Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-278
278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. 9a voltak nem 16 órás, de 40 órás üléseket kitartani, még pedig nem 150-en, hanem kis csoportok is. Itt van Anglia példája. Most olvasgattam e dolgokat és láttam, hogy a mikor az irek obstruáltak egy izben, — pedig összesen valami 40-en voltak az óriási angol többség ellen — akkor a 24-ik órában az elnök azt irta feljegyzései között, hogy tekintettel arra, hogy ez a kisebbség még határtalan időkig ki tud tartani és tud küzdeni, szükséges lesz egy erőszakos beavatkozás. Ez az az eset, a mely után mintázták november 18-át. Tényleg ugy is volt. Még körülbelül 24 órát tartott azután az ülés összesen 40 egynéhány órát és végül is csak ugy lehetett legyőzni azt az ir ellenzéket, hogy a házszabályokat megsértették és azután az Íreket egyenkint kivezettették. Ok tehát, egy csekély elenyésző kisebbség, pár ember 40 és egynehány óráig tudott hazájáért küzdeni. Polónyi Géza: És mégis hiába küzdött! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Igen, mert erőszak gyakoroltatott. Ugyanezt láttuk mindenütt. Magyarországot őseink erővel, bátorsággal, kitartással szerezték meg és védték meg. Ugy hiszem, ma is csak abban az esetben fogunk egy magyar államot itt fentarthatni, ha ugyanez a tulajdonságunk van. (Helyeslés.) Ha ez megvan, akkor nem félek a hosszú üléstől. Egy hosszú ülés roppantul előveszi a többség idegzetét is. Ha nincs igazsága, ha érzi, hogy a nemzet lelkiismerete nem vele tart, ha érzi, hogy a lelkesedés nagyobb az ellenzéknél, akkor kezd bomladozni a többség, akkor előállanak az akkori kormányelnöknek versenytársai, azok, a kik kezdettől fogva elitélték az ő eljárását, a kik hibáztatták az ő taktikáját, kifogásolták, és akkor megbomlik a többség és sokan otthagyják azt a kormányt, a melynek más fegyvere nincsen, mint a hosszú ülések. (Igaz! Ugy van!) Én tehát, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ez a házszabály nem túlszigoru; sőt ellenkezőleg, nekem az a skrupulusom, hogy nem is éri el a czélt. De mivel mégis egy határozott lépés a czél felé, a magam részéről azt elfogadom és kérem a t. képviselőházat is, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést ujbóí megnyitom. Hivatkozással a házszabályok 215. §-ának aj pontjára, szót kért Nagy Emil képviselő ur. Öt illeti tehát a szó. Nagy Emil: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy egy pár perezre igénybe vegyem szives türelmüket, személyes kérdésben ugyan, amely személyes kérdés azonban némileg más irányban is fontossággal bir. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap Mezőfi Vilmos képviselő ur közbeszólás alakjában érvényesítette azt az állítólagos tényt, hogy egyik választókerületemben községben, Nagykörűben nekem az ő jelenlétében egy népgyűlésen bizalmatlanságot szavaztak. (Felkiáltások bal/elöl: Ez nem tartozik ide! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Nagy Emil: Ez teljességgel és a legnagyobb mértékben személyes kérdés, mélyen t. képviselő urak, mert a politikai személyiségnek háttere, az, a mi annak az értókét megadja, a választóknak bizalma, ós a mely jwczben valaki mögött nincs a választók bizalma, az elvesztette az erkölcsi jogosultságot arra, hogy a közélet fórumán működjók. Ennek folytán a legmélyebben menőleg személyes kérdés az, a miben felszólalni kívánok, és így részben a magam személyi, mondom, erkölcsi lényének helyreállítása, részben választókerületem reputácziója érdekében is kénytelen vagyok előadni azt, hogy igenis Mezőfi Vilmos képviselő ur lent járt Nagykörűben, ott összehívott 25—30 embert, a kik kinevezték magukat népgyűlésnek, de hogy mi történt azután, nem tudom, egy azonban bizonyos, ez az, hogy engem ugyanazon a napon éjszaka, a mely napon ez a hírhedt népgyűlés megtartatott, és a mikor minderről nem tudtam még semmit sem, egy sürgönynyel . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek. A képviselő ur megtámadtatott, tehát jogában áll védekezni. (Helyeslés.) Eddig még nem lépte át ennek a védekezésnek határát; ha átlépné, megvonnám tőle a szót. Nagy Emil: ... és még azon éjjel, — mondom, ugyanaz nap délután 5 órakor történt ez az állítólagos népgyűlés, — engem sürgönynyel vertek fel, a melyben nagykörűi választóim méltatlankodva utasítják vissza azt a merényletet, a melyet Mezőfi Vilmos alattomban, suttyomban ott ellenem elkövetett, s a melyben egyúttal már jelzik azt, hogy az egész párt jegyzőkönyvileg fogja kifejezésre juttatni e tekintetben való állásfoglalását, és ezt a jegyzőkönyvet meg fogják nekem küldeni. Egy hang (balfelöl) : Nagyszerű ! Nagy Emil: Hát nemcsak mindaz nagyszerű, a mi Kun-Szent-Mártonban történik. (Derültség.) Nagy György: Ezután én is hozok ide egy csomó üdvözlő táviratot. (Zaj és felkiáltások a . baloldalon: Ez nem tartozik ide !•)
