Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

92 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. vélemény, a mely Ítélkezik a különböző csoportok felett, a mely elitélvén az egyiket, azt máskor az obstrukcziótól visszariasztja. Mindegyik csoportnak meg lesz a maga önálló közvéleménye, a mely felmenti, és talán épen akkor fogja a leglelkesebben támogatni, mikor a legélesebb ellentétben lesz a többi pártokkal szemben. (Igaz! Ugy van!) Ily viszonyok közt csodálom azt a magyar embert, a ki megkoczkáztatja az általános választói jog alapján álló törvényjavaslat elfogadását a bázszabályok szigorítása nélkül, (Igás! Ugy van!) hogy aztán ki legyen annak téve, bogy előrelátás, bátorság hiánya r miatt veszélyeztesse Magyarország érdekeit. Ám tegye, de én nevemet nagyon is nagyra becsülöm abboz, semhogy ilyenre odaadjam. (Elélik éljenzés és taps.) Nagy György: De még nincs meg a választási reform! Elnök : Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Még egy kérdés van, melyet tisztázni akartam, s ez az, hogy miért kivántam, s miért helyeztem ily nagy súlyt arra, hogy a választási törvény tárgyalásakor ez a javaslat már érvényben legyen. Erre Lengyel Zoltán t. képviselő ur azt mondta: ezt ő nem látja be, mert vagy jó a javaslat, vagy rossz. Ha jó, akkor keresztülmegy ily szigorú házszabály nélkül is, ha meg rossz, akkor hiába, nem is kell, hogy keresztülmenjen. Bocsánatot kérek, ez egy kissé naiv okoskodás. (Igaz! Ugy van!) Gyermekkoromban én is hittem azt, hogy ugy van az életben, hogy van jó dolog ós rossz dolog. A jó dolgot minden jó ember követi vakon, egyöntetűen, a rossz dolgot csak a rosszak. De mióta egy kicsit megnőttem, (Derültség), azt láttam, hogy az emberek épen a felett vitatkoznak legtöbbet, hogy mi jó és mi rossz, (Igaz! Ugy van!) hogy a legbecsületesebb, a legjobb akaratú, a legokosabb emberek sincsenek ebben egy nézeten. (Igaz! Ugy van!) Én a választási törvény megcsinálását igen nehéz dolognak tartom. Annyi nagy nemzeti érdeket érint, ugyanakkor annyi egyéni érdeket érinthet, annyi vidék létérdekét érintheti, hogy azt hiszem, hogy csak abban az esetben van remény, hogy megoldható ez a feladat, ha a feladat, a mely megoldandó, abban áll: a többség akaratát megnyerni, Ha azonban a feladat nem abban áll, a mint nem abban áll a mai házszabály mellett, hanem abban, hogy oly javaslatot csináljunk, mely ellen senki e házban erős küzdelmet folytatni nem akar: akkor előre tudhatjuk, hogy hiába próbáltuk a választási reformot megteremteni, akkor kár is volt bolonditani a népet azzal, akkor adjuk fel, mondjuk meg, hogy nem kell választási reform, hogy megbántuk, hogy ezt az Ígéretet tettük és csak ki akartuk játszani a népet. (Elénk- tetszés.) Én azonban óriási hibának tartanám, ha ezt a politikát követnők. Én azt hiszem, hogy elkerülhetetlenül és okvetlenül szükséges ezt a megígért reformot megcsinálni. (Igaz! Ugy van !) És azt hiszem, szükséges és kívánatos az, hogy azt ez a parlament csinálja meg. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva azt hiszem, hogy nekünk kötelességünk mindazt megtenni, a mi ezt a czélt biztosítja. (Helyeslés.) Miután pedig e czél elérése ki van zárva, hogy ha csak akkor valósitható meg, ha itt a javaslat erős támadásnak egyáltalában kitéve nem lesz: ennélfogva elkerülhetetlenül szükségesnek tartom és ezért sürgetem én már most a választási reform benyújtása előtt ezt a házszabályreformot. (Helyeslés.) Még csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni. Ez a kérdés az, hogy ha már igaz, hogy a házszabályreviziója szükséges, nem megyünk-e túl azon a határon, a melyet Magyarország érdeke megszab ? Nekem mindig az volt az álláspontom, ma is az, hogy daczára, mindazoknak az érveknek, melyeket előbb felhoztam, egy oly szigorú házszabályt mint a milyen például Angliában helyes, mi magunk el nem fogadhatnánk azon kapcsolatnál fogva, mely közöttünk és Ausztria között van. (Elénk helyeslés.) A mi erőnk egy része felett nem egyedül rendelkezünk, ennélfogva óvatosaknak kell lennünk. (Helyeslés.) Ezt, ugy hiszem, mindnyájan egyértelműkig elfogadjuk. De már az megdöbbent és ilyenkor, megvallom, szinte szégyenlem, hogy magyar vagyok . . . Eötvös Károly: No, no, vigyázzunk a szóra! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: ... ha azt hallom, hogy Magyarország alkotmánya veszélyben forog, fel van adva, itten többségi abszolutizmus lesz, ha 16 órás üléseket kívánunk. A magyar hazafiság, a magyar hősiesség elég arra, hogy tiz órát kitartson a hazáért, (Derültség.) de permanens ülés ki van zárva, 16 órás is már a maximum, alig feltételezhető, hogy a magyar szittya azt kiállja. (Derültség.) Ha ez valóban igy áll, akkor mi utolsó népe vagyunk a világnak. (Elénk helyeslés és taps.) Hivatkozom a külföldre. Széll Kálmán : Angliára! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi igen gyakran szoktuk lenézni a külföldi nemzeteket, legalább a férfiasság és bátorság terén, és azt hiszszük, hogy mi hozzájuk képest fenegyerekek vagyunk. Más országokban tényekkel bebizonyult, hogy hosszú ülésekkel egy lelkes kisebbséget letörni nem lehet. Bebizonyult mindenütt, hogy annak daczára, hogy sehol sem volt az, a mi nálunk, hogy olyan rövid időre korlátoznák az ülések idejét, hogy mindenütt hosszú, sőt permanens ülések lehetők: annak daczára azt láttuk, hogy minden ország kénytelen volt szigorúbbnál szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni a végből, hogy a kisebbséget letörje. Azt láttuk, hogy az obstruálók képesek