Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

295. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. 95 ország nélkül, és Tolt itt egy ország parlament nélkül. (Mozgás.) Könnyen érthető tehát, hogy az ország politikai közvéleménye, a mint kissé felszabadult, szabad lélegzethez jutott, elseperte, elfújta azt a politikai pártot összes tényezőivel együtt. Sajnos, hogy csak a pártot, a melyről megmondotta az akkori kisebbség, hogy zsarnok módra ül a t. képviselőházon és az egész ország közvéleményén, sajnos csak a pártot seperte el és nem egyszersmind annak a pártnak szellemét. Ez még tovább is kisért az országban, mig eljön az ideje, hogy azt is elsöpörjük és megkezdjük az ország boldogságának felépítését. Azt állitja Nagy Emil t. képviselő ur indítványának megokolásában, hogy ezen parlament — ezek az ő szavai — nyugodt önérzettel mondhatja, hogy szabad választásból kerülvén ki, valóban képviseli az állampolgárok többségének politikai meggyőződését, és ez alapon jogosítva érezheti magát arra, hogy mindenekelőtt a házszabály revíziójához fogjon. Mi, az országgyűlési nemzetiségi párt tagjai kötelességüknek tartjuk t. képviselőtársainkkal egyetemben, hogy tanúságot tegyünk az ország alkotmányos életének fejlődéséről és menetéről, és a politikai helyzetre vonatkozó objektív kritikánkat gyakoroljuk. A valót ismerve, tagadhatatlan tényekre hivatkozva kijelentjük, hogy igen nagy tévedésben van igen t. képviselőtársam Nagy Emil és mindazok, kik az ő indokait e pontban elfogadják. Mi konstatáljuk azon szomorú igazságot és a tagadhatatlan tényekre hivatkozva vagyunk bátrak teljesen nyugodt önérzettel kimondani, hogy ez a parlament épugy nem képviseli az ország polgárai többségének politikai meggyőződését, mint a szabadelvű éra parlamentjei nem képviselték. Ezt pedig két indoknál fogva merjük nyugodtan állítani, először azért, mert az ország népeinek milliói ki vannak zárva a választói jogosultságból, másodszor pedig azért, mert a nemzetiségi vidékeken és azon kerületekben, melyekben a nemzetiségi állampolgárok birtak többséggel, ugyanazon jogtalan, törvénytelen, minden alkotmányos érzületet kijátszó és kigúnyoló visszaélések történtek, mint a milyenek történtek a szabadelvű éra választásai alkalmával . . . Markos Gyula: Nem lennél te akkor itt, ha ez igaz volna! Lukács László: Elég a legközelebb Désen lezajlott választásra utalni. A függetlenségi és 48-as pártnak bizalmi férfia eljött ide önöknek leirni és le is irta, a hírlapokban pedig közölve lett, hogy micsoda választás ment végbe Désen. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni! Lukács László: Nagy Emil t. képviselőtársam a választások szabadságával . . . Elnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur a választási visszaélésekről beszólt. Ez semmikép összefüggésben a házszabályokkal nincs. Lukács László: A házszabályok revíziójának szükségét épen azzal indokolta Nagy Emil, hogy immár ez a ház jogosult ezt a revíziót beterjeszteni és megszavazni, mert ennek a háznak a többsége szabad választásokból került ki. Ezt tagadom, ez nem felel meg a valóságnak és ennek indokolásául hozom fel a Désen most lezajlott választásokat és ezzel összefüggésben, miként felhoztam, a nemzetiségi vidékeken hasonló visszaélések történtek. Itt van e mellett még egy másik, megdönthetetlen bizonyíték. A parlament az országot kell hogy képviselje, annak tükre, hű kifejezője kell hogy legyen. Az országot, a lakosság helyzetét, állapotát, ethnografiai alkatát a statisztika tünteti fel. A statisztika mutatja ki azon számarányt, a mely számarányban kell itt az ország állampolgárai meggyőződésének képviselve lenni és e szerint legalább annyit megállapítani, hogy itt az állampolgárok összességének politikai meggyőződése van képviselve. A statisztika szerint pedig több mint 150 nemzeti képviselőnek volna itt helye a házban, (Élénk ellenmondás.) leszámítva természetesen a horvát és szász képviselőket. És hányan vagyunk itt és milyen rendkívüli emberfeletti erővel juthatunk csak ide be? (Igaz! ügy van! a középen.) Fennáll tehát ma is a maga teljes sérthetlenségében és épségében Nagy Emil képviselőtársam azon politikai tézise, melyet a múlt kormányrendszer parlamentjeire megállapított és melynek jogosultságát minden szó nélkül elismerték, hogy t. i. ez a parlament sem hű kifejezője az állampolgárok politikai meggyőződésének. Hogy ez teljesen megfelel a való igazságnak, hogy teljesen a való tényeket tünteti fel ezen politikai állítás, nem is gondolnák, hogy erre 'nézve a legnagyobb erősséget b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam beszédéből merítem. Az igazság mindig igazság, még ha Bánffy Dezső ajkairól hangzik is el véletlenül. O azt mondja, a mostani függetlenségi és 48-as többségre vonatkozólag a házszabályrevizióval kapcsolatban elmondott beszédében, hogyha a függetlenségi pártnak véletlenül meg is van az abszolút többsége, ez nem természetes alakulás, ez csak az adott helyzetben állott elő, mely helyzet megismétlődni nem fog, és meg fogják látni a függetlenségi párti képviselők, hogy egész sorozata a választókerületeknek nem a függetlenségi párt soraiból, hanem a nemzetiségiek, esetleg a szoczialisták soraiból fog választani. íme, előre veti árnyékát, vagy jobban mondva, bevilágít a jövőbe és bár öntudatlanul, de a való tények bekövetkezendő éráját látva, kimondja egyszerűen az igazságot, hogy azon a téren, a melyen eddig működtek, csak azokkal az eszközökkel tudtak ide képviselőket beküldeni, mint a milyen eszközökkel ő dolgozott a maga idejében. (Ellenmondás.)