból, milyenek voltak azok, mekkora teret nyújtottak a szólásszabadságnak, de különösen az elhatározási szabadságnak. Nagyon jól tudjuk, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak nem volt tere, hanem tetőpontjára jutott a 'parlamenti mindenhatóság, olyannyira, hogy minden ellenzéki harcz daczára is a többségi mindenhatóság — mondhatjuk önkény — diadalmaskodott. De igen nagy tévedés, a midőn akként állítják fel ezt a kérdést, és a midőn az azt támogató képviselők azt hajtogatják, hogy ez a házszabálymódósitó inditvány tulajdonképen sokkal enyhébb, mint a Tisza István-féle inditvány. En igyekeztem alaposan mindkét inditvány szellemébe, terjedelmébe behatolni, és szorgos vizsgálat alá vettem, hogy vájjon tényleg bir-e ez az állítás valamely alappal, vagy pedig további tévedés ? És arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez az állítás is tévedésen alapul. Nagyon enyhén jellemeztem, a mikor ennek mondom. A Tisza István-féle házszabálymódositás ugyanis arra vonatkozott, hogy az országnak feltétlen szükségletei az 1903. és 1904. évre általa javasolt házszabálymódositó inditvány intézkedései szerint tárgyaltassanak. Kiterjedt még ez az inditvány ezenkívül az ujoncz-megajánlásra, és a fel nem emelt ujonczlétszám megállapítására. — természetesen ugyancsak erre a két évre, — valamint az Ausztriával kötendő gazdasági kiegyezésre, a mely egy évnél tovább szintén nem terjed. Vagyis, t. ház, nyilvánvaló, hogy a Tisza István-féle javaslat, csak az átmeneti, csak a sürgős állami szükségletekre vonatkozott, mig ennek az indítványnak intézkedései minden törvényhozási aktusra érvénynyel birnak, tehát érvénynyel birnak maradandó alkotású törvények hozatalára is. Sőt, t. ház, határozottan ki van terjesztve érvényük egy olyan törvény meghozatalára nézve, a mely törvény kell, hogy fejlődését jelentse és biztosítsa ennek az országnak. De nemcsak ebben a tekintetben volt szűkebb határa a Tisza István-féle indítványnak, hanem egy másik tekintetben is. T. i. az a házszabálymódositás, a melyet Tisza István gr. benyújtott, igaz, hogy kiterjedt a megalkotandó ujabb házszabályrevizióra is, de azzal a nagyon fontos hozzáadással, hogy a beterjesztendő házszabálymódositás a klotürt semmiféle formában nem foglalhatja magában. Ebben az indítványban ez a megszorítás nincs benne, ugy hogy ez az inditvány e tekintetben is sokkal hátrányosabb a Tisza István-féle indítványnál. De, t. ház, ebben az eszmemenetben egy ujabb tévedéssel is találkozunk, a mely az egyes felszólaló urakat vezette, t. i. azzal a tévedéssel, hogy ennek az indítványnak kizárólag ezen képviselőház számára szól az érvénye. Igaz, hogy ez igy van kijelentve, azonban indirekté magában foglalja a következő törvényhozásokra kiterjedő hatályt is. És pedig miért ? Azért, mert ezen inditvány utolsó szakaszában ki van mondva a leghatározottabban, hogy ezen indítványnak szabályai alkalmazandók, tehát nem érvényben vannak, hanem feltétlenül alkalmazandók, akár akarjuk, akár nem, az uj házszabályok megalkotásánál, a mely uj házszabályok megalkotása nincsen kötve bizonyos Tisza István-féle megszorításokhoz. Tehát kétségtelen, hogy ez a házszabály indirekté igenis befolyással van az összes ezentúl összehívandó parlamentekre is. És valóban nem hagyhatom figyelmen kivül ezzel szemben azt a vigasztalást, a mely magában véve ismét egy ujabb tévedést jelent, s a melynek Ugron Gábor t. képviselő ur adott kifejezést a zárt ülés folyamán. T. i. maga is látva, hogy ezen házszabálymódositás ellen a közvélemény felzúdul azért, hogy épen a függetlenségi párt, a mely mai magas polczára a házszabályrevizió ellen folytatott harczában
