Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

90 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. is meg tudja akadályozni abban, (Ugy van! jobbfelöl.) hogy határozatot hozzon. (Ugy van! a jobboldalon.) Tudjuk azt, hogy ez nemcsak veto-jogot ad egy elenyésző kisebbségnek, hanem klotürt is, olyan klotürt, a melylyel nemcsak minden egyes képviselőnek szólásszabadságát képes megsemmisíteni egy csekély kisebbség, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) de ugyanakkor a háztól is el tudja vonni azt a jogot, hogy határozatokat hozzon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselőházban él a nemzet. (Ugy van! a jobboldalon.) Csodálatos dolog, hogy Magyarországon azok, a kik minduntalan szabadságról beszélnek, nem sietnek azon parlament segítségére és nem akarnak annak a parlamentnek jobb szabályokat adni, a mely parlament Magyarországnak állami önállóságát és önkormányzatát a legerősebben biztosithatja. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ha ezt a szervet is cserben hagyjuk, a melyben élünk; ha ezt is tehetetlennek hagyjuk meg, akkor nem lesz képes a magyar állam magát fentartani. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha a törvényhozás, a népképviselet a elmosnak képét adja, akkor azt kérdezem: ki nyer ebből hasznot? A végrehajtó hatalom. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A végrehajtó hatalom tekintélye növekszik mindenütt ott, — igaz, hogy sokszor nagy krízisek révén — a hol a népképviselet nem tud feladatának megfelelni. (Altalános élénk helyeslés, tetszés és taps. Felkiáltások bal felöl: Ez igaz!) És nemcsak elméleti aggályok vezetnek bennünket (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) arra az elhatározásra, hogy a házszabály revízióját követeljük, de azt hiszem, hogy ez a képviselőház már tényleg érezte rossz házszabályainak káros voltát. (Ugy van! jobbfelöl.) Egy hang (balfelöl): Nem érezte! (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem akarok a múltról beszélni. A múltban lefolyt obstrukeziókra vonatkozólag sokan, a kik itt most együtt ülünk, ma különböző nézeteket vallanak. Ennélfogva azokat bizonyításul nem akarom felhozni. Hanem igenis a horvát obstrukeziót. Csodálatos módon a t. képviselő urak most azt a horvát obstrukeziót és annak a következményeit lekicsinylik, és azt mondják, az semmi, nevetséges dolog, pár hétig hallottuk itt a visoki sabore-t, és azután minden rendesen ment, keresztülvittek mindent, a mit akartak. Az én emlékező-tehetségem azonban nem oly rossz, hogy ezt elfogadjam. Én igen jól emlékszem arra, hogy' épen azok a képviselő urak, a kik ma lappáliának veszik az egészet, akkor itt erősen megtámadtak és azt mondták, hogy nem birjuk a magyar állam tekintélyét fentartani. A mikor pedig' a nyáron a vasúti szolgálati pragmatika javaslatának utolsó szakaszait kénytelenek voltunk visszavonni, akkor megtámadtak, hogy ez feladás, vereség, ez meghátrálás, azután pedig, mikor másodízben a kiegyezési törvényt egy szakaszba kellett foglalni, akkor megint megtámadtak és azt mondták, hogy a parlamentarizmust lejáratjuk, kicsúfoljuk. Eötvös Károly: Igaz is volt! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi kényszeritett bennünket erre ? Ez a házszabály. Ez tette szükségessé, hogy káros utakon járjunk. Mi akkor is elismertük, hogy ez szomorú helyzet, — de kénytelenek voltunk a házszabályok rosszasága miatt ezeket az áldozatokat meghozni, mert a magyar állam tekintélye hónapokon keresztül az egész világ előtt meghurczoltatott. (Igaz! Ugy van!) Tehát ne méltóztassék most, ép egy soviniszta magyar pártnak, azt lekicsinyelni, (Helyeslés.) ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez semmi, hogy ezt nem kell felvenni, mert czéljainkat elértük, — mert az is csak véletlen, hogy czéljainkat elértük, — mivel csak egy pár nap választott el attól, hogy a horvát támadás következtében bele nem jutottunk a legnagyobb exlex-be, s abba, hogy a legnagyobb konfliktusba ne dobassák a magyar állam. Hogyha a horvát urak haragusznak, nem lehet a költségvetést beterjeszteni, mert a legnagyobb blamázsnak vagyunk kitéve. Eltűrhetjük-e, hogy indemnitással legyünk kénytelenek élni és kénytelen legyen a magyar állam kiépítése várni azért, mert a horvát urak ugy parancsolják? Azt hiszem, hogy ezen történtek után el nem képzelhető az a magyar párt, a mely be nem látja a házszabályrevizió szükségességét. (Elénk helyeslés.) Nagy György: Nem itt kell megoldani a horvát kérdést, azt lenn Horvátországban kell megoldani. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A választási törvényről szólván, mindenekelőtt válaszolni akarok Mezőfi Vilmos képviselő urnak, a ki azt mondta, — Kristóffytól véve az argumentácziót — hogy a szigorú házszabály szükséges lehet ott, a hol a parlament szűk alapokon áll, azonban általános választójogon alapuló pai-lamentnél a házszabály szigorítása felesleges. (Derültség.) Azt mondja, hogy a világ összes parlamentjei ezt bizonyítják; azt mondja, hogy a hol általános választójog van, ott obstrukezió nincsen. Erre egy példa csakugyan van, s ez Ausztria. De hogyan áll e kérdés Ausztriában ? Az osztrák parlament egy év óta nem obstruál, de a régi rendszer mellett egy évnél hosszabb idő elmúlt a nélkül, hogy obstruált volna. Tehát az, hogy az első évben, annak daczára, hogy ott is folyton Damokles kardjaként lóg a kormány feje fölött az obstrukczió és folytonosan fenyegetőztek is vele, ha ezen az obstrukezió ki nem tört, — az még