Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-278
278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. 87 ezentúl is czélom lesz a házszabályok szigorítását követelni. (Igaz! Ugy van! j obi fel öl) így tehát magammal jönnék ellenkezésbe, ha ma nem támogatnám t. barátomnak indítványát. (Helyeslés.) Nagy György: De a függetlenségi pártnak nem ez volt a véleménye! A függetlenségi párt küzdött ellene! (Folytonos zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Azt hallom . . . Lengyel Zoltán: Jobb szeretem őt, mint az utódait! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Azt hallom minden oldalról, hogy mi van a függetlenségi párttal? Erre is megadom a választ. (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán t. képviselő ur rámutatott arra a tényre, — a mit tagadni nem lehet — hogy az akkori ellenzék a limine visszautasította Tiszának azt a javaslatát, a mely arra akarta a házat bírni, hogy egy 21-tagu bizottságot küldjön ki a házszabályrevizió tárgyalására. Ebből a tényből a t. képviselő ur azt következteti, hogy a függetlenségi párt elvileg állást foglalt a kázszabályrevizió ellen. Ebben azonban nagyon csalódik. (Zaj. Hall juh! Halljuk!) Hogy az akkori ellenzék a limine visszautasította Tiszának akkori javaslatát, az taktikai motívumok következménye volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mikor ugyanis Tisza István az ugrai levéllel felháborította az ellenzéket, mikor a helyett, hogy az ellenzékkel való közvetlen érintkezést pártközi tárgyalások során kereste volna, azt a javaslatot tette, hogy 21 tagú bizottság küldessék ki: akkor az ellenzék meg lévén győződve arról, hogy egy élet-halálharcz küszöbén áll, hogy itten alkunak többé helye nincs, hogy Tisza az ő skrupulusait tekintetbe venni nem fogja, hogy Tisza keresztül akar gázolni az ellenzéken: (Igád! Ugy van!) ezzel szemben a függetlenségi párt azt a taktikát választotta, a mely a leghatályosabbnak mutatkozott és ezen szempontokból kiindulva tagadta meg hozzájárulását a 2l-es bizottság kiküldéséhez. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ebből a tényből azonban semmikép sem következik az, hogy elvi ellentétbe helyezkedett volna a házszabályreviziónak elvével. Nagy György : De igen! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Sőt egyeä beszédekből ki tudom mutatni az ellenkezőjét. Eötvös Károly : Az lehetetlen ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Kossuth Ferencz t. barátom akkor a függetlenségi párt élén egy beszédben kifejtette, hogy a függetlenségi párt bizonyos esetekben igenis hajlandó a házszabályrevizióba is belemenni, hajlandó abban az esetben, ha azt összekapcsolják reformokkal, összekapcsolják többek között a választói jog reformjával. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Ugyanezt tette ^Rakovszky István t. barátom a néppárt élén. 0 is ugyanezt a kijelentést tette és csodálatos, épen abban a beszédben, a melyet ellene felolvastak, abban a beszédben, a melynek egyes passzusaiból itten azt akarták kiolvasni, hogy ő elvi ellentétbe helyezkedett a házszabályrevizióval. 0 ugyanabban a beszédben azt mondja, hogy bizonyos körülmények közt, bizonyos reformokkal kapcsolatosan hajlandó a házszabályrevizióba belemenni. (Felkiáltások balfelöl: Mi is azt mondjuk!) Nagy György: Hol vannak a reformok? Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: De hogyan állunk a következetlenség kérdésével ? Mi nemcsak hogy nem elleneztük a házszabályreviziót, hanem követeltük. A 48-as párt nem követelte, de igenis kifejezésre juttatta, hogy bizonyos körülmények között hajlandó hozzájárulni. Elfelejtettem, tehát visszatérek itt a legnagyobb bizonyítékra ebben a tekintetben; a 48-as párt hajlandó volt belemenni a házszabályrevizióba azon a tárgyaláson, a melyet én velük folytattam a Tisza-kormány végső napjaiban, mielőtt az feloszlatta a házat. Akkor én a béke helyreállítása czéljából és hogy a házszabály ügyét is előmozdítsam, tárgyalásokat kezdtem az ellenzék vezérférfiaival. Ugy emlékszem, három napi tárgyalás után megegyeztünk olyan házszabályreviziőban, a mely nem megy ugyan olyan messze, mint a jelenlegi, de mégis igen nagy lépés volt abban az irányban, a melyet ma akarunk elérni. Eötvös Károly: Mikor volt az, kérem? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter : Lengyel Zoltán t. képviselő ur azt mondja, hogy én nagyban és egészben következetes voltam és csak hat órányira vagyok ellentétben régi álláspontommal, mert azt mondja, akkor tíz órával állottam elő, most pedig 16 órával jövök. A függetlenségi pártot pedig, azt mondja, egy örökkévalóság választja el ettől. Én még hat órával sem változtattam állásjiontómat. Én akkor, ugy mint ma, nem a 16 órás ülés mellett, hanem a permanens ülés mellett voltam. (Ugy van! Elénk helyeslés.) Én akkor is a mellett voltam, ma is csak sajnálattal mondtam le a permanens ülésről, de lemondtam akkor róla, mert akkor nem tudtam többet keresztülvinni, mint tíz órát, ma is lemondtam, mert ma sem tudtam többet 16 óránál keresztülvinni. (Zaj.) Én tehát teljesen és precziz ugyanazon az állásponton állok ma, mint álltam a múltban. (Zaj.)
