Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-278
278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. 91 semmit sem bizonyít. (Igaz! Ugy van!) Ezzel szemben pedig más államok parlamentjének története bizonyitj a, hogy fordítva van a dolog, (Ugy van!) hogy az obstrukczió a demokratikus képviselőházak betegsége. Akkor keletkezett, mikor minden parlament demokratizálódott. Ez igen természetes, mert addig, míg csak egy osztály vezette a nemzetet, addig annak az egy osztálynak küldöttjei egymással szemben nem voltak oly éles ellentétben, mint egy modern nemzet különböző osztályai. (Igaz! Ugy van!) Mióta tehát a társadalomban létező nagy ellentét belevitetett a parlamentbe, azóta vannak a nagy összeütközések. Látjuk ezt Erancziaországban, a hol sokkal szigorúbb házszabály van, mint Magyarországon és még sokkal szigorúbb, mint a Nagy Emil-féle indítvány. Ennek daczára folytonos obstrukcziók vannak ott és igen sok kormány bukott meg miattok. Itt van a német parlament. Ismeri mindenki azt az esetet, hogy egy nagy obstrukcziót csakis a házszabály megsértésével voltak képesek legyőzni; pedig Németországban is sokkal, de sokkal szigorúbb a házszabály, mint a Nagy Emil-féle indítvány. Ott a Kardorff-féle házszabály-csínyre volt szükség, hogy keresztülvigyék a tarifa-javaslatot. Ennélfogva nemcsak hogy nincs igaza Mezőn Vilmos t. képviselő urnak, de épen ellenkezője áll annak, a mit ő mond. Ha nem lett volna még eddig, okvetlenül szükségessé válnék a házszabályrevizió, az általános választói jog alapján álló parlamentbon. Előttem lebeg a kép, a melyet nyújtani fog az a parlament. (Hall juh! Halljuk!) A nélkül, hogy a javaslat részleteiből bármit is mondanék, a nélkül, hogy a számokról ma nyilatkoznám, (Halljuk ! Halljuk!) a dolog természetében rejlik, az általános választói jog eszméjéből kifolyólag konstatálható a következő alakulás. Először is, természetes, hogy az az osztály, az a réteg mert nem egy osztály, hanem egy felsőbb réteg, a mely ma csaknem egyedül kormányozza Magyarországot, egyszerre eltűnni a parlamentből nem fog. (Mozgás.) Azt hiszem, senki sem kívánja, hogy eltűnjék, (ügy van!) Mindenki belátja, hogy végzetes, válságos volna, ha egy napról a másikra teljesen uj emberek, uj irányok és társadalmi osztályok vezetnék Magyarországot. (Igaz! Ugy van!) Ezek tehát benmaradnak. Mellettük azonban feltétlenül lesz egy elég számottevő szocziáldemokrata párt. Ez kétségtelen ; kívánom is, hogy ugy legyen. (Mozgás. Tapsok.) Nagy György: Csak hazafias legyen! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem is akarom a javaslatot ugy megcsinálni, (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) hogy a szocziáldemokrata párt kizárassék e parlamentből. Az egy erőteljes politikai czéllal biró szervezet, annak itt képviselve kell lennie. (Helyeslés.) Ha az ember azonban a szocziáldemokrácziát megfigyeli — még pedig inkább külföldön, mint nálunk, mert nálunk valami nagyon kifejlett élete a múltban nem volt: az látja, hogy a szocziáldemokráczia egészen más czélból indul ki, egészen más czélt követ, mint a többi polgári párt. Ebben van a nagy ellentét a polgári pártok és a szocziáldemokraták közt. A szocziáldemokraták közt vannak olyanok, ezek a túlzók, a kik szerint a patriotizmus, ez a fogalom, egyáltalán az u. n. burzsoázi hunczutsága, ez fogása, hogy a parasztságot, a proletariátust jobban kizsákmányolhassa. Elvi ellensége annak a fogalomnak: haza, és annak a fogalomnak: patriotizmus. E mellett van a mérsékeltebb, ma többségben lévő árnyalat, a mely idáig nem megy, mely azonban szintén legfőbb czélul nem mint mi, a magyar haza boldogságát és más országban más hazának boldogságát tűzi ki, hanem elsősorban végczólja a munkásosztály érdeke. Ez az, a miért minden mást feláldoz, ugy mint mi minden mást készek vagyunk feláldozni a hazáért. (Igaz! Ugy van!) Itt van a nagy ellentét, hogy a pártok egy része az országos közérdekek szempontja szerint irányittatja magát, másik része bizonyos osztályérdekek szerint. Ez már maga nagy összeütközésekre vezethet, A másik csoport, a mely a jiarlamentbe megerősödve fog bejönni, a nemzetiségek. Én többször mondtam, hogy olyan törvényjavaslatot, a mely a magyar állameszmét veszélyezteti, (Zaj.) benyújtani nem vagyok hajlandó. Azonban igazságosnak kell lenni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez a javaslat nem konfiskálhatja más ajkú magyar állampolgárok jogát. (Helyeslés a nemzetiségi képviselők padjain). Ennélfogva természetes, magától értetődik, hogy a nemzetiségi csoport megerősödve fog bejönni. (Zaj balfelöl.) Bozóky Árpád: Elég hiba! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: És bármit mondanak a t. képviselő urak, mégis nem lehet tagadni, hogy a végczéljuk egész más, mint a mienk. Minden felszólalásukon, egész j>rogrammjukban vörös fonálként keresztülhuzódik, hogy ők is főleg az állam csak egy részének, az egységes politikai nemzet csak egy részének érdekét hordják legmelegebben szivükön és a többit pár frázissal kifizetik; (Zaj. Halijuk! Halljuk! Elnök csenget.) igazi czéíjuk az, hogy a nem magyarajku állampolgárok hatalmát, érdekét fejleszszék; — holott a mienk, különbséget nem téve az egyesek anyanyelvét illetőleg — az egységes politikai magyar nemzet javát és boldogságát. (Zajos helyeslés és taps.) Tehát itt is megvan a nagy ellentét. A jövő parlamentben a mainál élesebb, a mainál nagyobb ellentétek lesznek. Ez elkerülhetetlen. Éhhez járul még az is, hogy ezeknek a különböző csoportoknak sohasem lesz közös birájuk. Nem fog akadni egységes nemzeti közli:*
