Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

l'ft 2.95. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. Ez az idő letűnt, és vele le fognak tűnni mindazok, tik azon rendszer szellemét fentartják és akkor elérkezik az az igazság, a melyet ő ebben a mondásában akaratlanul kifejezésre juttatott. Ép azért az első dolog, a mely következik ezen eszmemenetből, az, hogy ezen képviselőház teljesen illetéktelen a házszabályreviziöinditvány benyújtására, illetéktelen ép azon indokoknál fogva, a melyeket ő felhozott. Először preveniál ebben a kérdésben; alapeszméje az, hogy immár a szabad választásokból kerül ki a képviselőház, s az ezen szabad választásokból kikerült képviselőház nyugodt önérzettel foghat azon nagy átalakuláshoz, mely a szabadság eszméjével, a szabadság isteni szikrájával megegyeztethető, de itt nem veszi észre, hogy ezen nyugodt önérzet tultengésbe ment és nem enged meg magának részletes kritikát mindazon teriileteken, a mely területek szintén ugyanazzal a jogosultsággal akarnak maguknak részt követelni a szabadság szent szelleméből. Mi konstatáljuk, hogy ezeken a tereken nemcsak hogy nem volt szabad választás, de a szabad választásnak minden eszközzel való kijátszásával forszírozták a képviselői mandátumokat. (Igaz! ügy van! Elénk ellenmondás balfelöl.) Posgay Miklós: Ha nem lett volna szabad választás, nem is jöttél volna be. Lukács László : Egy másik indok, hogy most már Nagy Emil, mint a szabadság hivatott hőse — és én szeretem őt ebben a megjelenésében látni — megvillogtatja a szabadság kivivására szükséges fegyvert és azzal lép a jövő sorompóiba, midőn azt mondja : mi szabadságban születtünk, tehát a szabadság biztosítását akarjuk. Hát, igen t. képviselőtársam, a szabadság hivatott hőse, a ki nyugodtan és önérzetesen akarja a szabadság fegyverét kezében villogtatni, egy másik képviselőtársától vagy egy képviselőtársaiból álló másik csoporttól meg akarja azt tagadni ? Hátha én fogok kiállani ugyanazzal a karddal és a szabadság szent nevében fogok viaskodni akarni minden tényező ellen, a mely szabadságomat, nemzeti érzületemet, nyelvem és kultúrám szabadságát akarja megakadályozni, akkor már ki kell esni az eszme kivivására szolgáló ezen kardnak a kezemből, vagy ki kell hogy azt adjam, vagy le kell hogy szereljek, vagy le kell hogy tegyem a fegyvert ? T. képviselőtársam, én nem fogom és mi nem fogjuk tenni ezt soha, hanem mindenkor követelni fogjuk magunknak ugyanazon jogot, ugyanazon az alapon. (Helyeslés a középen.) Fenyvesi Soma : Ugyanazon kötelességek teljesítésével ! Lukács László: És hogy ehhez teljes jogunk van, most már büszke önérzettel mondhatom, hogy erre feljogosítva érzem magamat azon politikai nyilatkozatok által, a melyek itt e házban a házszabályrevizióval kapcsolatosan a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag elhangzottak. Ezen bölcs, hazafias, belátó politikai érzékről tanúskodó, kinyilatkoztatás számba menő kijelentések, a melyek egy Molnár Jenő egy báró Thorotzkay Viktor, e

§7 Csépány Géza és egy Benedek János t. képviselőtársam ajkairól elhangzottak, igenis, nekünk egyrészt elégtételül szolgálnak azon szivet-lelket mélyen bántó, hazafias érzületünket vérig sértő politikai kijelentésekért, a melyeket, mint indokokat hozott fel Andrássy és Apponyi miniszter ur és részben sokkal finomabban, de bizonyosan ugyanazzal a czélzattal Nagy Emil t. képviselőtársam. A mig egyrészt ezek a politikai kijelentések elégtételül szolgálnak, másrészt az idők jelének is veszszük ezeket. Ideje volt már 40 évi szenvedés után ilyen testvéri hangokat hallani, és legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy ha ezen testvéri hangok általánosakká lesznek ebben a t. képviselőházban, akkor nem lesz itt szó gyűlölködésről, széthúzásról, hanem mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel fogunk törekedni a mi édes hazánk, Magyarország nagygyá, dicsővé, boldoggá tételére. (Elénk helyeslés és taps a középen.) Posgay Miklós: Tetteket lássunk, nem lázító beszédeket a magyarok ellen! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : Sajnálom, hogy nem értettem a közbeszólást! Posgay Miklós: Pedig elég hangosan szóltam! Tetteket kívánunk és nem lázító beszédeket! Elnök : Posgay Miklós képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Lukács László : Figyelmeztetem az igen t. képviselő urat mindenekelőtt azon tettekre, a melyek minket méltókká tesznek ezen kijelentésekre, s a melyeknek alapján mi azt akarjuk, hogy elismerjék, hogy méltók vagyunk magyar testvéreink becsülésére és honfitársaink szeretetére. Épen azon tettekben nyilvánul meg és akarjuk is, hogy megnyilvánuljon, hogy mi föltétlenül jellemünk teljes erejével ragaszkodunk a saját nemzetiségünkhöz, a saját anyanyelvünkhöz és a saját kultúránkhoz. (Helyeslések a középen.) T. képviselőház, épen ebben van a garanczia az önök részére, hogy mi igazán tudjuk szeretni a hazát, mert a ki anyanyelvét, nemzetiségét nem szereti, ahhoz nem ragaszkodik, az maholnap eladja a hazáját is. (Élénk helyeslés a középen.) Az azt az elvet fogja hangoztatni: Ubi bene, ibi patria. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Markos Gyula (közbeszól, de szavai nem hallhatók). Elnök : Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Lukács László : De t. képviselőház ezek a bölcs, hazafias kijelentések mutatják egyszersmind, hogy igenis nemcsak kell — mert én nem a kényszerűségnek akarnék utat nyitni, hanem mindig a kölcsönös megértésnek és baráti egyetértésnek az útját akarnám egyengetni, — hanem hogy lehet a nemzetiségi kérdést megoldani a nélkül, hogy